Szarajevó a
törékeny béke városa
A város nevének eredetére több feltételezés is van. A 15.
században Szarajevó helyén egy apró, Brodac nevű falu feküdt, melynek helyén
egy török bég építette fel a korabeli várost, bazárokkal, fürdőkkel,
karavánszerájokkal és kormányzati palotával (Saray). Ebből származik a város
mai neve.
Szarajevó középkori történelmét elhomályosítják a 20. század
eseményei. A város nevét jól ismerte a világ. Tanultuk történelemből, hogy
1914. június 28-án itt lőtték le Ferenc Ferdinánd főherceget és Zsófia
hercegnőt, kirobbantva az első világháborút. Ma emlékmű és tábla jelzi a
merénylet helyét.
Az 1984 évi téli olimpia sikeres megrendezése dicsőséget
jelentett az akkori Jugoszláviának, éppen ezért fájdalmas és az emberiségre
nézve szomorú kontraszt, hogy a délszláv háború idején a sísáncból lőállás, a
bobpályából pedig lövészárok lett.
Röviden a
háborúról:
1992. április 5.-én béketüntetés keretében a város lakói
felemelték a szavukat az országszerte előforduló, gyakran gyilkosságokba
torkolló, etnikai zavargások ellen. Gondoljunk csak a srebrenicai mészárlásra. A
boszniai szerb szabadcsapatok és a jugoszláv hadsereg katonái a felvonuló
tömegbe lőttek, majd május elején a környező hegyekről ostromgyűrűbe zárták
Szarajevót, és több mint három évre blokád alá vonták a várost. Elzárták a
vizet, a villanyt és a gázt, a környező hegyekről pedig több száz pontról
lőtték a városlakókat.
A szerb csapatok körbevették Szarajevót, tankokkal és lövegekkel ágyúzták
a várost. Naponta több száz lövedék csapódott a városra, mérhetetlen rombolást és
emberáldozatot okozva. Később megjelentek az orvlövészek, akik válogatás nélkül
lőttek az élelmiszerért sorban álló civilekre, köztük gyerekekre is. Városszerte megjelentek
a Pazite, šnajper! (Vigyázz, mesterlövész!) feliratok. Az emberi
kegyetlenség és aljasság példa nélküli, az állatvilágban ilyen elképzelhetetlen.
Az ostrom alatt mintegy 12 ezer ember halt meg, a civil áldozatok száma 5500,
köztük mintegy ezer gyermek, akikkel zömében orvlövészek lövedéke végzett.
Milyen
emberek azok, akik védtelen gyerekekre vadásznak? Erre nincsenek szavak!
Radnóti sorai jutnak eszembe: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.”
A lövedékek virághoz hasonló lyukakat vájtak a betonban, amelyet
ismeretlen emberek pirosra festettek. Ezek lettek Szarajevó rózsái, az
elhunytak vérét jelképezve. A rózsák a hősies küzdelem szimbólumai, a vörös
szín pedig a kiontott vérre emlékeztet.
A Remény alagútja:
A városban súlyos hiány volt élelmiszerben, gyógyszerekben és
fegyver-utánpótlásban, de a sebesültek elszállítása sem volt megoldott. A
helyzet javítása érdekében építettek egy 800 méter hosszú, másfél méter
magas alagutat, melyet önkéntesek hat hónapig ástak csákánnyal és lapáttal. Az
alagút a bosnyák területen fekvő Butmirból, a repülőtér másik oldalán fekvő
Dobrinja egyik házába vezetett. A repülőtér, amely elválasztotta az ostromlott
Szarajevót a bosnyák szabad régiótól, elvileg semleges, ENSZ felügyelet alatt
álló terület volt, de az orvlövészek lehetetlenné tették az átjutást.
Az alagút megépítésével létrejött az egyetlen összeköttetés a
blokád alatt álló Szarajevó és a külvilág között. Megnyílt a remény és az élet alagútja. A
titkos járatot naponta mintegy 4000 ember használta. A szűk folyosón keresztül,
50 kg-os hátizsákokban vitték az élelmiszert a Szarajevóban rekedt embereknek.
Később síneket fektettek le a járatban, a szállítás megkönnyítésére. Ma
múzeumként látogatható.
Végül az ENSZ megelégelte az esztelen mészárlást, és a NATO
légicsapások következtében a szerbek elvonultak. A háborút 1995.-ben a daytoni
békeszerződéssel zárták le.
A város újjáépítése rögtön a háborút követően megindult. A
középkori török épületek, a monarchiából itt maradt lakóházak, a tarka bazársorok
és a karavánszerájok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern
irodaépületek.
Az 1896-ban épített szarajevói városháza Bosznia-Hercegovina
egyik legjelentősebb műemléke, homlokzatát Zsolnay-elemekkel díszítették.
Érdekes látnivaló az Inat Kuca ház, mely ma étteremként működik.
Az épület a Miljacka folyó másik oldalán állt, a jelenlegi városháza helyén,
akadályozva annak megépítését. A tulajdonos hosszú egyezkedés után csak úgy
volt hajlandó átengedni a területet, ha a túlparton ugyanolyan formában
felépítik a házát.
Befejezés:
Szarajevóban a katolikus horvátok, az ortodox szerbek és a
muzulmán bosnyákok évszázadok óta többnyire békében, de folyamatos feszültségben
éltek. A terület a történelem során gyakran ütközőzóna volt. Az útikönyvek szerint
Szarajevó a világ azon városainak egyike, ahol néhány száz méteren belül
katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.
Jellemző hitvallásuk: „A szívünkben európaiak vagyunk, de a
vérünk balkáni”
Ma is érvényes Oliver Cromwell mondása: "Bízz Istenben, de tartsd
szárazon a puskaport"
A jelenlegi béke törékeny, az ellentétek elsimulása csak
látszólagos, hiszen a túlélők és az elkövetők gyakran ugyanabban az utcában élik
mindennapjaikat, mint a háború és a támadások előtt.
Nézzünk meg egy videót:
By vinpet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése