Translate

2019. szeptember 13., péntek

Szarajevó


Szarajevó a törékeny béke városa

A város nevének eredetére több feltételezés is van. A 15. században Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, melynek helyén egy török bég építette fel a korabeli várost, bazárokkal, fürdőkkel, karavánszerájokkal és kormányzati palotával (Saray). Ebből származik a város mai neve.
Szarajevó középkori történelmét elhomályosítják a 20. század eseményei. A város nevét jól ismerte a világ. Tanultuk történelemből, hogy 1914. június 28-án itt lőtték le Ferenc Ferdinánd főherceget és Zsófia hercegnőt, kirobbantva az első világháborút. Ma emlékmű és tábla jelzi a merénylet helyét.



Az 1984 évi téli olimpia sikeres megrendezése dicsőséget jelentett az akkori Jugoszláviának, éppen ezért fájdalmas és az emberiségre nézve szomorú kontraszt, hogy a délszláv háború idején a sísáncból lőállás, a bobpályából pedig lövészárok lett.

Röviden a háborúról:
1992. április 5.-én béketüntetés keretében a város lakói felemelték a szavukat az országszerte előforduló, gyakran gyilkosságokba torkolló, etnikai zavargások ellen. Gondoljunk csak a srebrenicai mészárlásra. A boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv hadsereg katonái a felvonuló tömegbe lőttek, majd május elején a környező hegyekről ostromgyűrűbe zárták Szarajevót, és több mint három évre blokád alá vonták a várost. Elzárták a vizet, a villanyt és a gázt, a környező hegyekről pedig több száz pontról lőtték a városlakókat.


A szerb csapatok körbevették Szarajevót, tankokkal és lövegekkel ágyúzták a várost. Naponta több száz lövedék csapódott a városra, mérhetetlen rombolást és emberáldozatot okozva. Később megjelentek az orvlövészek, akik válogatás nélkül lőttek az élelmiszerért sorban álló civilekre, köztük gyerekekre is. Városszerte megjelentek a Pazite, šnajper! (Vigyázz, mesterlövész!) feliratok. Az emberi kegyetlenség és aljasság példa nélküli, az állatvilágban ilyen elképzelhetetlen. Az ostrom alatt mintegy 12 ezer ember halt meg, a civil áldozatok száma 5500, köztük mintegy ezer gyermek, akikkel zömében orvlövészek lövedéke végzett. Milyen emberek azok, akik védtelen gyerekekre vadásznak? Erre nincsenek szavak!
A lövedékek virághoz hasonló lyukakat vájtak a betonban, amelyet ismeretlen emberek pirosra festettek. Ezek lettek Szarajevó rózsái, az elhunytak vérét jelképezve. A rózsák a hősies küzdelem szimbólumai, a vörös szín pedig a kiontott vérre emlékeztet.



A Remény alagútja:
A városban súlyos hiány volt élelmiszerben, gyógyszerekben és fegyver-utánpótlásban, de a sebesültek elszállítása sem volt megoldott. A helyzet javítása érdekében építettek egy 800 méter hosszú, másfél méter magas alagutat, melyet önkéntesek hat hónapig ástak csákánnyal és lapáttal. Az alagút a bosnyák területen fekvő Butmirból, a repülőtér másik oldalán fekvő Dobrinja egyik házába vezetett. A repülőtér, amely elválasztotta az ostromlott Szarajevót a bosnyák szabad régiótól, elvileg semleges, ENSZ felügyelet alatt álló terület volt, de az orvlövészek lehetetlenné tették az átjutást.


Az alagút megépítésével létrejött az egyetlen összeköttetés a blokád alatt álló Szarajevó és a külvilág között. Megnyílt a remény és az élet alagútja. A titkos járatot naponta mintegy 4000 ember használta. A szűk folyosón keresztül, 50 kg-os hátizsákokban vitték az élelmiszert a Szarajevóban rekedt embereknek. Később síneket fektettek le a járatban, a szállítás megkönnyítésére. Ma múzeumként látogatható.




Végül az ENSZ megelégelte az esztelen mészárlást, és a NATO légicsapások következtében a szerbek elvonultak. A háborút 1995.-ben a daytoni békeszerződéssel zárták le. 
A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult. A középkori török épületek, a monarchiából itt maradt lakóházak, a tarka bazársorok és a karavánszerájok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek.





Az 1896-ban épített szarajevói városháza Bosznia-Hercegovina egyik legjelentősebb műemléke, homlokzatát Zsolnay-elemekkel díszítették.





Érdekes látnivaló az Inat Kuca ház, mely ma étteremként működik. Az épület a Miljacka folyó másik oldalán állt, a jelenlegi városháza helyén, akadályozva annak megépítését. A tulajdonos hosszú egyezkedés után csak úgy volt hajlandó átengedni a területet, ha a túlparton ugyanolyan formában felépítik a házát.


Befejezés:
Szarajevóban a katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a muzulmán bosnyákok évszázadok óta többnyire békében, de folyamatos feszültségben éltek. A terület a történelem során gyakran ütközőzóna volt. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ azon városainak egyike, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.
Jellemző hitvallásuk: „A szívünkben európaiak vagyunk, de a vérünk balkáni” 
Ma is érvényes Oliver Cromwell mondása: "Bízz Istenben, de tartsd szárazon a puskaport"
A jelenlegi béke törékeny, az ellentétek elsimulása csak látszólagos, hiszen a túlélők és az elkövetők gyakran ugyanabban az utcában élik mindennapjaikat, mint a háború és a támadások előtt.

Nézzünk meg egy videót:

                                                                                                                                                                 By vinpet

2019. szeptember 3., kedd

Mostar és az Öreg híd


Mostar és az Öreg híd

 Szarajevóból Mostart a Neretva folyó völgyén végig haladó gyönyörű úton érhetjük el. A várost a folyó szeli ketté, a keleti oldalon a muzulmán bosnyákok élnek, a nyugati oldalon a horvátok. Bosznia-Hercegovina emblematikus városának ismertségét Csontváry híres festményének köszönhetjük, ma a pécsi Janus Pannonius Múzeumban látható. Mostar nevének jelentése: hídőr.


A Neretva folyón átívelő Öreg híd és a város összetartozó fogalmak. A Stari Most, az Öreg-híd a 16. században épült, amikor a mostari lakosok Szulejmán szultántól kértek segítséget, mivel a régi fahíd tönkrement. A szultán készséggel beleegyezett mivel a hódító seregeinek is szükségük volt egy erős hídra az átkeléshez. 
A biztos siker érdekében először egy próbahidat építettek, mely ma is áll, ez az eredeti öreg híd.


Az Öreg-hidat Hajrudin, híres török építész tervezte, aki Sinan mesternek, az isztambuli Kék Mecset építőjének a tanítványa volt. Az egyíves híd a maga korában építészetileg egyedülálló megoldás volt. Az alapkövét 1557. október 24-én tették le. Az eredeti híd építésekor a boltívet az egymásnak feszülő kövek tartották meg.
A kőhíd túlélte a török időket, a világháborúkat, de nem menekülhetett az esztelen pusztulástól. A horvát-bosnyák háborúban 1993. november 10-én a horvát hadsereg a hidat a Neretvába ágyúzta és súlyosan megrongálta a két végén álló 17. századi tornyokat is.


A barbár pusztítás nem kímélt sem embereket sem történelmi, kulturális és vallási értékeket. Öreg-híd mellett sok más műemlék is megsemmisült a délszláv háború idején. Kevés épület maradt meg ép állapotban. A feszített ütemű újjáépítés ellenére, ennek még ma is látni a nyomát.



Az újjáépítés gondolata a békeidőszak beköszöntével rögtön megszületett és a szakértők hozzá is fogtak az előkészületekhez. A munkához török történészek is nyújtottak segítséget, számos oszmán archívumot átkutatva találtak néhány dokumentumot. Kezdetben az volt a terv, és a magyar katonák eszerint is emelték ki a darabokat, hogy megszámozzák, és majd azokat fogják az újjáépítésnél felhasználni, azonban a rekonstrukciót végző török cég úgy döntött, hogy az eredeti helyszínen, a Hajrudin mester által is használt Mukosa kőbányában fejtik ki a hídba beépítendő 456 elemet. 
A híd újjáépítése 2004-ben fejeződött be, az eredeti pontos mása lett, olyan, mint a régi és mégsem érezzük annak. Az Öreg-híd az UNESCO kulturális világörökségének a része.
A város is részben újjáépült, az építészeti stílus eklektikus: oszmán és mediterrán stílusú házak mellett ott sorjáznak a monarchia idejében emelt épületek is. Zsinagóga és szerb ortodox templom is van a városban, sok különböző vallás és etnikum fér meg itt egymás mellett, mégis a béke törékenynek tűnik.



A folyóvölgyben fekvő város ma éppen olyan, mint korábban, a képeslapokon. Az újjáépített híd Bosznia szimbólumává vált.


Nézzünk meg egy videót:
                                                                                                              By vinpet

2019. augusztus 17., szombat

Karlovy Vary – Karlsbad

Karlovy Vary – Karlsbad
A híres fürdőváros neve szó szerint „Károly forrását” jelenti. A fáma szerint, az uralkodó vadászat közben járt erre, és lenyűgözte a táj szépsége. Később, várost alapított itt, melyet róla neveztek el Karlsbadnak.
Számos híres ember fordult meg itt: Goethe, Gogol, Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven valamint I. Péter, és most V. Péter látogatott ide.
Arany így írt a fürdőről: a Toldi szerelmében: "Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind – mind elvesznének."  


A városban több száz kisebb-nagyobb gyógyvíz-forrás található, melyek hőmérséklete 34 és 73 fok között van, de a gyakorlatban 12 forrást használnak gyógyításra, a 13.-ik is jelentős gyógyerővel rendelkezik, ez aBecherovka. Érdekes módon ennek a hatása látszik meg a leghamarabb.
A híres Grandhotel Pupp-ban foglaltunk szállást, tudjátok ez az, amelyikben a Last Holiday (Utolsó vakáció) című film is játszódik, melyben Depardieualakítja a szálló főszakácsának szerepét. Egyébként fogattak itt egy James Bond filmet is. /Casino Royal/






                                          A híres tükörterem
A szállodát nem volt könnyű megtalálni a rengeteg sétálóutca miatt, itt már teljesen eldobta az agyát a GPS, ezért, közel egy órát bolyongtunk mire ráleltünk erre a gyöngyszemre. A fogadtatás méltó volt a hotel hírnevéhez, már a parkolóban név szerint vártak, és azonnal jött a londiner a csomagokért. A szobában a Tv-t bekapcsolva, ez a kép fogadott:


Karlovy Vary, igazi kozmopolita város, rengeteg náció fordul itt elő, de túltengnek az orosz vendégek, ami azért probléma, mert felverik az egyébként is magas árakat, és igénytelenségükkel rontják a színvonalat. Itt már nem a spájzban vannak, hanem a lakosztályokban. Képesek susiban, vagy gatyában lejönni, reggelizni, és a pénzük miatt nem szól rájuk a személyzet.
No, de térjünk vissza a gyógyforrásokhoz.

Ivókúra:
Szinte minden sétálgató ember kezében, furcsa formájú csőrös pohárkát láthatunk, melyből időnként kortyolnak egyet-egyet. Eleinte irigykedve néztem, mert azt hittem mindenki Becherovkát iszik. Később tudtam meg, hogy a poharakban meleg, ásványi sókban gazdag forrásvíz van. 
Rögtön eszembe jutott gyermekkori élményem, amikor a Dagály strandon a tízórai zsíros-döngő befalása után az ivókúthoz mentem, és melyből számomra borzalmas ízű meleg-víz jött, ami azonnal kihozta a tízórait is.
Ma erre mondják, hogy búvárital, azaz lemegy, körülnéz és visszajön. Tehát a tapasztalataim birtokában, én csak a 13-as számú gyógyvizet ittam, bár kíváncsiságból megkóstoltam egy 52 fokos gyógyforrás vizét, de egy félreeső helyen diszkréten kiköptem.


                Ez az ősforrás, melyből rotyogó, sós forró víz tör elő


                       Nem lehet elég korán kezdeni a gyógyfürdőzést

Becherovka:
Eredeti neve: "karlsbadi Becher-keserű", nevét Josepf Becher patikusról kapta, aki, másokkal együtt, kikísérletezte, a 21 fajta gyógynövényből álló összetételt, ami természetesen szigorúan titkos.
A környékén található több mint száz természetes gyógyforrás közül csak tizenkettőt használnak gyógyításra, de több mint 40 éven át, a Becherovkát is gyógyszerként árusították. Angol keserűként is ismert volt /English Bitter”/,mivel egy angol orvos is közreműködött a recept kidolgozásában. 
Koktélokat is készítenek belőle, az egyik legnépszerűbb, a „beton”, ez becherovka és tonik keveréke. A múzeum-látogatáson igazi nemzetközi társaság vett részt. Rajtunk kívül voltak svédek, spanyolok, egyiptomiak és lengyelek, csak, Rejtőt idézve: csak az orosz hússaláta hiányzott.




Karlovy Vary-ban a környezet is a teljes kikapcsolódást szolgálja: az erdőkkel körülvett dimbes-dombos város területének közel felét borítják erdők, ligetek, vagy parkok, a híres promenádok és sétálóutcák. A Teplá folyó hídjain hangulatos kiülőkből gyönyörködhetünk a fantasztikus panorámában.


   Ez a híres kolonnád, ahol találjuk a különböző hőfokú forrásokat


                      
Akár belsőleg, akár külsőleg igényled a fürdőzést, ebben a régióban minden kényeztetést megtalálsz.
Nézzünk meg egy videót:  https://www.youtube.com/watch?v=JqRhPgqs_eI                                                 

2019. augusztus 5., hétfő

Hollókő vára

Hollókő vára

A Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítményt, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait.
Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból származik első írásos említése is "Castrum Hollokew" néven.


1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen.  Egy legenda szerint a várat furfangos módon foglalták vissza. Néhány magyar vitéz kereskedőnek öltözve bekérezkedett a várba, ahol portékájukkal lekötötték a törökök figyelmét, majd leeresztették a felvonóhidat és beengedték a kint lesben álló magyar katonákat. 


Kilátás a várból:


A várat véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, majd I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, de felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.
Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.


Nézzünk meg egy videót a várról és erről a gyönyörű településről!

https://www.youtube.com/watch?v=t5MQrulkFqU


                                                                                       vinpet