Riga Lettország fővárosa
Riga már a 13. század óta jelentős város, és ma mindegyik korszakából láthatunk építészeti emlékeket.
A Baltikum legnagyobb városa, fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak. A 800 esztendős várost a „Baltikum Párizsának” is nevezik.
A régészek szerint a Riga és a Daugava folyók találkozásánál, már a római korban is település volt. Albert brémai püspök 1201-ben várat épített itt, és ezt tekintik Riga alapítási dátumának.
Riga óvárosa a világörökség része. Brémaiak alapították, főleg németek lakták, tagja volt a Hanza-városok szövetségének, de tartozott a lengyel királysághoz, volt svéd érdekeltség is, majd Oroszország befolyása alá került.
A város építészettörténeti tanulmánynak is beillik, szinte minden stílussal találkozunk, a gótikától a szecesszióig.
A gótikus jellegű, történelmi belváros csodálatos képet mutat: macskaköves utcák, templomok, sikátorok, éttermek tömkelege ejti ámulatba a látogatókat. Szinte minden látnivaló gyalogosan elérhető.
Elsőként induljunk a Szabadság-emlékműhöz!
A Szabadság-emlékmű:
Korábban Nagy Péter szobra állt itt, a Szabadság-szobrot 1935-ben leplezték le. A nőalak által tartott három arany csillag az ország három ősi részét, Kurzemét, Vidzemét, és Latgalét jelenti.
Ez minden lett számára megszentelt hely, mely átvészelte a szovjet időszakot, még virágot is tilos volt itt elhelyezni.
A Livu tér napjainkban Riga egyik leghangulatosabb helye, tele hangulatos kávézókkal, bárokkal, árusokkal és nyüzsgő turistákkal.
A kis táblán egy feleség kissé morbid kívánsága: „Ha meghalok, temessetek a pub alá, mert akkor a férjem a hét minden napján meglátogat”.
Szép épület a Cicaház, melyhez egy kis történet is kapcsolódik. A hagyomány szerint a ház tulajdonosa vitába keveredett a szemközti céhtulajdonosokkal. Véleményének a céhről úgy adott hangot, hogy macskáit fenekükkel fordította a céhek felé. Később a vita némi pereskedés után rendeződött.
A város két céhépülete a tér nyugati oldalán látható. A 1384-ben alapított Szent János Nagy Céh tagjai kezdetben csak németek lehettek. Jelenleg az épület a filharmonikus zenekar hangversenyterme. A Nagy Boldogasszonyról elnevezett céh eredetileg a kézműveseké volt.
Tovább sétálva elérkezünk a Városháza térre, de a szépen zenélő óra ellenére, elsőre szinte senki sem a Városháza impozáns épületére kíváncsi.
A Feketefejűek háza (Melngalvju names):
A városházzal szemben álló Feketefejűek háza talán Riga legkülönlegesebb épülete. A holland reneszánsz stílusú vörös-téglás épület egykor az itt működő kereskedőcéhnek volt a központja.
Eredetileg a nőtlen kereskedők céhének székháza volt, itt laktak azok a céhtagok, akik korábban a város védelmét látták el és karavánokat kísértek Az épület ma Riga és egész Lettország jelképe.
Az épület a történelem során erősen megrongálódott, 1999-re újjáépítették, így ma ismét eredeti pompájában láthatjuk. Nevét onnan kapta, hogy ezeknek a kereskedőknek egyik védőszentje Szent Móric volt, és mint tudjuk a mórok sötét-bőrűek voltak.
A bejárati ajtó feletti felirat jelentése: "Ha ismét elpusztulnék, jöjj és emelj ismét újjá."
A Feketefejűek Háza mellett áll a hasonlóan szép Sváb Ház, Az épület átfogó képet ad az egykori jómódú német család mindennapjairól.
A épületek előtt egy Roland szobor áll.
Szemben a szép toronnyal ékesített városháza épületét látjuk.
A lett lövészek:
Az óváros gótikus és szecessziós épületeitől merőben eltérő, monumentális, háromalakos gránitkatonák szobra Riga központi terén, a Daugava folyón átívelő Akmens hídnál őrzi a várost.
Mit mondjak, elég megdöbbentő a vaskos, szocreál gránittömb. A cári hadsereg katonái közül a lett lövészek álltak át elsőként a bolsevikokhoz, később ők voltak Lenin leghűségesebb testőrei.
