Párizsi séták: A Montmartre és a Moulin Rouge

Párizsi séták: A Montmartre és a Moulin Rouge

Montmartre Párizs legmagasabb dombján fekszik. 

Az ősi legenda szerint a rómaiak ezen a dombon fejezték le Szent Dénest, aki azonban nem halt meg, hanem csodás módon talpra állt, kezébe vette a fejét, és egy angyal elvezette a vértanúság dombjáról, a Montmartre-ról a két mérfölddel távolabbi helyre, a mai Saint Denise bazilikáig. 

Innen ered a domb neve: Mons Martyrium. A XV. században a montmartre-i lakosok pénzhiány miatt kénytelenek voltak eladni földjeiket, amelyeket szőlőtermesztő földművesek vásároltak meg. 

Azt meg tudjuk, hogy a szőlőből bor készül, és a borospincék környékén egyre-másra létesültek a zenés, táncos helyek.

A fejlődés olyan mértékű volt, hogy a párizsi kereskedők követelték a szőlőültetvények és a pincék számának csökkentését.

A Montmartre mára teljesen egybeolvadt a fővárossal, a girbegurba utcácskákban még ma is fellelhetőek a régi kisvendéglők. A kanyargó, meredek lépcsőkkel összekötött kis utcákat ismerhetjük az „Amélia csodálatos élete” című filmből is.

Montmartre tetején egy hófehér bazilika, a Sacre-Coeur (magyarul Szent Szív) áll, melyhez hosszú lépcsősor vezet fel, ahonnan páratlan kilátás nyílik Párizsra. A templom szokatlan neve egy fogadalom következménye. 1870-ben megfogadták a Szent Szívnek, hogy ha a város felszabadul a porosz ostrom alól, tiszteletére egy templomot építenek.

A festői falucskát 1860-ban csatolták Párizshoz, de a mai is láthatunk a domboldalon kis szőlőültetvényeket.

Egykor a Montmartre volt a bohémvilág központja, igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte. Kezdetektől a művészek, festők és népszerű mulatók negyede volt.

Az egyedi, kissé dekadens hangulat, a kabarék, lokálok és bordélyok világának diszkrét bája vonzotta a művészvilág képviselőit. (impresszionisták, kubisták, futuristák, szürrealisták)

A környéken élt és alkotott például Dalí, Monet, Picasso és van Gogh, és a mulatók királynőjének, a Moulin Rouge-nak a festője, Toulouse Lautrec.

Montmartre egyedi atmoszférája ma is megmaradt. A párizsiak maguk között Dombnak (Tertre) nevezik. Az igazi kisvárosi hangulat és a lüktető világváros különleges szimbiózisa.

Montmartre ma is a virágzó turizmusból él, hiszen évente több millióan látogatnak el ide. 

Place Pigalle :
A Place Pigalle a Montmartre bejárata, valójában innen kezdődik a szórakoztató, vigalmi negyed, és tart végig a Boulevard de Clichy-n, melyen a világhíres mulató a Moulin Rouge található. 

Esténként azért állítólag még előfordulnak élemedettebb korú kurtizánok, némelyik talán még látta Napóleont.

Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=xuz0oK5vZBI

A Moulin Rouge:

A Moulin Rouge, a Vörös Malom, Párizs bohémvilágának jelképe. A mulatót 1889-ben Joseph Oller és Charles Zidler alapította. A világ egyik leghíresebb mulatója igen nagy múltra tekint vissza, és máig is a turisták tömegeit vonzza.

A híres revüben olyan hírességek léptek fel, mint Edith Piaf, Ginger Rogers, Yves Montand vagy Lisa Minnelli, és 2000-ben itt láttuk először a méltán híres Rippel fivéreket.

A show-hoz tartozik a gyönyörű lányokból álló tánckar, a látványos kosztümök és a fantasztikus háttérképek. Ma már nem az attraktív cicis táncos lányok fellépése a fő vonzerő, bár kétségkívül igéző látvány. 

A legújabb show a Féerie (Tündérvilág) címet kapta, amelyben paradicsommadarak, erotikus bohócok, erőemelők, görkorcsolyás artisták és más képzeletbeli alakok tűnnek fel. A revü valamennyi jelenete a szerelmet ünnepli.

Az egyik jelenetben, egy hatalmas akváriumban öt valódi óriáskígyó társaságában úszkálnak a lányok. A végén lesüllyesztik az akváriumot, de egyik boa constructor, kellő riadalmat keltve, nem akart a süllyesztőbe menni, inkább a nézőtér vonzotta, a személyzet egy tagjának kellett visszatuszkolni, a közeli asztalnál ülő nagy megkönnyebbülésére.

Az előadás csúcspontja a hagyományos kánkán, a kiabálások ritmusára végrehajtott láb- és szoknyaemelésekkel, spárgázásokkal, a francia trikolor színeiben.

A professzionálisan megkomponált show annyira leköti a figyelmed, hogy még a pezsgőből is elfelejtesz inni. Szerencsére az átkötések alatt azért szorgalmasan töltögettem.

Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=VVayRmxGMug

                                                                                                Made by vinpet

Párizsi séták: Az Invalidusok Dómja

Párizsi séták: Az Invalidusok Dómja

Az Invalidusok (Hadirokkantak kórháza) építésének ötlete XIV. Lajostól származik, aki 1670-ben elhatározta, hogy létrehoz egy otthont és kórházat a sebesült (invalides), és hajléktalanná vált katonák számára.

De kik voltak azok az „invalidusok”? A latin eredetű szó rokkant, szolgálatra képtelen katonát jelent. A több épületből álló klasszicista mesterművet eredetileg nekik építtette a sokat háborúskodó Napkirály.

Az átlagosan mintegy háromezer hadastyán élt itt, de előfordult, hogy a hétezret is elérte a számuk. Az uralkodó célja ezzel az volt, hogy a leszerelt hadfiak ne kényszerüljenek koldulásra vagy lopásra. Itt, állami költségen, a beteg, rokkant, veterán katonák életük végéig egészségügyi és szociális ellátásban részesültek.

A monumentális épület Libéral Bruant francia építészt tervei alapján 1676-ban készült el. 1679-ben befejeződött a főtengelyében kettős templom, melynek közös szentélye van a kapcsolódó dómmal, melyet XIV. Lajos saját mauzóleumául építtetett.

1804. július 15-én itt került sor a Becsületrend első átadóünnepségére, melyet Napóleon osztott ki a bátor katonáknak szolgálataikért.
Azóta a kitüntetés értéke jelentősen devalválódott. Elég annyit megemlíteni, hogy Szili Katalin és Hoffmann Rózsa is megkapta. Jean Yanne francia színész a Becsületrendet az aranyérhez hasonlította: „mindenkinek lehet”. Sőt, még a Vaterán is lehet kapni.

Az Invalidusok Párizs egyik idegenforgalmi látványossága, a franciák valóságos nemzeti kegyhelye. Az épületegyüttes legszebb része az aranykupolás Dome des Invalides (Invalidusok Dómja).

Napóleon szarkofágja:

A dóm kör alakú, nyitott kriptájában van elhelyezve Napóleon vörös gránit koporsója. A szarkofág körül azon nagy csaták helyszínei olvashatók, ahol győzelmet aratott. 

Napóleon nimbusza máig töretlen. A franciák nagy része tiszteleg emléke előtt.

A császár óhajának eleget téve, Szent Ilona szigetéről ide szállították a hamvait.

“Óhajom, hogy hamvaim a Szajna partján nyugodjanak, azon francia emberek között, akiket annyira szerettem.”

Az Invalidusokban rengeteg síremléket találunk. Itt nyugszik még Napóleon gyermeke, a Sasfiók, valamint két fivére, továbbá Foch és Leclerc marsallok, Rouget de Lisle a Marseillaise-t komponistája. valamint  a mindenkori francia hadsereg hírességei.

A dóm mellett magasodik a Musée de l'Armie, a Hadsereg Múzeuma, amely a világon az egyik legnagyobb, és a francia hadsereg dicsőségét hivatott hirdetni. ezen kívül egy gazdag, remek hadtörténeti múzeumnak ad helyet. 

Az Invalidusok eredeti épületrészében 1905 óta a nyugdíjas rokkant katonák egy másik, azóta épített és korszerűbb szárnyban kapnak helyet.

A néphit szerint az épület körül elhelyezett muzeális történelmi ágyúk az Élysée palota felé irányulnak, mindenkori figyelmeztetésként a nép erejére. Érdekes nem?

Napóleon Bonaparte kultusza ma is él.

Kosztolányi: zsengék, töredékek, rímjátékok: összeállításában így ír a nagy hódítóról:

Napóleoni buzdítás katonáihoz: Rátok tekint két félteke

                                                  Hogy féltek-e?

Egy agg póttartalékos sóhaja:   Mit ér, mit ér két félteke?

                                                 Ha lóg az ember fél töke?" 

Az Invalidusokban, napjainkban is fogadnak nyugdíjas és rokkant francia katonákat.

Az épületegyüttes nagyságát, szellemét és jelentőségét mi sem tükrözi jobban, mint hogy 2008. szeptember 13-án XVI. Benedek pápa 260000 ember előtt tartott itt misét.

Nézzünk meg egy videót:   https://www.youtube.com/watch?v=BhqCzLIH10Y

                                                                                                Made by vinpet

Párizsi séták: A párizsi Opera / Palais Garnier

Párizsi séták: A párizsi Opera / Palais Garnier

A párizsi operáról hallva, azonnal az operaház fantomja jut eszünkbe. A gyönyörű épület a neobarokk építészet egyik remekműve, ma is gazdag repertoárral várja a zenekedvelőket. Általában balett és klasszikus opera előadásokat tartanak, de szerepel a műsortervben Bartók: Kékszakállú herceg vára című műve is. A központi helyen fekvő, ma a párizsiak egyik fontos találkozóhelyének számító palota, számos filmben és irodalmi műben is szerepel.

Ismerkedjünk meg a történetével.
III. Napóleon császár idején Haussmann báró, Seine megye prefektusaként Párizs arculatát napjainkban is meghatározó városrendezés irányítója volt. Az évtizedekig tartó munkálatok során a középkori, nyomorúságos városrészek helyén a várost szellőssé tevő sugárutakat, köztereket és parkokat alakítottak ki. A nagyszabású program keretében felmerült egy új operaház építésének szükségessége is, melyre pályázatot írtak ki, és óriási számban, százhetvenen jelentkeztek.A pályázatot Charles Garnier francia építész nyerte. Ez fantasztikus lehetőség volt a fiatal neobarokk stílust kedvelő építész számára, hiszen ez volt a legnagyobb szabású építkezés a XIX. századi Párizsban. Az építkezés során számos nehézséget is le kellett küzdeniük. A legelső és a legnehezebb feladat a kijelölt mocsaras terület lecsapolása volt, ami közel nyolc hónapot vett igénybe. A kitartó és szorgalmas munka eredményeként a Párizsi Opera és Balett 1874.-re elkészült.Az épület kora építészeti mesterművének számít, melyben 2200 ülőhely található. Az operát egy dísz-előadással nyitották meg 1875. január 15-én.

Külön érdekesség, hogy a legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan meg akarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napóleon stílusú lesz. Az épület annyira összeforrott a tervezővel, hogy Opera Garnier-nak nevezik.

A tervező újszerű formai megoldásokat használt, az Operaház szerkezetének minden egyes eleme hangsúlyos, az előcsarnok, a lépcsőház, a színpad, a hall és az öltözők egyaránt. A belső díszítések visszatükröződése látványosan növeli a teret, a szinte szélsőségesen hangsúlyozott részletek a gazdagon díszített oszlopokkal, szobrokkal, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal, a zene gyönyörű templomává avatja az épületet. A nézőtér felett lévő hatalmas csillár súlya meghaladja a hat tonnát. Érdekesség, hogy 1963-ban megbízták Marc Chagall-t, hogy fessen a nézőtér felé a kupola mennyezetére olyan új festményt, ami a fiatal nemzedékeket becsalogathatná az operába. A jellegzetesen Chagall-os freskó ma is megcsodálható, de az idegenvezetők sem tudják megmondani, hogy a megbízatás elérte-e a célját. A bejáratnál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven és Meyerbeer bronzból készült mellszobrai láthatók. 

Belső képek: A lépcsőház:

A Grand foyer: 

A nézőtér a csillárral:

Néhány szó a fantomról:

De valójában ki vagy mi is ez a fantom, és miben lehet sikerének titka?

"Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye.” 

Ezzel kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi múlt század eleji klasszikusa. A téma akkoriban erősen foglalkoztatta a párizsi közvéleményt, ugyanis a párizsi opera felújításakor egy többszintes, belső tóval ellátott földalatti katakombarendszert találtak az építészek, amelynek eredete és építésének célja is ismeretlen volt.

Az író hatásosan bonyolítja a történetet Erik, a fantom és Christine Daaé, a táncosnő kapcsolatáról.

A történelemből tudjuk, hogy 1871-ben, Párizs ostroma és a Kommün idején a félkész épület börtönként és kínzókamraként is szolgált, s később is olyan dolgok történtek benne, melyek lángra lobbantották az emberek fantáziáját. Ráadásul egy emlékezetes katasztrófa is történt az operaházban 1896-ban, amikor az egyik csillár ellensúlya rázuhant a zsúfolt nézőtérre.

Az igazi nagy sikert Webber azonos című musicalje hozta meg, melyet azóta is óriási érdeklődés mellett játszanak világszerte.

Nézzünk meg egy videót, melynek kísérőzenéje mi lenne más, mint az operaház fantomjából egy népszerű részlet.

https://www.youtube.com/watch?v=CMNEdIJePOI