Kenyai kalandok
Harambee (Dolgozzunk Együtt)
Kell némi vállalkozó kedv, na persze pénz is, hogy az ember
Kenyát válassza úti céljául. Sohasem gondoltam arra, hogy a gyermekkoromban
rongyosra olvasott afrikai vadászkalandok helyszíneit, valaha személyesen is
láthatom, ezért fokozott várakozással készültem az útra.
Tanzániába, a Kilimanjaro reptérre érkeztünk, ahol
megcsodáltuk az ikonikus hegy hósipkás csúcsát. Fantasztikus látvány!!!
A Kilimandzsáró hava
Sajnos módosult a szafari útvonal, a korábbi esőzések miatt, a
vadban sokkal gazdagabb Tsavo-West helyett az Amboseli Nemzeti
Parkot látogatjuk meg.
Látnivalók:
A kenyai határtól külön dzsipekbe szálltunk, melyek teteje
felnyitható, mint nálunk nyáron az autóbuszoknál. A szabadon élő vadállatok így
közvetlenül is megfigyelhetőek. Egy dzsipben, a helyi sofőrön kívül 4-5
turista fért el. A csoportunkat négy külön kocsiba helyezték el, és mivel
idegenvezető csak egy volt, ő mindig váltogatta a helyét a kocsik között. Ahol
nem volt angolul tudó utas, ott hiába magyarázott a sofőr, elég jó angolsággal,
nem sokat értettek, csak láttak, bár az sem semmi.
Szafari dzsip
A Nemzeti Parkban, az
autók csak a kijelölt úton közlekedtek és nem volt szabad kiszállnunk. A
látvány csodálatos volt, bár más, mint a National Geographic felvételein.
A távcső nagyon jó szolgálatot tett, szinte
kézzelfogható közelségből lehetett tanulmányozni az állatok életét.
Egész Kenyában tilos a vadászat, a törvény
börtönnel fenyegeti az orvvadászokat.
Néhány alapszabály:
Ha élni akarsz, soha ne állj a víziló és a folyó közé!
Éjjel ne hagyd el a sátrad!
Tudatosuljon benned, hogy a vadállatok szemében te nem turista vagy, hanem
lehetséges vacsora!
Ha betartod a fő szabályokat, nagy esélyed van arra, hogy el tudod mesélni az
élményeid.
Láttunk még
vízilovakat, zsiráfokat, kafferbivalyokat, hiénát, varacskos-disznót, strucc
családot, rengeteg majmot, színpompás madarakat, magányos gnút, és gepárdokat.
Ez külön érdekesség
volt mivel a sofőr mondta, hogy a bozótosban csitát is láthatunk, persze, mi,
akik Afrika ismereteinket Tarzan kalandjaival kezdtük, rögtön a majmot
kerestük, csak később jöttünk rá, hogy gepárdokról van szó. / cheetah – gepárd
/
Sokat segített, hogy a
gépkocsivezetők rádiókapcsolatban voltak egymással, és ha valaki észlelte a
vadállatokat, azonnal hívta a többi autót is.
A Kibo Lodge:
Első éjszakánkat a vadon közepén fekvő Kibo Lodge-ban
töltöttük. A lodge tulajdonképpen egy villanypásztorral körülkerített
ősvadon jellegű terület, néhány központi épülettel és különálló sátrakkal vagy
bungalókkal.
Kicsit tartottunk az éjszakától, a vadállatok
üvöltésétől, de a turisták horkolásán kívül más zaj nem hallatszott, a reggeli
madárcsicsergés már-már kakofóniába hajló intenzitása és sokrétűsége
felejthetetlen volt.
Egy hajnali rendbontó
Az afrikai éjszakai égbolt csodálatos látvány, mintha minden
csillag a déli féltekén ontaná a fényét a legerősebben. Több-kevesebb sikerrel
próbáltuk felfedezni a különféle csillagképeket, a Dél Keresztjének a
meghatározásában a vélemények megoszlottak.
Este a tábortűz mellett maszáj táncosok mutatták be
művészetüket. Táncuk fő eleme, a helyből mindig magasabbra ugrálás, olyan
magasságokat érnek el, hogy egy amerikai kosárlabdaedző csak ámulna. Ez a
motívum, a hagyomány szerint, a vadászatból származik, a maszáj harcosok a
magas fűben fel-felugrálnak, hogy idejében észrevegyék az oroszlánt.
Egyébként, kiváló oroszlánvadászok, nem is olyan régen a felnőtté
avatás befejezéseként, az ifjú harcosnak egy szál lándzsával meg kellett ölni
egy oroszlánt, különben a törzs tagjai gyávának tekintették és
megvetették. Mára felhagytak az oroszlánvadászattal és marhatenyésztésből,
illetve főként kíváncsi turistákból élnek, szerencsére ma a férfivá avatásnak
nem feltétele egy turista lándzsahegyre tűzése.
A maszáj konyha felfedezésétől, már a reggelijük elijeszt, reggeli
italuk ugyanis a fele-részt tejből, fele-részt marhavérből kevert turmix. Ha
sikerül ezen túltenni magunkat, a főételeiket ízletesnek találjuk, a
gyümölcsök, egyszerűen fantasztikusak.
Helyi gyümölcskosár
A szafari végén Nairobiba
buszoztunk, a város nevének jelentése: „friss víz”, majd helyi
járattal Mombasába repültünk. A főváros közbiztonságáról csak annyit, hogy
a turisták előszeretettel nevezik Nairobbery-nek. / a főváros neve
kombinálva az angol robbery – rablás szóval /
A Beach:
Szállodánk az un. Malindi Beachen található, ez
Mombasától 110km. Az utak állapota a legrosszabb erdélyi utak minőségét is alul múltak, a fenti távolságot, hatalmas döccenések közepette, 3,5 óra alatt
tettük meg.
A szállodákat, kiválasztás előtt, érdemes megnézni az interneten, az árak között nincs érdemi különbség, mi egy kisebb, csendes, de magasabb színvonalú hotelt választottunk, amely telitalálatnak bizonyult. Érdemes a medencék nagyságát, hangulatosságát figyelembe venni, mivel a tenger ill. itt az óceán állapota csak a helyszínen derül ki. Az Indiai Óceán itt, olyan piszkos, mocskos volt mintegy szennyvízcsatorna, fürödni nem lehetett benne. Az esti óceán látványa csodálatos, a homály jótékonyan eltakarja a koszt.
A Dream of Africa Hotel:
Általános észrevételek:
Legalább alapfokú angol tudás nélkül az utazás sokkal kevesebb
élményt nyújt. A szállodánkban, pl. csak mi ketten voltunk magyarok, de az
angoltudás nemcsak a napi rutinfeladatok / ételrendelés stb. /elvégzését
könnyíti meg, de ami ennél sokkal fontosabb, a beszélgetések során
megismerhetünk egy másik népet, egy másik kultúrát.
A kenyai emberek általában nagyon kedvesek, udvariasak, mindig
mosolyognak, az idegenek is Jambo-val köszöntenek. Van egy kedves daluk, melyet
szívesen énekelnek a vendégek köszöntésére.
A dal itt fellelhető:
http://www.youtube.com/watch?v=OWUUoRrC1U0
Egyszer Tuk-Tuk-kal bementünk a közeli városkába, és a mi
kedvünkért kinyitották a helyi képzőművészeti biennále-t. A Tuk-Tuk egyébként
Indiából, Dél-kelet Ázsiából származó, általában háromkerekű fedett kis jármű,
mely nevét jellegzetes hangjától kapta.
Egy kisplasztika a biennáléról, kifejező címmel:
A munka fájdalma
A szálloda tisztasága elsőrendű volt, ellentétben a településeken
vagy az út mentén látottakkal. Soha nem értettem, hogy a szegénység miért
párosul olyan gyakran az igénytelenséggel. Sajnos ez nálunk is fellehető
jelenség.
Érdekes volt olvasni egy angol nyelvű falragaszt, amely arra kéri a
turistákat, hogy ne osztogassanak cukorkát a gyerekeknek, mert a fogaik
védtelenek a cukor okozta károsodástól. Lehet, hogy ezt nálunk is reklámozni
kellene?
A világ több részén tapasztaltam, hogy ahol a természet bőkezűen
bánik az emberrel, ott az ember általában lustává válik. Afrikában ez még
annyiban is módosul, hogy rengeteg segélyszervezet támogatja pénzzel a Fekete
Kontinenst, melynek nagy része eltűnik a korrupt politikusok, hivatalnokok
zsebében, a köznép meg várja a támogatást, munka helyett. Akit érdekelnek a mai
Afrika társadalmi, szociológiai viszonyai, az afrikai emberek mindennapi élete,
Javaslom olvasásra: Paul Theroux: Afrika, fekete csillag
című könyvét.
Kenyai képek:
És itt a király
Kenya by vinpet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése