Rovinj

 Rovinj

Rovinjt Castrum Rubini néven egy Ravennai Anonimus nevű krónikás említi először a VII. században, de a történészek szerint a várost feltehetőleg már korábban alapították.

Más források azonban arra utalnak, hogy a térségében már az időszámításunk kezdete előtti századokban élénk kereskedelmi tevékenység folyt a hisztri törzsbéli őslakosok és a görögök között.

A város eredetileg szigeten épült, és jól védhetőnek tartották, de ennek ellenére a középkori hódítások során többen is elfoglalták. Tartósan Velence fennhatósága alatt állt, ahonnan csak a XVIII. században került ki Rovinj. A későbbi történelme megegyezik az Isztriai félszigetével.

A városról:

A várost számos, egészen pontosan 22 sziget veszi körül, a legnagyobbak a Szent Andrásról és Szent Katalinról elnevezett szigetek. 
A régi városrész a félszigeten fekszik, a városrészt uraló Szent Eufémia-torony az isztriai barokk építészet szép példája. 

Rovinjt szépsége miatt az Adria ékkövének nevezik. Az egykori halászfalu és halászkikötő ma is őrzi a régi idők szellemét, így Rovinj központjában még manapság is számos halászhajót láthatunk. 

Rovinj a tenger felől a legszebb. A kopott óváros, első házsora közvetlenül a tengerpartra épült, és viharos időkben egészen az első emeleti ablakokig felcsap a parti sziklákon megtörő víz. 

 

Zegzugos, macskaköves utcák, hangulatos házak, pálmafák, ódivatú kikötő, és az óváros dombja, jellemzi a várost. Igazi mediterrán lakóházak, keskenyek, magasak, az egymással szemben lakók az ablakon kihajolva akár kezet is foghatnak.

A hét egykori városkapu közül három maradt fenn eredeti formájában: a Szent Benedek-kapu, a Szent Kereszt kapu és az ún. Falak alatti kapu, a többit átépítették vagy elpusztultak. Az 1680-ból fennmaradt Balbi-Ív jelképezi az óváros bejáratát.

Szent Eufémia temploma:

Az impozáns barokk építmény a város első számú műemléke, melyet a kereszténység egyik kevésbé ismert női vértanújának szenteltek. Eufémiáról keveset tud a történetírás, viszont annál több legendát tartanak róla számon. Díszes, szarkofágját, Eufémia földi maradványaival együtt, a templom kincstárában őrzik.

A névadó, Eufémia 304-ben a keresztényüldözés áldozata lett 15 éves korában, a legenda szerint, kiéheztetett oroszlánok elé vetették, de azok nem bántották, a feldühödött rómaiak ezután a lányt kerékbe törték.

A keresztények a holttestet márvány szarkofágba fektették, amit Konstantinápolyban helyeztek el. 300 évvel később nagy vihar közepette a szarkofág eltűnt a helyéről és néhány nap múlva Rovinj mellett jelent meg, a tengeren lebegve. 
Egy halászfiú húzta partra a szarkofágot, amelyet ezután a templomban helyeztek el. A templom tornya a velencei Szent Márk téri harangtornyot mintázza, csúcsán Szent Eufémia szobra látható. A szobor a szél hatására elfordul, a helyiek tapasztalata szerint, ha a szárazföld felé néz, eső, ha a tenger felé, jó idő várható.

A templomdombról gyönyörű panoráma nyílik a városra és a tengerre.

A Vörös óratorony:

A kikötőben található óratorony egyértelműen tükrözi a velencei hatást. A homlokzaton látható szárnyas oroszlán dombormű kifejezetten velencei jelkép.

Az óratorony előtt egy aranyos szökőkutat láthatunk, bronzszoborral a tetején. A part kőgát sirályai nagyon barátságosak, valószínűleg folyamatosan kapnak valami csemegét. 

Gasztronómia:

Séta után érdemes megkóstolni az ízletes fánkféléket, fahéjas por- vagy kristálycukorral megszórva. A régió legnépszerűbb bora, a malvazija.