Translate

2019. október 15., kedd

Yale Egyetem New-haven

Yale Egyetem New-haven

A várost az 1638-ban ideérkező zarándokok alapították. Kilenc kis tér köré építették házaikat, a főtér, a „Green” volt a központ, és már akkor akartak egy iskolát létesíteni a gyermekeik számára.
Adakozásból próbálták összegyűjteni a pénzt, még Newton és tudóstársai is küldtek könyveket, de mindez kevés volt. Egy angliai gazdag kereskedő Elihu Yale adományaival megkezdődhetett az építkezés. A támogató nevét viselő egyetem meghatározó lett a város életében. Ettől kezdve a város és az egyetem egymást segítve fejlődött.
Napjainkban a Yale az egyik legnevesebb egyetem, orvosi, jogi, bölcsész és műszaki fakultásain az oktatás világszínvonalú.
Az egyetem hallgatója volt Samuel Morse a későbbi feltaláló és Charles Goodyear a gumigyáros is.
Az ősfás parkot körülölelő épületek igazai „angolos” hangulatot árasztanak, színes üvegablakokkal, faragott kőszobrokkal és boltívekkel. Az épületek falait sok helyen borostyán borítja, de nem ezért tartozik a Yale is a híres egyetemeket tömörítő Borostyán ligába. (Ivy League)
Az embernek az az érzése, hogy az egyetem rögtön műemléknek épült. A gazdag egyetemi könyvtárban olyan ritkaságokat is őriznek, mint az eredeti Guttenberg biblia.


Itt is láthatunk olyan szobrot, ahol a csizmasimogatással lehet szerencsét kívánni. A szobor Theodore Dwight Woolsey-et ábrázolja, aki 25 évig volt a Yale vezetője. 
Kibővítette és zárttá tette a campust, de nem emiatt lett híres. Valahányszor kiment az egyetemek közti evezősversenyre, nyert az egyetem csapata. Amikor nem ment ki, kikaptak. Azóta sokan megérintik a szobor csizmáját, ha szerencsét szeretnének a következő vizsgájukra.


Szintén itt láthatjuk a függetlenségi háború hősének tartott Nathan Hale szobrát, aki az első amerikai kém volt. A britek ellen kellett volna kémkednie, de annyira feldobta a nemes megbízatás, hogy úgy érezte erre áldomást kell innia, ezért betért egy kocsmába, ahol leitta magát és mindent kifecsegett a feladatáról. Nem csoda, hogy rövid úton elkapták és kivégezték.
A szobor természetesen nem őt ábrázolja, mert semmilyen rajz nem maradt fenn róla, ezért nagy titokban kiválasztottak egy diákot, és róla mintázták meg a hős kémet.
Annyira sikerült ezt titokban tartani, hogy még a CIA is elhitte, és kérte, hogy adják át nekik, hiszen a kémek az ő hatáskörükbe tartoznak. Az egyetem elutasította a kérést, de nem is Amerikában lennénk, ha a rivalizálás, a versenyszellem hatására, a CIA emberei éjjel nem lopták volna el a szobrot. Most büszkén őrzik a botcsinálta kém hamis szobrát.


                                                                                                                                               Made by vinpet                                                         

2019. szeptember 30., hétfő

Szárnyashajóval Pozsonyba

Szárnyashajóval Pozsonyba
A szlovák fővárosban voltam már autóval, vonattal, repülővel, most szárnyashajóval látogattunk ebbe, a magyar történelemhez ezer szállal kötődő városba. Útközben megcsodálhattuk a Duna festői partjait, a Visegrádi Fellegvárat a Salamon toronnyal, és az Esztergomi Bazilika fenséges épület együttesét.
Tovább haladva elértük a sokkal kevésbé fenséges, de gazdaságilag Szlovákiát felemelő, minket, pedig a földbe, illetve stílusosan a vízbe döngölő Gabcsikovó-i vízlépcsőt és erőművet. A politikai rövidlátás, az emberi és országos érdekek alárendelése az átpolitizált környezetvédelemnek, okozta a súlyos gazdasági veszteséget, amit azóta sem tudtunk kiheverni.    
A hasznos viziszörny, a zsilipelésre váró hajókkal, a vízszint különbség 18 méter. 

Megérkezés: 
A város magyar nevét a vár első ispánjáról, Poson-ról kapta. Bratislava, a mai, szlovák nevét egy történészi tévedésből kapta, egy ”jeles” régész, a város X. századi nevét, a szláv „Braslav” személynév helyett a „Bratislav” névből eredeztette, de mint tudjuk, a nem egzakt tudományoknál előfordul az ilyen. Gondoljunk csak a pszichológiai Rorschach, leánykori nevén tintapaca tesztre, amiből mindenki azt olvas ki amit akar.
                                                       A város modern kori jelképe

A felújított pozsonyi vár négy toronnyal ékesített épülete uralja a tájat. 
A koronázó templom:
A gótikus, koronázó templom tetején kereszt helyett, a magyar korona csillog, mivel 1563 és 1830 között, itt koronázták a magyar királyokat. Az egykori koronázási dombon most egy otromba szoborcsoport áll. Koronázási királydomb a haza minden szegletéből küldött földből volt összehordva, minden vármegye elküldte saját földjéből a maga részét: ez a haza kicsiben. A koronázás egyik eleme, hogy az olajjal felkent király Szent István palástjában, kezében a Szent István-i karddal, lóval vágtatott fel a koronázási dombra, ahol a kardot kirántva hüvelyéből a négy égtáj felé suhintva jelezte, hogy megvédi az országot a minden irányból érkező ellenséggel szemben.
A millenniumi ünnepségek alkalmából  Pozsony városa az egykori koronázási domb helyére a magyar történelemhez méltó emlékművet állíttatott, (Fadrusz János alkotása) melynek témája a magyar főnemesek kiállása Mária Terézia mellett. A magyar főurak kardot rántanak Mária Terézia trónja védelmében.
A város, egyébként a mohácsi vész után, a XVIII. század közepéig, a Magyar Királyság fővárosa volt. Egy kis töri visszaemlékezés, ekkor szakadt három részre az ország.

Séta az óvárosban:
Az érseki palota, Pozsony egyik legszebb neoklasszicista stílusban épült palotája. Több, jelentős történelmi esemény színhelye volt. Itt írták alá Napóleonnal a Pozsonyi békét az austerlitzi csata után. Haynau tábornok szintén itt írta alá a vesztes 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követően, a magyar forradalmárok fölött kimondott halálos ítéleteket. 
                                                                 A Fő tér
Itt ülésezett, a rendi országgyűlés, a pozsonyi diéta, ami nem tévesztendő össze semmiféle, ma divatos fogyókúrával. Az épület homlokzatán ma is a magyar címer látható.
A régi városháza:
Néhány érdekesség: 
A békekötés előtt Napóleon ágyúzta a várost, de később a békekötés után, kimondta, hogy akinek a házában, látszik az ágyúgolyó, annak nem kell adót fizetni. 
Itt a bizonyíték, hiába jött a korabeli szlovák NAV.
Egy másik legenda szerint, a korabeli ”lakásmaffia” egy képviselője elorozta a házát egy özvegyasszonynak, aki bírósághoz fordult. A bírók előtt a vádlott esküdözött, hogy minden szabályos volt és végső érvként azt mondta, hogy vigye el az ördög, ha nem mond igazat. Lett is nagy füstfelhő, megjelent az ördög és a ház falára tapasztotta a hazug ember képét. Ezt láthatjuk most is a falon. Nálunk, ma is lenne dolga az ördögnek.
A Szent Mihály Kapu:
A monda szerint az a nő, aki beszél a kapun való áthaladás közben, nem megy férjhez. 
Bár a csoportunkban nem kifejezetten eladó leánykák voltak, mégis mindenki nagyon hallgatott a kapu alatt, de alig, hogy kiértünk, minden nő, szinte egyszerre próbált beszélni. 
                               Óvárosi utcarészlet, háttérben a Szent Mihály kapuval                                
                       A szűk utcácskákban szebbnél-szebb céh jelvényeket láthatunk
        Az épület homlokzatán megőrizték a városra korábban jellemző háromnyelvű feliratokat.
Ez egy régi többszintes ivókút, alsó részéből a kutyák, a következő szintről a lovak, majd feljebb az emberek ihattak. A legfelső kifolyó a madaraké volt. Most nem működött, a víz csak felülről jött, eső formájában. Jeles ünnepeken a kútból bor folyt, ilyenkor az állatok is felönthettek a garatra.
A Fő téren láthatjuk a híres Roland szökőkutat, melyet I. Miksa király készíttetett, elsősorban tűzoltás céljára, ugyanis korábban hatalmas tűzvész pusztított a városban. Roland vitéz szobra tulajdonképpen a királyt ábrázolja. A monda szerint szilveszter éjjelén a szobor egy hátraarcot csinál, de ezt csak a szüzek és az igazmondók láthatták, na meg, akik előbb a borkútnál jártak.
Mit gondolsz, ma mi van ebben a gyönyörű épületben? A biztosító a telitalálat, de a bank sem rossz tipp.
A vár alatti parkban láthatjuk Árpád házi Szent Erzsébet szobrát rózsacsokorral. Ő, a Bánk bánból is ismert Gertrudis leánya. A legenda szerint Erzsébet ennivalót vitt a szegényeknek a kötényében, amikor az anyósa rászólt, hogy mutassa meg mi van nála. Lehet, hogy innen ered a dal: „Mi van a kötődbe menyecske?” A kötényét szétnyitva, rózsák hullottak ki belőle. A kötényen örök nyomot hagyó rózsák, több szent hely történetében is szerepelnek, pl. Guadalupe / Mexikó /, vagy Fatima / Portugália /
Szintén errefelé látható Liszt Ferenc mellszobra, alatta a vaskorláton a koronázási mise kottája olvasható. 
A felújítás alatt álló, egykori Grassalkovich palotában ma a köztársasági elnök lakik, zászlóval jelzik, ha otthon van.
Köztéri szobrok:
Jópofa, ötletes szobrokat láthatunk, mindenki szívesen fényképezi őket. Az utóbbi kettőt azóta mát eltávolították. Az ülő fiút elvitte a tulajdonosa, a Napóleon padot pedig vandálok megrongálták. 

Nézzünk meg egy videót a városról:

                                                                                                     Készítette: vinpet

2019. szeptember 13., péntek

Szarajevó


Szarajevó a törékeny béke városa

A város nevének eredetére több feltételezés is van. A 15. században Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, melynek helyén egy török bég építette fel a korabeli várost, bazárokkal, fürdőkkel, karavánszerájokkal és kormányzati palotával (Saray). Ebből származik a város mai neve.
Szarajevó középkori történelmét elhomályosítják a 20. század eseményei. A város nevét jól ismerte a világ. Tanultuk történelemből, hogy 1914. június 28-án itt lőtték le Ferenc Ferdinánd főherceget és Zsófia hercegnőt, kirobbantva az első világháborút. Ma emlékmű és tábla jelzi a merénylet helyét.



Az 1984 évi téli olimpia sikeres megrendezése dicsőséget jelentett az akkori Jugoszláviának, éppen ezért fájdalmas és az emberiségre nézve szomorú kontraszt, hogy a délszláv háború idején a sísáncból lőállás, a bobpályából pedig lövészárok lett.

Röviden a háborúról:
1992. április 5.-én béketüntetés keretében a város lakói felemelték a szavukat az országszerte előforduló, gyakran gyilkosságokba torkolló, etnikai zavargások ellen. Gondoljunk csak a srebrenicai mészárlásra. A boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv hadsereg katonái a felvonuló tömegbe lőttek, majd május elején a környező hegyekről ostromgyűrűbe zárták Szarajevót, és több mint három évre blokád alá vonták a várost. Elzárták a vizet, a villanyt és a gázt, a környező hegyekről pedig több száz pontról lőtték a városlakókat.


A szerb csapatok körbevették Szarajevót, tankokkal és lövegekkel ágyúzták a várost. Naponta több száz lövedék csapódott a városra, mérhetetlen rombolást és emberáldozatot okozva. Később megjelentek az orvlövészek, akik válogatás nélkül lőttek az élelmiszerért sorban álló civilekre, köztük gyerekekre is. Városszerte megjelentek a Pazite, šnajper! (Vigyázz, mesterlövész!) feliratok. Az emberi kegyetlenség és aljasság példa nélküli, az állatvilágban ilyen elképzelhetetlen. Az ostrom alatt mintegy 12 ezer ember halt meg, a civil áldozatok száma 5500, köztük mintegy ezer gyermek, akikkel zömében orvlövészek lövedéke végzett. Milyen emberek azok, akik védtelen gyerekekre vadásznak? Erre nincsenek szavak!
A lövedékek virághoz hasonló lyukakat vájtak a betonban, amelyet ismeretlen emberek pirosra festettek. Ezek lettek Szarajevó rózsái, az elhunytak vérét jelképezve. A rózsák a hősies küzdelem szimbólumai, a vörös szín pedig a kiontott vérre emlékeztet.



A Remény alagútja:
A városban súlyos hiány volt élelmiszerben, gyógyszerekben és fegyver-utánpótlásban, de a sebesültek elszállítása sem volt megoldott. A helyzet javítása érdekében építettek egy 800 méter hosszú, másfél méter magas alagutat, melyet önkéntesek hat hónapig ástak csákánnyal és lapáttal. Az alagút a bosnyák területen fekvő Butmirból, a repülőtér másik oldalán fekvő Dobrinja egyik házába vezetett. A repülőtér, amely elválasztotta az ostromlott Szarajevót a bosnyák szabad régiótól, elvileg semleges, ENSZ felügyelet alatt álló terület volt, de az orvlövészek lehetetlenné tették az átjutást.


Az alagút megépítésével létrejött az egyetlen összeköttetés a blokád alatt álló Szarajevó és a külvilág között. Megnyílt a remény és az élet alagútja. A titkos járatot naponta mintegy 4000 ember használta. A szűk folyosón keresztül, 50 kg-os hátizsákokban vitték az élelmiszert a Szarajevóban rekedt embereknek. Később síneket fektettek le a járatban, a szállítás megkönnyítésére. Ma múzeumként látogatható.




Végül az ENSZ megelégelte az esztelen mészárlást, és a NATO légicsapások következtében a szerbek elvonultak. A háborút 1995.-ben a daytoni békeszerződéssel zárták le. 
A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult. A középkori török épületek, a monarchiából itt maradt lakóházak, a tarka bazársorok és a karavánszerájok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek.





Az 1896-ban épített szarajevói városháza Bosznia-Hercegovina egyik legjelentősebb műemléke, homlokzatát Zsolnay-elemekkel díszítették.





Érdekes látnivaló az Inat Kuca ház, mely ma étteremként működik. Az épület a Miljacka folyó másik oldalán állt, a jelenlegi városháza helyén, akadályozva annak megépítését. A tulajdonos hosszú egyezkedés után csak úgy volt hajlandó átengedni a területet, ha a túlparton ugyanolyan formában felépítik a házát.


Befejezés:
Szarajevóban a katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a muzulmán bosnyákok évszázadok óta többnyire békében, de folyamatos feszültségben éltek. A terület a történelem során gyakran ütközőzóna volt. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ azon városainak egyike, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.
Jellemző hitvallásuk: „A szívünkben európaiak vagyunk, de a vérünk balkáni” 
Ma is érvényes Oliver Cromwell mondása: "Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport"
A jelenlegi béke törékeny, az ellentétek elsimulása csak látszólagos, hiszen a túlélők és az elkövetők gyakran ugyanabban az utcában élik mindennapjaikat, mint a háború és a támadások előtt.

Nézzünk meg egy videót:

                                                                                                                                                                 By vinpet