Translate

2014. szeptember 9., kedd

Nápolyt látni........



Nápoly


Nápolyt látni és…., hát meghalni semmi esetre sem, hiszen még annyi szép hely van a Földön, ahol még nem jártam.

Nápolyba készülve először csak a sztereotípiák jutnak az eszembe: a fülbemászó nápolyi dalok, a rossz közbiztonság, a bűnözés, a helyi maffia a Camorra, a szemét és a zsúfoltság.

A város két vulkáni terület, a Vezúv és a Campi Flegrei között fekszik, ezért elég gyakoriak a kisebb földrengések. A Vezúv kitörései a történelem során többször is veszélyeztették a várost, ma is szakértők hada és műszerek sokasága figyeli a vulkáni aktivitást. Vészhelyzet esetére a városnak kész evakuálási terve van.

A vulkáni tevékenységnek köszönhetően a városban számos termálvizű forrás található. Nápoly vastag tufarétegekre települt, amit az évszázadok során építőanyagként használtak fel.

Nápoly a „Campania felix”, a boldog Campania tartomány székhelye, Olaszország harmadik legnagyobb városa.



Rövid történelmi áttekintés:
 
A mai Nápoly első lakói a görögök telepesek voltak, akik a város elődjét Paleopolisz, (régi város) néven alapították.

A települést a későbbiekben a rómaiak hódították meg, akik kiterjesztették a városhatárt egészen a tengerig, és új városnak, azaz Neapolisnak nevezték. 


A város történelmének során több európai uralkodóház: Anjou, Bourbon, Habsburg került hatalomra vagy erővel, vagy pedig körültekintő házassággal.

Kissé profánul mondhatnánk, hogy sok esetben a „kard és a hüvely” játszott döntő szerepet

Viszonylagos megnyugvást I. Anjou Károly megkoronázása hozott. Uralma alatt a Nápolyi Királyság hivatalosan a “Világító tornyon inneni Szicíliai királyság” nevet viseli.

Hatalma kiterjed a pápai államtól délre eső egész olasz szárazföldre. A fényűző Anjou-udvar körül élénk művészeti és szellemi élet alakult ki. 

A középkorban Alfonz aragóniai király hódította meg Nápolyt, legyőzve az utolsó Anjou királyt. Uralkodása idején Nápoly gyors fejlődésnek indult.
A másfél évszázados nyugodt időszakot a spanyol alkirályok korszaka követte, majd a Nápolyi Királyság 200 év után ismét függetlenné vált. 

Garibaldi 1860 szeptemberében vonult be Nápolyba, és a nép megszavazta az egységes Olaszországhoz való csatlakozást.
Nápoly a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett. A lebombázott város újjáépítése csak 1950-ben kezdődött meg. 

Magyar vonatkozások:
Nézzük meg közelebbről, ami minket, magyarokat köt Nápolyhoz.

IV. Béla király fia V. István ifjabb Anjou Károly herceghez adja szeretett lányát, Máriát, akit a nápolyi udvarban hamar  megkedvelnek, és Regina d’Ungheria ill. Maria d’Ungheria néven emlegetnek. 


Hamvait a Santa Maria Donnaregina Vecchia templomban őrzik.
Magyarország az Anjou királyok alatt erősíti meg hatalmát, Nagy Lajos két nápolyi hadjáratot is vezet.
Egy érdekes monda is fennmaradt Nagy Lajos király nápolyi hódításáról.
Már három hete tartott már Nápoly ostroma, mikor az olaszok követséget küldtek ki Lajoshoz egyezkedés végett. Csupa szálfa termetű daliákat, hadd gondolják a magyarok, hogy ilyenek maradtak odabent is.
Még vitézi tornát is bemutattak, dárdát hánytak, kopját törtek, utoljára egy behemót olasz nekiugrott a tábor mellett legelgető maradék gulyának, fölkapta a legerősebb ökröt, s odatette Lajos király elé.
Azt hitte szegény feje, a magyar király most mindjárt takarodót fúvat ijedtében, de Lajos csak legyintett. Nekem a legkisebb kuktám is megeszi ezt az ökröt, amit te éppen csak megemeltél.

Az olaszok nevettek a tréfán, de Lackó nádor mindjárt elértette a szót, és szalajtotta a csatlósokat a nagyétkű Kórogyiért, aki éppen sáskákat szedegetett a mezőn, és átkozta az olasz földet, hogy különb húst nem terem.
Készülj az ebédre, Péter fiam - mondta neki a főszakács -, meg kell mentened a magyar becsületet, meg kell enned az ökröt.

Az olaszok pedig átalakultak ellenőrző bizottsággá, ketten kimentek a konyhába, vigyázni, hogy elkészítik-e az egész ökröt, a többiek meg odaültek a kuktát lesni, hogy hová teszi majd azt a tenger húst.
Remekelt a főszakács, csinált vagy harminc fogást az ökörből. Volt pecsenye, főzte becsináltnak, készítette borsos lével, tárkonnyal, tejfölös mártással, gyömbérrel, kavarta káposztával, keverte mindenféle fűszerszámmal. Péter pedig ette lélegzet nélkül, az egyik szája végén tömte befelé a húst, a másikon szórta kifelé a csontot, s mire az utolsó mócsingot is leküldte a horpaszába, alig látszott ki a csonthegyek közül. Akkor aztán azt mondta nagy alázatosan:

Tán hozhatnák is már azt az ökröt, mert ez a sok mindenféle előzetes, majd el találja venni az étvágyamat!

Az olaszok úgy eltátották a szájukat, és siettek haza kinyittatni a város kapuit a magyarok előtt. Mert olyan emberekkel nem lehet harcolni, akik egy ültő helyükben úgy megesznek egy ökröt, hogy észre se veszik.




Hunyadi Mátyás is innen választotta második feleségét Aragóniai Beatrixot, aki élete utolsó éveit Ischia szigetén, majd Nápolyban töltötte, és a San Pietro Martire templomban helyezték örök nyugalomra.



De hagyjuk még a történelmet, ismerkedjünk meg egy villámlátogatás erejéig a várossal!


Nápolyi látnivalók:

A városhoz közelítve:



A kikötő:
Innen nemcsak Nápoly szépségét csodálhatjuk meg, de előretekintve, szinte karnyújtásnyira található Pompei és a Vezúv, de felsejlenek Ischia és Capri szigetének párás kontúrjai is.
 




A vízben is óriási a nyüzsi. A nagy teherszállító hajók és a luxus óceánjárók mellett folyamatos a komp és gyorshajó forgalom a környező szigetekre és akkor még nem beszéltem a kisebb jachtokról és az egyhangúan pöfögő halászhajókról.



Nápoly ma is fejlődik, terjeszkedik. A városnak ma közel másfél-millió lakosa van, az óvárosa pedig egész Olaszország legsűrűbben lakott pontja.  


Castel Nuovo:

A kikötőből is látható monumentális építmény uralja a városképet. Azért hívják Új Várnak, mert a vár helyén korábban Ferenc-rendi kolostorépület állt.
A várat francia építészének tervei alapján az első Anjou Károly építtette. A második Anjou-király, II. Károly már ezt a várat választotta állandó lakhelyéül. Francia, spanyol, észak-itáliai mestereket hívtak, de megfordult itt Petrarcai és Giotto készítette a kápolna freskóit.
A nápolyiak csak ismertebb nevén Maschio Angioino (Anjou-erőd) emlegetik.
Az Anjou-ház kihalása után I. Aragóniai Alfonz teljesen átépíttette a várat, hogy falai kibírják az ágyútüzet. Bevonulásának állít emléket a diadalkapu, amely Nápoly legszebb reneszánsz kori emléke.
Az emeleti ív feletti fülkékben a négy erény szoborképét formázták meg, míg a diadalív legtetejét Szent Mihály arkangyal szobra díszíti. Az udvar bal sarkában található a Sala dei Baroni, felette pedig a Beverello-bástya.



Castel dell’Ovo (jelentése Tojásvár):


Nevét alaprajzának formájáról nyerte, de kapcsolódik hozzá egy monda is, miszerint Vergilius a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, abban egy tojással és azt mondta, hogy ameddig az el nem törik, a vár urának baja nem lesz. I. Johanna uralkodása idején eltörött a tojás és hiába tettek helyébe másikat, Johannát megölték és családjának sok tagja is tragikusan végezte életét.
A Castell dell Ovo eredetileg a katonák elszállásolására szolgált, hogy duhajkodásaikkal ne zavarják a városi csendjét.
Később börtönként működött, és ide kötődik a mondás, hogy:” Nápolyt látni, és…meghalni”. Akit ugyanis ide bezártak, már nem volt esélye arra, hogy élve kikerülhessen, de Nápolyt nézhette haláláig.

A Castel dell'Ovo erődítmény jellegét 1860-ban megszűntették. Megvannak még benne a római oszlopok, a középkori helyiségek és a börtönök.
Napjainkban a Castel dell'Ovo az ifjú házasok kedvelt fényképháttere.



A nápolyi Dóm:

A Posillipo városrészben található az eklektikus stílusban épült Dóm, amelyben San Gennaronak, a város védőszentjének ereklyéit őrzik. 

A templomban található az a kő, amelyen Gennaro-t lefejezték, és a visszamaradt vércseppek egy évben háromszor kivörösödnek, és újra folyékonnyá válnak.
San Gennaro-t májusban, szeptemberben és decemberben ünneplik a nápolyiak és buzgó imádságaik nyomán a vércseppek folyékonnyá válnak. 

Nápolyban egész kultusza van San Gennaronak, a különösen babonás és vallásos nápolyiak hite szerint, amennyiben elmaradna a vércseppek csodája, úgy Nápolyra veszedelmes idők várnak.
Nápoly védőszentjének az egész világon közel 25 millió hívője van. San Gennaro vére címmel Márai Sándor írt regényt, melyben bensőséges képet fest a nápolyi emberekről, a csodavárás és vallás misztikumáról.


Az Umberto Galleria manapság a legdivatosabb találkahely, ahol este randevúzni, nappal vásárolgatni szokás. Divatos üzletek és kávézók várják a látogatókat. A kereszt alaprajzú passzázs közepét egy hatalmas üvegkupola fedi.


A négy oldalszárnyból egy a via Toledóra nyílik, amely legforgalmasabb utcája egy másik pedig a felújítás alatt álló Operaházra. A mellékutcák igazi nápolyi hangulatot árasztanak.


A Piazza Plebiscito (Népszavazás tere):


Nápoly egyik történelmi helyszíne, melynek számunkra különös elnevezése 1860-ra nyúlik vissza, amikor Garibaldival az élen a nép megszavazta az egységes Olaszországhoz való csatlakozást. 
A négyszög alakú tér egyik oldalán a szintén felújítás alatt álló Királyi Palota, vele szemben a San Francesco di Paola bazilika látható. A másik két épületben a Prefektúra ill. a katonaság intézményei vannak.
  

Egyéb érdekességek:

Bud Spencer is Nápolyban született Carlo Pedersoli néven válogatott vízilabdázó volt, de igazán a filmjei révén vált híressé. Itt forgatták a Piedone a zsaru filmeket is.
Izig-vérig nápolyi, ma is itt él. A Piedone Afrikában című filmben megkérdezik, hogy ő olasz-e, azt feleli: „Nem, nápolyi vagyok.”
Sétánk közben lehet, hogy kétbalkezes rendőrtársát, Caputot láttuk álruhában???



Néhány szó a biztonságról:

A mai Nápoly nem veszélyesebb, mint bármely más metropolisz.
Nem kell a fal felé fordítva görcsösen szorítani a táskád és nyugodtan otthon hagyhatod a golyóálló mellényed is.

Természetesen itt is előfordulnak zsebtolvajlások, kisebb lopások, de ha nem viselkedsz kihívóan és betartod a minimális óvatossági rendszabályokat, biztosan nem fognak kirabolni.

Nyugodtan vásárolhatsz az afrikai árusoktól is, legfeljebb becsapnak, ha nem alkudozol elég határozottan.

A közbiztonság javulása bizonyára a helyi maffiának is köszönhető, nem hagyják, hogy piti tolvajok háborgassanak, mivel érdekeltek a turizmusban.



Közlekedés:

A repülőtérre érkezve a várt zsúfoltságot rögtön tapasztalom. A városi forgalom kaotikus, de mégis zökkenőmentes Az autók és a motorok vadul váltogatják a sávokat, azt hiszi az ember, hogy mindjárt összeütköznek, de csak az örült dudaszó hallatszik.

A gyalogosok is bátran beugranak a legkisebb résekbe is, hogy átjussanak a másik oldalra. A gyakorlatlan turista úgy érzi, hogy a másik oldalra születni kell.



Mára már valamelyest szigorodtak a közlekedési szabályok, de még ma is sok nápolyi autós külföldi szimbólumnak tartja a közlekedési lámpákat, úgy gondolják, hogy ez csak a ráérők kedvtelése.



A Nápolyi Dal:



Romantikus monda szerint: az ókori lantos, Orfeusz elvetődött a mostani Nápoly tájékára. A tenger, az öböl és a sejtelmesen füstölgő Vezúv annyira megbűvölte, hogy azt hitte álmodik.

 Hogy meghosszabbítsa álmát, behunyta szemeit és valóban elaludt.

E pillanatban a habokból tündökletes nőalak bukkant elő: Partenopé nimfa, aki meglátva az alvó Orfeuszt, azon nyomban beleszeretett.

 Nászaikból, szerelmetes éjszakáik gyümölcseként született meg a Nápolyi Dal.

Eleinte a vomerói mosónők énekelték, később neves operaszerzők: Puccini, Rossini, Donizetti, Bellini is írtak nápolyi dalokat. 


1880-ban, a Vezúvig vezető drótkötélpálya megépülését Luigi Denza dallal köszöntötte. A Funiculí, funiculá azóta is világsláger.
A Santa Lucia, az O sole mio, mind gyönyörű nápolyi dal, talán az sem véletlen, hogy Caruso is innen származik.

Nápoly- a pizza őshazája. ( Pizza Margherita):

Nápoly a pizza szülőföldje, a világ legelső pizzériája, az 1830-ban megnyitott Antica Pizzeria Port'Al még ma is működik a Via Port'Alba 18 cím alatt.


Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. 


A XVI. században az amerikaiak ugyan behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, a paradicsomról, hogy mérgező. Így csak a XVIII. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. 


A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.

Egyébként a süteménynek, amit mi nápolyinak ismerünk, semmi köze Nápolyhoz.

 

Befejezés:
 
A Possilipo hegyről körbetekintve pazar kilátás tárul a szemünk elé.

Az öböl mentén hosszan elnyúló nagyváros az óvárossal, a környező dombokon fekvő teraszos épületeivel, háttérben a Vezúv kettős kúpjával festői látvány és ráadásnak ott a végtelenül kék tenger.

 Nem csak a turistákat vonzza a hely szépsége, esténként a szerelmesek találkozóhelye, az újságpapírral eltakart autókban ölelkező párok által eldobált óvszereket reggelente a helyi „közmukik” söprik össze.



Befejezésül nézzünk meg egy kis videót:






 
                   2014 augusztus                               Készítette : Vincze Péter
 

















4 megjegyzés:

  1. Nagyon szépen köszönöm ...tetszett nagyon gyönyű szépek a képek , és az egész ..egybe nagyon szép

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen a látvány Gyönyörű,és számomra vannak
    érdekességek .....!!
    Üdvözlettel: Mária

    VálaszTörlés
  3. Nápoly olyan gyönyörű, mint a videót kísérő Nápolyi dal. Köszönöm szépen, üdv.janosgyula

    VálaszTörlés