Timur Lenk

 Timur Lenk

Timur Lenk a mai Shakhrisabz városában született, itt látható egyik monumentális szobra, és hatalmas palotája kapujának romjai.

Timur egy kicsiny nomád csapat vezéreként kezdte a pályafutását, majd fortéllyal és fegyveres erővel a XIV. század közepére az Amu-Darja és a Szir-Darja folyók közötti egész területet uralma alá hajtotta. A csatákban a mozgékonyságra és a meglepetésre építő nomád taktika volt legfőbb fegyvere. Timur a hadjárataira egy hatalmas, edényszerű kő kutat is magával cipeltetett, melyet csata előtt színültig megtöltetett gránátalma-lével, mert úgy vélte, ennek fogyasztása növeli a harci kedvet. Indulás előtt minden katona merített egy kupával a harci löttyből. Csata után újra teletöltötték az edényt, és ismét ihatott mindenki egy kupával. Ez nem csak bonusz ital volt, hanem praktikus mérőeszköz is, ugyanis most kevesebb fogyott, mint korábban, és a különbségből a hadvezér bölcsei, kiszámították a harci veszteséget.

A hadvezér 1370 körül foglalta el Szamarkandot és kinevezte szultanátusa legfontosabb városának. Timur Lenk (a Lenk melléknév sántát jelent), Dzsingisz kán szellemi követőjének tekinti magát, szüntelenül háborúzik, és szinte az egész iszlám világot meghódítja. Szamarkand a „zöld város” Timur Lenk városa volt. 

Uralkodása idején Szamarkand a mongol világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a "Kelet paradicsomává" vált. Az egyik legöregebb város, abban az időben, a világ legnagyobb és legjelentősebb fővárosa volt. A "kelet varázsát idéző" várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték költők és történészek.Timur Lenk mindössze néhány év alatt valósította meg az elképzeléseit, melyhez bárhol másutt nemzedékek munkája kellett volna. A városközpontban leromboltatta a házakat, hogy helyükre óriási fedett bazárt építtessen, mely csakhamar a kelet és nyugat közötti kereskedelem legnagyobb közvetítő- és átrakóhelyévé vált. A Zeravsan folyó mellett folyamatosan épültek a pompás mecsetek és medreszék, paloták és karavánszerájok. 

A város történelmi központja a Registan tér. Az elnevezés „homokos területet” jelent a hagyomány szerint itt voltak a kivégzések, és a homok beitta az áldozatok vérét. A hadjáratok végén a harcosok zsákjaikból itt borították ki az ellenség levágott fejeit és a mennyiséggel arányosan kaptak fizetséget. Valószínű, hogy innen eredeztethető a mai elosztásban is használatos: fejenként. A Registan három óriási medreszéje e korszaknak állít emléket. Impozáns méretei, gazdag díszítése, művészi mozaikjai és pompázatos, kék cserepei mind az egykori gazdagságot szimbolizálják.

Itt található a Timur unokája  Ulug-bek  medresze is. Apja, Sáh Ruh tovább folytatta Timur hódító politikáját, és még egy évszázadon keresztül biztosította a Timuridák hatalmát. Ulugh-bek  különösen fogékony volt a tudományra és a művészetekre. Verseket és történelmi tanulmányokat is írt, de inkább, mint csillagász alkotott maradandót. Csillagvizsgálójának romjai ma is láthatóak a városban. Csillagkatalógusát, Oxfordban is kiadták. Jellemző a korra, hogy saját fia ölette meg, mert szerinte apja, tudományos tevékenysége miatt, elhanyagolta a hódításokat.

Szamarkandban van Timur Lenk sírja is, a Gur Amir, (jelentése: királysír). A mauzóleum külsejében is lenyűgöző. A palotaszerű építmény fő részét henger alakú dob koronázza, ezen foglal helyet a 34 méter magas dinnye formájú kupola. Timur Lenk mellett, tanítójának, Mir Sayyid Barakának, fiainak, Mirán Sáhnak és Sáh-Ruhnak és unokáinak, Mohamed szultánnak és Ulugh-beknek is végső nyughelye. 

A temetés után kihirdették végakaratát és figyelmeztetését: senki ne merészelje megzavarni végső nyugalmát, mert tette nagy háborút von maga után. A monda szerint 1941-ben szovjet régészek merészkedtek felnyitni az uralkodó sírját, és egy erős testalkatú, mongolos koponyájú, vörös szakállú, jobb oldalára béna férfi maradványait találták benne. Néhány héttel később Németország megtámadta a Szovjetuniót.

Timur Lenk sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740-ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani, s kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll: 

                             ”Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”

Timur Lenk híres csatái

Timur hódításai során végig dúlta Közép-Ázsiát, lerohanta a Kaukázust, bevette Moszkvát, elfoglalta Damaszkuszt, Aleppót és Bagdadot is. A Kaszpi-tengertől Indiáig terjedt a birodalma. Kínát is meg akarta támadni, de meghalt.

Az Ankarai csata

Az egyre erősödő oszmánok hódítási terveit Timur Lenk a nomád hadvezér akasztotta meg. Timur hódításai során az  Oszmán Birodalom szomszédja lett, és hamarosan bekövetkezett az ellenségeskedés, amikor Bajezid szultán sarcot követelt az egyik Timur Lenknek hűséget esküdött török emirátustól. Timur Konstantinápoly helyett Ankarát támadta meg. Bajazid oszmán szultánra 1402 nyarán mértek megsemmisítő csapást Timur katonái az ankarai csatában.

A csata

Az összecsapás török támadással kezdődött, amit a mongol lovasíjászok nyílzáporral fogadtak. A török jobbszárny eleinte sikereket ért el, de az anatóliai szpáhik árulása és átállása következtében a csata menete megváltozott. A szárnyak lovassága összeomlott, a szultán vezette janicsároknak a centrumban több mint tíz órán át kitartó védekezése ellenére a túlerő győzedelmeskedett. Ezrek haltak meg, és sokan megadták magukat Timur Lenk hadseregének. A csata hevében a mongolok elfoglalták a közeli Çubukovasi falu kútját, ami az oszmán haderő egyetlen vízforrása volt. Bajezid is fogságba esett és mongol rabságban halt meg.

 Az Indiai csata

Mahmúd, Delhi szultánja százhúsz felfegyverzett harci elefánttal vonult fel Timur serege ellen. Az állatok ormányára kardokat csatoltak és hatalmas pusztítást végeztek ezzel az ellenséges gyalogságban. Timur serege megriadt a felfegyverzett elefántok láttán. A vezér szalmába tekert és olajjal meglocsolt, majd felgyújtott tevéket hajtatott az elefántok közé. A harci elefántok megrémültek a lángoló tevéktől és a saját katonáikat tiporták halálra. Amikor az égő tevék elérték Mahmúd seregét, a csata sorsa végképp eldőlt.

Ha többet szeretnél tudni Timur Lenk életéről és hódításairól, figyelmedbe ajánlom

Benkő László – Timur a hódító című könyvét.

Neckarsulm

   Neckarsulm      

Ipari város Württenberg tartományban, melynek története, kicsit az autógyártás fejlődésének a története is. A neve a város elhelyezkedéséből is adódik, ahol a Neckar és a Sulm folyók találkoznak.1873-ban alakul az NSU gyár, mely először kötőgépek gyártásával foglakozik. 

Eredeti neve: Neckarsulmer Strick-maschinen Fabrik - Neckarsulmi Kötőgépgyár). A XIX. század elején kezdik a motorkerékpárok, és az autók gyártását. 

Az ötvenes évek elejére az NSU a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává válik, megépíti a különleges, "Fliegende Liegestuhl" névre hallgató motort. Ez, a mindössze 100 köbcentis gép 339 km/h sebességet ér el.

Ebben az időben, az általános iskola felső tagozatába jártam, ahol akkoriban nagy divat volt levelet küldeni az autó és motor gyártóknak, és jelvényt, valamint prospektust kérni. A kockás papírra előre megírt különböző nyelvű szövegek nagy értéket képviseltek, például egy német szöveg csereértéke egy saját készítésű rollerba való golyóscsapágy volt.

Az NSU gyár az egész osztályból, csak nekem küldte meg a jelvényt és a fényképeket, szóval iszonyú büszke voltam. 

Évtizedekkel később, amikor egy műszaki tárgyaláson vettem részt a gyár vezetőivel, személyesen is megköszöntem elődeik kedvességét. 

Mit mondjak, el voltak ájulva.

                                                                      A régi gyár

Egy korábbi típus, melyhez kísértetiesen hasonlít, a "Hruscsov bosszújának" becézett szovjet Zaporozsec.

                                                      A Wankel motoros Spider

                                              A forgódugattyús Wankel motor

                                                            A mai Audi gyár

                                                     A ma gyártott autók

                                                  

Istria - Bale

 Bale

Sosem hallottál még Bale nevű településről? Az interneten sem könnyű megtalálni, mert a keresés eredményeként, oldalakon keresztül, csak a hasonló nevű brit futballistáról találunk információt.

Bale egy mészkődomb tetejére épített jellegzetes isztriai kisváros, amelyet az illírek alapítottak, s erőddel vették körül. A X. századi Bembo-vár a település legnagyobb idegenforgalmi látványossága.

A rómaiak idején itt állt „Castrum Vallis”-t Caius Pulcrus alapította a Polából Parentiumba (a mai Poreč) tartó, só-lepárló mezők védelmére.
Baléba érkezve egy időutazás részese lehetsz, itt valóban megállt az idő. Ez az apró tengermelléki település csendből, kacskaringós kikövezett utcácskákból, több száz éves szokásokból és hagyományokból áll, mintha itt felejtették volna a középkorból.
A gótikus-reneszánsz vár a Soardo Bembo családé volt. A két oldaltorony egyike alatt található kapu az óvárosba vezet.  

A hangulatos, szűk sikátorok az elmúlt századokat idézik. Talán nem is lenne meglepetés, ha egyszerre csak eléd lépne egy római katona vagy egy velencei kalmár.

 

Rovinj

 Rovinj

Rovinjt Castrum Rubini néven egy Ravennai Anonimus nevű krónikás említi először a VII. században, de a történészek szerint a várost feltehetőleg már korábban alapították.

Más források azonban arra utalnak, hogy a térségében már az időszámításunk kezdete előtti századokban élénk kereskedelmi tevékenység folyt a hisztri törzsbéli őslakosok és a görögök között.

A város eredetileg szigeten épült, és jól védhetőnek tartották, de ennek ellenére a középkori hódítások során többen is elfoglalták. Tartósan Velence fennhatósága alatt állt, ahonnan csak a XVIII. században került ki Rovinj. A későbbi történelme megegyezik az Isztriai félszigetével.

A városról:

A várost számos, egészen pontosan 22 sziget veszi körül, a legnagyobbak a Szent Andrásról és Szent Katalinról elnevezett szigetek. 
A régi városrész a félszigeten fekszik, a városrészt uraló Szent Eufémia-torony az isztriai barokk építészet szép példája. 

Rovinjt szépsége miatt az Adria ékkövének nevezik. Az egykori halászfalu és halászkikötő ma is őrzi a régi idők szellemét, így Rovinj központjában még manapság is számos halászhajót láthatunk. 

Rovinj a tenger felől a legszebb. A kopott óváros, első házsora közvetlenül a tengerpartra épült, és viharos időkben egészen az első emeleti ablakokig felcsap a parti sziklákon megtörő víz. 

 

Zegzugos, macskaköves utcák, hangulatos házak, pálmafák, ódivatú kikötő, és az óváros dombja, jellemzi a várost. Igazi mediterrán lakóházak, keskenyek, magasak, az egymással szemben lakók az ablakon kihajolva akár kezet is foghatnak.

A hét egykori városkapu közül három maradt fenn eredeti formájában: a Szent Benedek-kapu, a Szent Kereszt kapu és az ún. Falak alatti kapu, a többit átépítették vagy elpusztultak. Az 1680-ból fennmaradt Balbi-Ív jelképezi az óváros bejáratát.

Szent Eufémia temploma:

Az impozáns barokk építmény a város első számú műemléke, melyet a kereszténység egyik kevésbé ismert női vértanújának szenteltek. Eufémiáról keveset tud a történetírás, viszont annál több legendát tartanak róla számon. Díszes, szarkofágját, Eufémia földi maradványaival együtt, a templom kincstárában őrzik.

A névadó, Eufémia 304-ben a keresztényüldözés áldozata lett 15 éves korában, a legenda szerint, kiéheztetett oroszlánok elé vetették, de azok nem bántották, a feldühödött rómaiak ezután a lányt kerékbe törték.

A keresztények a holttestet márvány szarkofágba fektették, amit Konstantinápolyban helyeztek el. 300 évvel később nagy vihar közepette a szarkofág eltűnt a helyéről és néhány nap múlva Rovinj mellett jelent meg, a tengeren lebegve. 
Egy halászfiú húzta partra a szarkofágot, amelyet ezután a templomban helyeztek el. A templom tornya a velencei Szent Márk téri harangtornyot mintázza, csúcsán Szent Eufémia szobra látható. A szobor a szél hatására elfordul, a helyiek tapasztalata szerint, ha a szárazföld felé néz, eső, ha a tenger felé, jó idő várható.

A templomdombról gyönyörű panoráma nyílik a városra és a tengerre.

A Vörös óratorony:

A kikötőben található óratorony egyértelműen tükrözi a velencei hatást. A homlokzaton látható szárnyas oroszlán dombormű kifejezetten velencei jelkép.

Az óratorony előtt egy aranyos szökőkutat láthatunk, bronzszoborral a tetején. A part kőgát sirályai nagyon barátságosak, valószínűleg folyamatosan kapnak valami csemegét. 

Gasztronómia:

Séta után érdemes megkóstolni az ízletes fánkféléket, fahéjas por- vagy kristálycukorral megszórva. A régió legnépszerűbb bora, a malvazija.

Limski fjord

 Látványosságok Isztrián:

A Limski fjord, Limski kanal, Limski csatorna:

Mindhárom elnevezés egyetlen helyet takar, ahol a keskeny, kristálytiszta öböl 9 km hosszan nyomul a szárazföldbe.A fjord elnevezés csak a formájára utal, semmi köze az északon található képződményekhez. 

Valójában egy hegyi folyócska torkolataként alakult ki az évezredek alatt. Mostanra ez a folyó is eltűnt a föld alatt és a torkolat tengeröböllé alakult át és a norvég fjordok alakját mutatja. A kanyargós Limski fjord területe nemzeti park. Átlagos szélessége 600, mélysége 30 méter. A kiváló vízminőségnek köszönhetően osztrigát és kagylót tenyésztenek itt. A sziklafalak mellett sétálva barlangokra lelünk, melyek leghíresebbike a Romualdo-barlang, ahol a Benedek-rendi Sveti Mihovil- Szent Mihály kolostoralapítója élt.

Az öböl belső csücskétől kis kirándulóhajók indulnak a fjord felfedezésére.

Ezt az egzotikus területet a filmipar is felfedezte, számtalan indián filmet forgattak itt Gojko Mitics főszereplésével, de megfordult itt Kirk Douglas is, aki egy vikingekről szóló filmben annyira összebarátkozott a helyiekkel, hogy ma étterem is őrzi az emlékét.

  

Riga

 Riga Lettország fővárosa

Riga már a 13. század óta jelentős város, és ma mindegyik korszakából láthatunk építészeti emlékeket.

A Baltikum legnagyobb városa, fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak. A 800 esztendős várost a „Baltikum Párizsának” is nevezik.

A régészek szerint a Riga és a Daugava folyók találkozásánál, már a római korban is település volt. Albert brémai püspök 1201-ben várat épített itt, és ezt tekintik Riga alapítási dátumának.

Riga óvárosa a világörökség része. Brémaiak alapították, főleg németek lakták, tagja volt a Hanza-városok szövetségének, de tartozott a lengyel királysághoz, volt svéd érdekeltség is, majd Oroszország befolyása alá került.

A város építészettörténeti tanulmánynak is beillik, szinte minden stílussal találkozunk, a gótikától a szecesszióig. 

A gótikus jellegű, történelmi belváros csodálatos képet mutat: macskaköves utcák, templomok, sikátorok, éttermek tömkelege ejti ámulatba a látogatókat. Szinte minden látnivaló gyalogosan elérhető.

Elsőként induljunk a Szabadság-emlékműhöz!

A Szabadság-emlékmű:

Korábban Nagy Péter szobra állt itt, a Szabadság-szobrot 1935-ben leplezték le. A nőalak által tartott három arany csillag az ország három ősi részét, Kurzemét, Vidzemét, és Latgalét jelenti.

Ez minden lett számára megszentelt hely, mely átvészelte a szovjet időszakot, még virágot is tilos volt itt elhelyezni.

A Livu tér napjainkban Riga egyik leghangulatosabb helye, tele hangulatos kávézókkal, bárokkal, árusokkal és nyüzsgő turistákkal.

A kis táblán egy feleség kissé morbid kívánsága: „Ha meghalok, temessetek a pub alá, mert akkor a férjem a hét minden napján meglátogat”.

Szép épület a Cicaház, melyhez egy kis történet is kapcsolódik. A hagyomány szerint a ház tulajdonosa vitába keveredett a szemközti céhtulajdonosokkal. Véleményének a céhről úgy adott hangot, hogy macskáit fenekükkel fordította a céhek felé. Később a vita némi pereskedés után rendeződött.

A város két céhépülete a tér nyugati oldalán látható. A 1384-ben alapított Szent János Nagy Céh tagjai kezdetben csak németek lehettek. Jelenleg az épület a filharmonikus zenekar hangversenyterme. A Nagy Boldogasszonyról elnevezett céh eredetileg a kézműveseké volt.

Tovább sétálva elérkezünk a Városháza térre, de a szépen zenélő óra ellenére, elsőre szinte senki sem a Városháza impozáns épületére kíváncsi.

A Feketefejűek háza (Melngalvju names):

A városházzal szemben álló Feketefejűek háza talán Riga legkülönlegesebb épülete. A holland reneszánsz stílusú vörös-téglás épület egykor az itt működő kereskedőcéhnek volt a központja.

Eredetileg a nőtlen kereskedők céhének székháza volt, itt laktak azok a céhtagok, akik korábban a város védelmét látták el és karavánokat kísértek Az épület ma Riga és egész Lettország jelképe. 

Az épület a történelem során erősen megrongálódott, 1999-re újjáépítették, így ma ismét eredeti pompájában láthatjuk. Nevét onnan kapta, hogy ezeknek a kereskedőknek egyik védőszentje Szent Móric volt, és mint tudjuk a mórok sötét-bőrűek voltak.

A bejárati ajtó feletti felirat jelentése: "Ha ismét elpusztulnék, jöjj és emelj ismét újjá."

A Feketefejűek Háza mellett áll a hasonlóan szép Sváb Ház, Az épület átfogó képet ad az egykori jómódú német család mindennapjairól.

A épületek előtt egy Roland szobor áll.

Szemben a szép toronnyal ékesített városháza épületét látjuk.

A lett lövészek:

Az óváros gótikus és szecessziós épületeitől merőben eltérő, monumentális, háromalakos gránitkatonák szobra Riga központi terén, a Daugava folyón átívelő Akmens hídnál őrzi a várost. 

Mit mondjak, elég megdöbbentő a vaskos, szocreál gránittömb. A cári hadsereg katonái közül a lett lövészek álltak át elsőként a bolsevikokhoz, később ők voltak Lenin leghűségesebb testőrei. 

Szent Péter templom:

 A város egyik jelképe a  templom barokk tornya. 72 méteres magasságából csodálatos kilátás nyílik a városra. Nagy Péter is szívesen mászott fel a toronyba – akkor még nem volt lift – egy kis bámészkodásra. Amikor kigyulladt a templom, a cár személyesen is segédkezett a tűzoltásban.

A gyakori tűzesetekről egy érdekes történet:

Egy tűz után az építőmester a munka végén felerősítette a toronyra az aranykakast, majd megivott egy kupa sört, és utána ledobta a magasból a kupát és azt mondta, ahány darabra törik a kupa, annyi évig marad fenn a torony. A kupa egy szemétdombra esett és két darabra tört, napra pontosan két év múlva tüzérségi talált érte a tornyot.

Egy másik történet: A várost hol németek, hol svédek, majd oroszok uralták. Egyszer a toronyból figyelő „sasszemű” őrszem riasztására, aki egy hatalmas porfelhőt látva azt hitte, hogy Napóleon hadai érkeztek meg. A riasztásra a városon kívül lakók bemenekültek a várba, de előtte felégették házaikat, templomaikat és a gabonaföldeket. Később kiderült, hogy a porfelhőt egy tehéncsorda okozta.

A templomot 1209-ben említi egy oklevél. Eleinte csak egy egyszerű csarnokból állt. A XV. században építettek át háromhajós, körfolyosós bazilikává. 

A Szent Péter templom közelében láthatjuk a Grimm mesékből ismert „Brémai muzsikusok” szobrot, mely a testvérváros Bréma ajándéka.

A Dóm:

Az óváros minden utcája a Dóm térre vezet. Szűz Mária Dóm a Baltikum legnagyobb temploma. A vörös téglás katedrálist Albert püspök kezdte építeni, kriptája is itt található. 
A Szűz Máriáról elnevezett dóm ékessége 1884-ben épült, 6768 sípból álló orgonája, amely annak idején a legnagyobb volt a világon, felavatására Liszt Ferenc komponált zenét.

A Dóm tetején hatalmas kakas jelzi, hogy Rigában az evangélikus a vezető vallás. A kerengőben látható az eredeti rézkakas a toronyról.

A Szent Jakab templom:

A Szent Jakab-templom Riga fő katolikus temploma. Karcsú, zöld tornyának tetején arany kakas ül. Ez a rigai városképet meghatározó három fő épület egyike.

1552-ben a Szent Jakab-templomban tartották az első lutheránus istentiszteletet Lettországban, de amikor 60 évvel később Báthory István lengyel király birtokba vette a várost, a templomot átadta a katolikusoknak.

A közelében van a parlament épülete, amelyet 1991-ben elbarikádoztak a szovjetek elől. Az egyik barikád maradványai közszemlére téve láthatók a templom előtti téren.

Egyéb látnivalók:

A rigai piac:

A központi piac (Centraltirgus) hatalmas léghajó-hangárokban kapott helyet. A csarnokok eredetileg Zeppelin-hangárnak épültek. A piaci választék óriási és az egyes hangárokat a különböző élelmiszerekre szakosították.

A „három fivér” ház:

Az óváros legrégebbi középkori lakóházait nevezhetjük „három testvérnek” is, mivel egy család három férfitagja építette.

Az épületek előtti magyar zászló ne tévesszen meg senkit, nem a magyar követség költözött az ódon házba, csak az idegenvezető mutatja az irányt.

A Svédkapu:

Az egyetlen épségben fennmaradt városkapu, amely egy átjáró volt a városfalon. Itt vezették az elítélteket a vesztőhelyre, a hóhér a kapu melletti házban lakott, és ablakába piros rózsát tett, ha kivégzés volt várható.

A városfal mentén továbbsétálva a hatalmas, vörös-téglás Lőportorony tűnik elénk.

A rigai vár:

A fehérfalu rigai vár nem tűnik erődítménynek, távolról inkább a lőportornyot véltem annak. A történelme során háromszor is újjáépítették, az külön érdekesség, hogy a rigai polgárok rombolták le egyfajta testvérháborúban, majd ők is építették újjá.

Érdekesség:

A Riga moped:

Az 1970-es, 80-as években, hazánkban is népszerű kismotorról számos szólás is született.

„ Laza vagyok, mint a rigalánc” – „Nem szerelt még eleget, vegyen Riga mopedet” – „Klassz ez a Riga, megy, mint a csiga”

Nézzünk meg egy videót a városról: 

https://www.youtube.com/watch?v=IHBxwVfI_TY