A Magyar Állami Operaház

 A Magyar Állami Operaház

Építésének előzményei:

Vessünk egy pillantást a múltba. A pesti oldal városképe a 19. század második felében alakult ki, ennek része volt a mai Andrássy út kiépítése is.

Ki hinné, hogy alig százötven évvel ezelőtt a magyar kultúra egyik fellegvára, az Operaház helyén egy kétes hírű csárda állt, mellette mocsár gőzölgött, és a korabeli Budapest legfontosabb utcája a szűk Király utca volt.

Andrássy Gyula miniszterelnök javasolta, egy új sugárút építését, ami összeköthetné a Belvárost a Városligettel. Az ötlet nem volt újszerű, hiszen a reformkorban már Kossuth Lajos is fölvetette egy új, központi út kiépítését a Király utca tehermentesítésére. 

Az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Eleinte Sugár útnak hívták, majd 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról. 

Az idők folyamán sokszor változott az elnevezése, hol Sztálin útnak, hol Magyar Ifjúság útjának, majd Népköztársaság útjának, végül ismét Andrássy útnak keresztelték. 

Reméljük, ez már nem változik, és nem lesz sem Horthy sem pedig Orbán út.

Így nézett ki az átadás után, faburkolattal.

Ezzel egy időben vetődött fel egy önálló operaház megépítésének ötlete, hiszen a városi élet legrangosabb szórakozása Európa-szerte az opera volt. 

Az 1870-es években a Nemzeti Színház, amely váltakozva adott otthont drámai és operaelőadásoknak, egyre kevésbé tudott megfelelni az igényeknek. 

Az építési költségek java-részét az udvartartási költségek művészeti célokra fordítható keretéből biztosították., de hozzájárult Pest városa és egy bank is.

Az Operaház megépítéséhez 1873. július 25-én adta hozzájárulását Ferenc József azzal a feltétellel, hogy nem lehet nagyobb, mint a bécsi operaház. Szerencsére az nem volt feltétel, hogy szebb nem lehet.

Az új operaház építésére pályázatot írtak ki. A részvételre Linczbauer Istvánt, Szkalnitzky Antalt, Steindl Imrét, Ybl Miklóst és két külföldi építészt kértek fel.

A pályázat nyertese Ybl Miklós lett, a titkos szavazáson nyolc szavazat közül hét szólt mellette. A pályázaton minden bizonnyal Ybl Miklós indult a legnagyobb előnnyel, hiszen az igényeket az összes pályázó közül ő ismerte a legjobban, mert részt vett az előkészítésben. 

Ma ezt úgy mondanánk, hogy zárt tendert írtak ki, és a tender anyagának készítője is pályázott. Van még mit tanulni a maiaknak!

Versenytárgyalást hirdettek a különböző munkálatot elvégzésére. Podmaniczky ragaszkodott ahhoz, hogy az Operaház építésénél magyar iparosok és művészek dolgozzanak. 

Az Operaházat nagyrészt a kor elvárásainak megfelelően alakították ki. Ybl a tervezésnél, a párizsi Operát vette alapul, ahol az volt a fő elv, hogy a nézőtér, a tengelyében elhelyezett díszlépcsőn át közelíthető meg.

Az épületgépészeti berendezések a kor színvonalán álltak. A padláson víztározó medencéket építettek ki, az úgynevezett záporberendezés megtáplálására tűz esetén. A fűtést gőzzel és kályhák segítségével oldották meg, a nézőtérnek pedig modern szellőző-berendezést építettek. 

A világítást légszeszcsillárokkal oldották meg, és csak 1895-ben szerelték át villanyvilágításra, úgy, hogy a gázcsövekbe behúzták az elektromos vezetékeket.

A szerkezetek mozgatására hidraulikát használtak, ami újításnak számított, hiszen a 19. század közepéig gyártott színpadi gépek kézi erővel működtek. 

A budapesti Operaház színpadgépezetéhez még két, a világon először itt alkalmazott megoldás tartozott. 

Az egyik a körhorizont függöny hidraulikus mozgatása volt, az addig szokásos felcsavarás helyett. 

A másik újdonság a színpad két hátsó sarkában a hidraulikus teherfelvonó volt, amely a süllyesztőt és a negyedik emeletet kötötte össze, bútor-, jelmez- és kellékszállítás céljából. 

A tervek szerint az épületet 1883-ra kellett volna befejezni. Az épület végül 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A korabeli újságok, a „A dal és zene díszes csarnoka”-ként írtak róla.

A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitásán részt vett Ferenc József császár. 

Erkel Ferenc nem készült el a megnyitóra rendelt, Szent István király című művével, ezért a díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezényletével. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Bánk bánt azért nem lehetett folytatni, mert a második felvonásban csendül fel a "Hazám, hazám" ária, és ezt a korabeli protokollosok nem engedélyezték.

Amikor Ferenc József meglátta, hogy milyen gyönyörű az épület, az első felvonás után elment, és soha többé nem látogatott el oda.

A Magyar Királyi Dalszínház építése nagyszerű lehetőséget jelentett a város művészeinek, hogy a hazai és a külföldi közönség előtt bizonyítsák tehetségüket. 

A neoreneszánsz stílusban épült Operaház, ma Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke.

A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek is közreműködtek, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan. Volt közöttük egy fiatal, alig 24 éves festő, nem is értették hogyan kaphatott itt munkát. A fiatalember neve, Feszti Árpád volt.

A díszítések központi mondanivalója a zene dicsőítése volt.

Az intézmény első főzeneigazgatója Erkel Ferenc volt. A társulat „aranykora” Gustav Mahler nevéhez fűződik.

A múlt és a jelen egy felvételen.

Akkor induljunk egy operaházi sétára!  

Királylépcső 

A nézőtér:

A nézőtér patkó alakú, négy egymás fölött hátralépő páholysorból áll. Az eredetitől annyiban tér el, hogy az 1950-es években az arany-zöld bársony függönyt meggypirosra cserélték, összhangban a széksorok és páholyok színével, valamint a csillárt három méterrel feljebb húzták, így nem lóg már be a nézőtérbe. 

A többi építészeti és dekorációs elem az eredeti, amelyet Ybl Miklós határozott meg.

A nagy-csillár:

A nézőtér nagy-csillárját Mainzban készítették, és 1884 nyarán szerelték fel a nézőtér mennyezetének közepén található füstelvezető szellőzőkürtőbe. 

Kézi csörlők segítségével a földszintig leengedhető, ez teszi lehetővé karbantartását. Teljes leengedéséhez majdnem 25 perc szükséges, felemelése viszont kétszer annyi időbe telik, mert ügyelni kell, hogy a csillár ne forduljon el tengelye körül.  

Eredetileg 500 gázláng égett rajta, amelyeket elektromos indukciós módon gyújtottak meg. Az előadások alatt nem lehetett teljesen kioltani a légszeszvilágítás sajátosságai miatt, ezért a nézők félhomályban nézték az előadást. 
A rekonstrukció során a csillárt teljesen szétszerelték és felújították. 

A kupolafreskó Lotz Károly Olympos című műve.

Meg nem erősített információk szerint, a csillár alatti ülőhelyeket kedvezményes áron lehet megvásárolni, és ha az” Operaház fantomja” kerül színre, a helyek ingyenesek, de a jelentkezőknek érvényes életbiztosítással kell rendelkezni.

Érdekesség, hogy Sissi nem használhatta a „Királyi páholyt„ így a színpad mellettit választotta, igaz innen nem lehetett jól látni, de őt mindenki látta és ő is látott mindenkit. Persze ez csak a rossz nyelvek szerint volt így.

Nézzünk meg egy videót az operaházi sétáról:

https://www.youtube.com/watch?v=OirZfBhR1w4