Translate

2014. január 7., kedd

Andalúzia, Costa del Sol

Costa del Sol

A Costa del Sol-nak, azaz a Napos partnak nevezik azt a mintegy 150km. hosszú partszakaszt, amely a Földközi-tenger egész andalúziai partját felöleli.
Fővárosa, Malaga, a part menti települések gyakorlatilag egybeépültek, csak egy látványos kapu, vagy egy színes tábla jelzi, hogy új városkába értünk.
A tájegység nevéhez méltóan, a napsütéses napok száma, meghaladja a 320-at évente.
A homokos, néhol kisebb szirtekkel tagolt partot, tarka napernyők színesítik, az egész évben színes, nyíló buja virágokkal övezett sétányok igazi turistaparadicsommá varázsolták a környéket.
A tengerfenék tisztán homokos, nem mélyül hirtelen, ideális a családi fürdőzésre.

A part mentén éttermek, szórakozóhelyek tömkelege várja a turistákat, és a szórakozni vágyókat. Tipikus tömegturizmust láthatunk hatalmas szállodákkal, rengeteg apartmannal.

Nem csupán a tengerparti nyaralás vonzza a látogatókat, hiszen Andalúzia gazdag kulturális és történelmi emlékekben, és a gyönyörű tájak mellett élvezetes gasztronómiai kalandozásban is lehet részünk.

Az enyhe éghajlat, a dús szubtrópusi flóra annak köszönhető, hogy a Sierra Nevada megvédi a partot az északi hideg légáramlatoktól, míg az, Afrika felől érkező meleg áramlatok akadálytalanul jutnak el a tengerpartra.



Torremolinos

Malagától elindulva a Costa del Sol-on, az első jelentős település, Torremolinos, számos kávézóval, kocsmával, étteremmel, élénk éjszakai élettel, rengeteg szórakozóhellyel.

Itt kezdődik az igazi beach hangulat, ide nem elsősorban pihenni jönnek a turisták. Már az ókorban is lakott terület volt, később több nemzet is meghódította, most a turisták hada szállta meg.
Itt találhatjuk a partvidék legnagyobb vízi vidámparkját, mely az Aqualand nevet viseli, de van hagyományos vidámpark is, a Tivoli World, a krokodilfarmról nem is beszélve. 
A belvárosban sétálóutcák, bevásárlóközpontok mellett, sok egyéb más lehetőség kínálkozik a pénzköltésre

Hatalmas szállodák, a mór építészet stílusjegyeit magukon viselő mediterrán apartmanok, várják a szórakozni vágyókat.


A sudár datolyapálmákról időnként melletted koppan egy-egy koraérett gyümölcs, a pálmaágak között színpompás papagájok kergetőznek hangos rikácsolással.
Időnként rendelsz egy koktélt, így telnek a napok a spanyol tengerparton.


Mijas:

A tengerparttól kissé távolabb, a hegyoldalban búvik meg, ez a hangulatos andalúz kisváros. 

Itt található a Ferias, Spanyolország egyik legősibb bikaviadal-arénája, ahol a bikaviadalok mellett látványos flamenco előadásokat is rendeznek.


A csinos lányok között egy kiöregedett artista is szaporázza a lépteit, géppuskaként kopog a cipője, mégis az embernek az, az érzése, hogy Sancho Panza egyik kései utódját látja.

Nézzetek meg egy igazi andalúziai flamenco-t.


Ami a bikaviadalokat illeti, úgy látszik, a spanyoloknál is veszít népszerűségéből, a szórakoztatásnak ez a fajtája.

Az arénába külön lehet jegyet váltani a napos, és az árnyékos oldalra. Az aréna nagyon lassan telt meg, a kezdés előtt néhány perccel azonban betódult több tucat öregúr, lehet, hogy a közeli, elaggott torreádorok otthonában volt vasárnapi kimenő. 


A bikaviadalról is készült egy videó, de csak erős idegzetűek számára javasolt a megtekintése:


A bikaviadalon látottak hatására, megpróbáltam lebirkózni egy tehenet, de ijedtében szoborrá változott.


A hangulatos, romantikus fekvésű kanyargós utcácskákon lévő üzletekben, bazárokban, megtalálhatjuk a tengerparton fellehető csecsebecsék szinte mindegyikét.

Burro taxik: A központból kitiltották a gépjármű közlekedést, a forgalmat rendszámmal ellátott szamarak, az úgynevezett, „burro taxik” bonyolítják. Ezek díszesen felszerszámozott személy és teherhordó csacsik.


Néhány felvétel Mijas városáról:



Gasztronómia:

Az andalúzok nyáron későn kelnek, napközben inkább kis adag könnyű ételeket esznek, salátákat, halételeket. A fő étkezés az esti órákra tevődik át.
A spanyol ételek fűszerezése eltér a miénktől, sajnos nem mindig előnyére, az ánizsos véres hurka nem lett a kedvencem.

Jellegzetes és kedvelt ételük a „gazpacho”, amely paradicsom, paprika, és különböző zöldségek, valamint olívaolaj hideg keveréke, fogyasztás előtt még tesznek bele apróra vágott hagymát, paradicsomot, paprikát, uborkát. Finom ízű és a melegben, rendkívül üdítő hatású leves.

A tengerparton természetesen a "tenger gyümölcsei" jelentik a kulináris élvezeteket. Érdemes megkóstolni a parázson sütött apró szardellát.


A parti vendéglőkben elképesztő iramú a kiszolgálás. A pincérek futólépésben közlekednek, ordítva közlik a séffel és a pultosokkal a rendeléseket, de azért szívesen beszélgetnek egy kicsit a vendégekkel, természetesen ezt is emelt hangerővel teszik. 

Az olaszokról szoktuk mondani, hogy harsányak, de az andalúzokhoz képest zsolozsmázó barátok dünnyögésének tűnik a beszédük.

Az italokhoz, sokszor rendelés nélkül is felszolgálnak „tapas”-t, amely apró falatkákat jelent, és ezernyi formában készül, és célja a gyomor kibélelése, hogy még többet tudj inni. A szó, a tapar= letakarni igéből származik.

XII. Alfonz királytól eredeztetik magát ezt a jó szokást. Őt kínálták egyszer cádizi borral, és mivel nem szerette volna, ha por kerül a borospoharába, egy szelet sonkával lefedték a serleget, így nyújtva oda az uralkodónak. Na, ez annyira megtetszett neki, hogy ezen túl mindig így kérte italát.

A „paella” az andalúz gasztronómiában is jelentős szerepet játszik, bár ez az étel Valenciából származik. Ez kagylóval, rákkal, hússal dúsított zöldséges rizs.


A másik jellegzetes és nagyon finom étel, a „pil pil” bő olívaolajban kisült rákocskák, nagyon sok fokhagymával.


A gasztronómiai különlegességek közül nem szabad kihagyni a „serrano” sonkát, mely a hazánkban őshonos mangalica sertésből készül, sózással és érleléssel, nem füstölik.
 Szinte mindenhol lehet kapni, vékony szeletekre vágva, nagyon ízletes és száraz, tehát inni kell rá.


Ennyi étel után feltétlenül inni kell valamit, szerencsére Andalúzia, a finom nedűket is széles választékban kínálja.

A méltán híres andalúz vörösborok helyett a táj jellegzetes italát, „sherry”-t szeretném bemutatni. Sokan angol italnak tartják, de a sherry előállításának központja Jerez de la Frontera városa. Neve is innen ered, Jerez régi angol neve 'Sherry'.

A sherry érlelése és keverése egyaránt az ún. solera-rendszerrel történik. Hordókat több szintben egymásra rakják. A legfelső sorba kerül a legfiatalabb bor, a legalsóba a legöregebb.

Ez utóbbit hívják tulajdonképpen solerának (a spanyol suelo - talaj, padló szóból). Aromájuk a tokaji szamorodnira emlékeztet.

Az aranyszínű, száraz amontilladó vagy a kissé fanyar, sötét olorosó borhoz remekül illik az olívabogyó sajtszelettel, vagy a serrano sonka.

A közkedvelt sherry brandy, ezeknek a boroknak a párlata. Sajnos az üveg már nincs tele, mert muszáj volt megkóstolni. 




Az olajbogyók és az olívaolaj a vidék meghatározó terméke. Az olajbogyókat szeptemberben szüretelik először, ilyenkor csak a 40%-át szedik le, ez a zöld olívabogyó. 
A többit decemberben szedik, addigra teljesen beérik, ez a fekete olívabogyó. Az olajat a bogyókból sajtolják, a legjobb minőségű, az extra szűz, amelyet válogatott bogyókból készítenek a leszedést követő 24 órán belül.

Az olívabogyókat megtöltik, paprikával, fokhagymával, mandulával, és az olajokat is ízesítik különféle fűszerekkel.
Előnyös tulajdonságai és kiváló élettani hatása miatt, folyékony aranynak is hívják.


        Costa del Sol 2010                                                     Készítette: Vincze Péter

6 megjegyzés:

  1. Péter.! ..Köszönöm szépen ismét gazdagabb lettem ,egy Csodálatos látvánnyal ..!!!
    Üdvözlettel: Mária

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Péter! Érdekes minden úti leírásod élvezetes olvasni, és az a sok szép felvétel igen csodássá teszik. További kellemes utazást. Szeretettel Klára

    VálaszTörlés
  3. Szép vidék, őszelőn el kellene látogatni oda. Köszönöm az igényes tájékoztatót. Üdv, janosgyula

    VálaszTörlés
  4. Kedves Vincze Péter! Köszönöm az információkat, nagy élvezettel olvastam!

    VálaszTörlés