Szent Péter templom:
A város egyik jelképe a templom barokk tornya. 72 méteres magasságából csodálatos kilátás nyílik a városra. Nagy Péter is szívesen mászott fel a toronyba – akkor még nem volt lift – egy kis bámészkodásra. Amikor kigyulladt a templom, a cár személyesen is segédkezett a tűzoltásban.
A gyakori tűzesetekről egy érdekes történet:
Egy tűz után az építőmester a munka végén felerősítette a toronyra az aranykakast, majd megivott egy kupa sört, és utána ledobta a magasból a kupát és azt mondta, ahány darabra törik a kupa, annyi évig marad fenn a torony. A kupa egy szemétdombra esett és két darabra tört, napra pontosan két év múlva tüzérségi talált érte a tornyot.
Egy másik történet: A várost hol németek, hol svédek, majd oroszok uralták. Egyszer a toronyból figyelő „sasszemű” őrszem riasztására, aki egy hatalmas porfelhőt látva azt hitte, hogy Napóleon hadai érkeztek meg. A riasztásra a városon kívül lakók bemenekültek a várba, de előtte felégették házaikat, templomaikat és a gabonaföldeket. Később kiderült, hogy a porfelhőt egy tehéncsorda okozta.
A templomot 1209-ben említi egy oklevél. Eleinte csak egy egyszerű csarnokból állt. A XV. században építettek át háromhajós, körfolyosós bazilikává.
A Szent Péter templom közelében láthatjuk a Grimm mesékből ismert „Brémai muzsikusok” szobrot, mely a testvérváros Bréma ajándéka.
A Dóm:
Az óváros minden utcája a Dóm térre vezet. Szűz Mária Dóm a Baltikum legnagyobb temploma. A vörös téglás katedrálist Albert püspök kezdte építeni, kriptája is itt található. A Szűz Máriáról elnevezett dóm ékessége 1884-ben épült, 6768 sípból álló orgonája, amely annak idején a legnagyobb volt a világon, felavatására Liszt Ferenc komponált zenét.
A Dóm tetején hatalmas kakas jelzi, hogy Rigában az evangélikus a vezető vallás. A kerengőben látható az eredeti rézkakas a toronyról.
A Szent Jakab templom:
A Szent Jakab-templom Riga fő katolikus temploma. Karcsú, zöld tornyának tetején arany kakas ül. Ez a rigai városképet meghatározó három fő épület egyike.
1552-ben a Szent Jakab-templomban tartották az első lutheránus istentiszteletet Lettországban, de amikor 60 évvel később Báthory István lengyel király birtokba vette a várost, a templomot átadta a katolikusoknak.
A közelében van a parlament épülete, amelyet 1991-ben elbarikádoztak a szovjetek elől. Az egyik barikád maradványai közszemlére téve láthatók a templom előtti téren.
Egyéb látnivalók:
A rigai piac:
A központi piac (Centraltirgus) hatalmas léghajó-hangárokban kapott helyet. A csarnokok eredetileg Zeppelin-hangárnak épültek. A piaci választék óriási és az egyes hangárokat a különböző élelmiszerekre szakosították.
A „három fivér” ház:
Az óváros legrégebbi középkori lakóházait nevezhetjük „három testvérnek” is, mivel egy család három férfitagja építette.
Az épületek előtti magyar zászló ne tévesszen meg senkit, nem a magyar követség költözött az ódon házba, csak az idegenvezető mutatja az irányt.
A Svédkapu:
Az egyetlen épségben fennmaradt városkapu, amely egy átjáró volt a városfalon. Itt vezették az elítélteket a vesztőhelyre, a hóhér a kapu melletti házban lakott, és ablakába piros rózsát tett, ha kivégzés volt várható.
A városfal mentén továbbsétálva a hatalmas, vörös-téglás Lőportorony tűnik elénk.
A rigai vár:
A fehérfalu rigai vár nem tűnik erődítménynek, távolról inkább a lőportornyot véltem annak. A történelme során háromszor is újjáépítették, az külön érdekesség, hogy a rigai polgárok rombolták le egyfajta testvérháborúban, majd ők is építették újjá.
Érdekesség:
A Riga moped:
Az 1970-es, 80-as években, hazánkban is népszerű kismotorról számos szólás is született.
„ Laza vagyok, mint a rigalánc” – „Nem szerelt még eleget, vegyen Riga mopedet” – „Klassz ez a Riga, megy, mint a csiga”
Nézzünk meg egy videót a városról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése