Translate

2018. május 11., péntek

Zsolna a történelmi város


Zsolna a történelmi város
Egy kis múltidéző:
Az első írásos feljegyzésben "terra de Selinan" (Zsolna földje) néven kerül említésre. Károly Róbert 1321-ben gazdasági előjogokat adományozott a városnak. 
A történelem értékes dokumentuma az I. Nagy Lajos által 1381-ben kiadott okirat, a "Privilegium pro Slavis Solnensis". Ez a privilégium biztosította a városi elöljárók számára az egyenlő képviseletet a zsolnai városi tanácsban.
Különleges történelmi és nyelvi dokumentum a Zsolnai könyv vagy más néven „Zsolnai kódex”, melynek kezdetei 1387-be nyúlnak vissza. Ez a legrégebbi szlovák nyelvű feljegyzés.




Látnivalók:
A három folyó összefolyásánál fekvő település történelmi központjában a négyzet alaprajzú, árkádos Mária téren számos műemlék található.
A város kimagasló építészeti emléke a két-tornyú barokk Szent Pál temploma.


A Várdombon áll a Szentháromság Templom, mely 1400 körül épült, mellette láthatjuk a Burián-harangtornyot, mely Szlovákia egyik legrégebbi reneszánsz harangtornya. Az egykori vártorony ránézésre az olasz városok harangtornyaira (campanilék) emlékeztet.





Zsolna város főtere Szlovákia legteljesebb lábasházakkal díszített piaci árkádsora. A Mária teret a Szent Pál-templom uralja, mellette található a városi tanács épülete és a Szűz Mária-szobor.






Nézzünk meg egy videót:
                                                                                          by vinpet

2018. május 5., szombat

Zakopane


Zakopane a téli főváros
Lengyelország téli fővárosaként is emlegetik, de minden évszakban páratlan élményeket kínál az idelátogatóknak, bár kétségtelen, hogy várost nem elsősorban a látnivalói miatt keresik fel a turisták. Télen síparadicsomként működik, a többi évszakban inkább kiindulópont a hegyekben túrázók számára.
Zakopane a legmagasabban fekvő lengyel város, központja a tengerszinttől számítva 838 méter magasan van. A település első említése a XVI. század végéről való, lakosai Báthory István lengyel királytól, erdélyi fejedelemtől kapták első kiváltságaikat. A Zakopane elnevezést egy XVII. századból származó oklevélben említik először.
Az 1900-as években a friss hegyi levegő csodát tett a gyógyulni vágyók körében, ezért a várost gyógyhelynek nyilvánították. A tüdőbetegeket a helyi gorál lakosok vitték fel a hegyi legelőkön álló pásztorházakba.




A város kulturális története is számos érdekességet rejt, mivel sok író, költő és zeneszerző élt és alkotott itt, de aki nem itt élt az is ide járt nyaralni. Itt nyaralt többek között a Nobel díjas Maria Skłodowska Curie is. A sajátságos zakopanei építészeti stílus Stanisław Igancy Witkiewicz nevéhez köthető.



Turistalátványosságok:

A Gáspár-csúcs:
A Kasprowy-csúcsként ismer hegy, 1987 méter magasan van a Tátra lengyel oldalán. Edzett sportolók gyalog is feljuthatnak a csúcsra, de sokkal békésebb a lanovkával menni, amely 1936 óta szállít utasokat.  Persze pánikra semmi ok, azóta többször is felújították.


A Gubalowka-hegy:
A siklóval pillanatok alatt felérhetünk, és tátott szájjal bámulhatjuk a fantasztikus panorámát. Elképesztő kilátás nyílik innen Zakopane városára és a Tátra tavasszal is havas csúcsaira. A 2000 métert is meghaladó hegycsúcsok fenséges karéja pazar látnivaló.










Nézzük meg videón is: 


                                                                                                by vinpet

2018. február 19., hétfő

Vilnius Litvánia fővárosa

Vilnius Litvánia fővárosa
A város a Vilnia folyóról kapta a nevét, mely csak nagy jóindulattal nevezhető folyónak, inkább patak méretű, ellentétben a Neris folyóval, melynek mérete a Tiszával vetekszik.
A várat Gediminas nagyherceg építette a folyók találkozásánál. A legenda szerint  Gediminas álmában hatalmas vasfarkast látott, amint üvöltött a Vilnia torkolata fölé magasodó hegyen. Az álom az jelképezte, hogy egy gyönyörű erőd és város épül majd ezen a helyen.
Az egykori várból, mára csak néhány rom és a restaurált Gediminas-torony maradt, melyen hatalmas litván zászlót lenget a szél. A toronyból fantasztikus kilátás nyílik az egész városra.



A Neris folyó partján emelkedik a mi Gellért hegyünkre emlékeztető, Három kereszt hegye, ahol a gyász és a remény szimbólumai láthatóak. 
A kereszteket mártír ferences rendi szerzetesek emlékére állították a XVII. században.  A legenda szerint a várost ostromló német lovagoknak a keresztek felállításával akarták tudomására hozni, hogy ők is áttértek a keresztény hitre.


A katedrális:
A város első templomát, a későbbi katedrálist, Mindaugas király építtette. Jagielo nagyherceg uralkodása idején vált a litván katolicizmus jelképévé. Az eredeti gótikus székesegyház, mai, klasszicista külsejét a XIX. század elején kapta. A szovjet időkben képtárnak használták.
A katedrális előtt álló harangtorony  a régi városfal megmaradt része, a fiatalok kedvelt találkozóhelye.






A székesegyház ékszerdobozként emlegetett barokk kápolnájában láthatjuk, Sándor király és IV. László király mauzóleumát. A kápolna oltárán elhelyezett ezüstkoporsóban találhatók Szent Kázmér herceg földi maradványai.
Érdekes magyar vonatkozása is van, mivel anyai ágon Kázmér a magyar királyi cím várományosa volt, és Vitéz János, Janus Pannonius valamint apja biztatására hadba indult Mátyás ellen. 
Az összeesküvést leleplezték, Vitéz János börtönbe került, Janus Pannoniusnak menekülnie kellett az országból. A sikertelen próbálkozást Kázmér isteni jelként értelmezte, további életét Istennek szentelte, még szüzességi fogadalmat is tett.
Kázmér tuberkulózissal küzdött, mely később halálát is okozta. A kor orvosai a betegség gyógymódjaként a szűz lányokkal való együttlétet javasolták. Kázmér ezt nem fogadta el, mondván: „Jobb Istennel, mint bűnben meghalni.” 
Azért ma is jó lenne egy ilyen gyógymód TB-re felírva.


A hatalmas tér közepén áll Gediminas szobra, amint éppen álmot lát. Itt kell várost alapítania.


Az Óváros:
Vilnius óvárosa, mely a Világörökség része, az egyik legnagyobb Kelet-Európában. A középkori város fő útvonala a Vár utca volt, a Katedrális tér délkeleti sarkától a Hajnal kapuig. 
A tatárok ellen épített erődökből csak néhány kapu maradt.
A belvárosi kanyargós, középkori macskaköves utcáin sétálva nem győzünk bámészkodni, aranyos kis kávézók, szuvenír boltok hívogatnak, közben érdemes megcsodálni a különféle színű borostyán ékszereket. 
A borostyán Litvániának egyik jelképe. Közben figyeljünk a műemlékekre is, hiszen majdnem minden épület ebbe a kategóriába tartozik.
1918-ban a Pilies utca (gatve) 26. számú ház erkélyéről kiáltották ki Litvánia függetlenségét. 


Korábban Vilniust a gazdag zsidó kulturális élet miatt “Észak Jeruzsálemének” hívták. A német megszállás alatt a nácik a litvániai zsidókat kivégezték, vagy haláltáborokba deportálták. Ma csupán ötezer zsidó él a városban.

Az elnöki palota:
Valaha püspöki palota volt, de itt szállt meg Napóleon is az oroszországi hadjárata során. Stendhal a híres író, aki hadtápos volt a francia seregben, itt tanult meg orosz módra inni. A cári időkben itt lakott a helytartó, a szovjetek alatt ez volt a Művészeti Dolgozók Palotája.


Az Egyetem:
A jezsuita líceumot Báthory István 1579-ben emelte egyetemi rangra. A litvánok azt mondják, az utolsó nagy uralkodójuk Báthory volt.
A Vilniusi Egyetem falán található emléktáblán Martinus Cromerus emlékversének sorai dicsőítik Báthory Istvánt.
„A templomban több volt, mint pap,
az államban több mint király,
a csatában több mint harcos,
jobban védve a szabadságot, mint egy polgár,
a barátságban több volt, mint barát.”



A Szent Anna templom:
A litván gótikus építészet remekművét 33 különféle téglából rakták össze, mintha egy középkori lego játékot látnánk. Napóleonnak annyira megtetszett a kis templom, hogy haza akarta vinni és a Notre Dame mellé felállítani. A templombelső puritán egyszerűsége nem sok látnivalót kínál.
A legenda szerint az építőmesterének lányát megszerette a mester egyik segédje: az apa azonban inkább elűzte a lányt, így a fiatalok csak a mester halála után lehettek egymáséi.



Közvetlenül a Szent Anna templom mögött magasodik a Bernát rendiek kolostora, akik Lengyelországból költöztek ide. A város szélére épült kolostort megerősítették és lőrésekkel is ellátták. 
A templom-együttesen a stílusirányzatok tobzódását figyelhetjük meg. A teteje gótikus, a homlokzata reneszánsz, a harangtorony barokk stílusú.



A közelben lévő szobor a lengyel-litván írót, Adam Mickiewiczet ábrázolja. Litvániában született, a Vilniusi Egyetemre járt, és ő írta a Pan Tadeusz című elbeszélést a litván társadalomról.


A Hajnal-kapu:
 Vilnius egyetlen épségben megmaradt régi kapuja.  1671-ben a karmelita apácák emeltettek kápolnát a kapu fölé egy "csodatévő" Mária-képpel. A művész ismeretlen, a képet helyi aranyművesek aranyba és ezüstbe foglalták, csupán a fej és a kezek maradtak fedetlenül.
Litvánia egyik legfontosabb zarándokhelye, ahová külföldről is érkeznek hívők. Nem csak az ikon előtt, hanem még a lépcsőkön is mindig sokan térdelnek és imádkoznak.






A monumentális Szent Péter és Pál templomot az Óvároson kívül láthatjuk. A barokk építészet gyönyörű alkotását Casimir Pac litván katonai parancsnok megrendelésére építették. Pac sírkövét a templom falán egy tábla jelzi latin felirattal: „Hic jacet peccator”(Itt fekszik egy bűnös)





Vilnius óvárosában még rengeteg középkori épület és templom található, a blogban a legjellemzőbbeket és a legszebbeket próbáltam bemutatni.
Nézzünk meg néhány képet a városról.





A város tiszta, rendezett, gyalogosan könnyen bejárható, a közbiztonság jó. A stílusok tobzódása révén lépten-nyomon egy-egy utcai művészettörténeti kiállítást láthatunk. Vilniusban, ha egy utca egy kicsit egyenesebb, akkor feltétlenül lejtős, ha pedig sík, akkor görbe – írta a város egy szerelmese.



Nézzünk meg egy videót: 

https://www.youtube.com/watch?v=JdeJlkz5t10

                                                                                  By vinpet