Kínaiak a Ganz-MÁVAG-ban

Kínaiak a Ganz-MÁVAG-ban

A Ganz MÁVAG a szocialista nagyipar egykori zászlóshajója az enyészet martaléka lett. A rozsdás acélszerkezetek, a kitört ablakú elhagyott csarnokok mind-mind az esztelen pazarlás, a múlt értékeinek semmibevételét példázza.

Valaha az ország második legnagyobb gyára volt, húszezer dolgozóval, negyvenkét hektáros területén több mint háromszáz épülettel. 
A gyárban egyebek mellett dízel és villanymozdonyokat, motorvonatokat, villamosokat, turbinákat, szivattyúkat, híd- és vasszerkezeteket állítottak elő, majd később éveken át atomerő-művi berendezésekkel is foglalkoztak.

A gyár történetét Ganz Ábrahám mellett Mechwart András, Bánki Donát, Zipernowsky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Jendrassik György és Kandó Kálmán neve is fémjelzi.

Ahol egykor magas színvonalú, szervezett termelés folyt, most kínai kereskedők raktárai, üzlethelységei, tarka bazársorai láthatók.

Az átalakítások, toldások, elkerítések, tatarozások és elhanyagolások kuszasága szomorú látvánnyá züllesztette a hajdan világszínvonalú gyárvárost. 

A kolónia:

Az 1873-ban alapított MÁV Gépgyár, a Golgota –Bláthy Ottó –Vajda Péter – Delej utcák közötti területen, 1908-09-ben építette fel a gyár munkásainak és tisztviselőinek lakótelepét. Az épületegyüttes azonban több lett, mint egyszerű munkástelep: a szociális gondoskodás egyik mintapéldája.
A négyemeletes házak a belső, kertes udvar felé nyílnak, bennük 645 szoba-konyhás munkáslakásnak és tíz, két-három szobás tisztviselői otthonnak jutott hely.

A telep közepén víztorony magasodik, tövében hatalmas közösségi tömbbel. 

Volt itt minden, amire akkor szükség lehetett: az alagsorban kád- és gőzfürdő közös mosókonyha és szárító,  a földszinten vendéglő és tekepálya, a félemeleten tisztviselői kaszinó, az emeleten elképesztően tágas színház- és mozi terem. Emellett orvosi rendelő, mentőállomás, könyvtár, óvoda, mosoda és jéggyár, hogy meg ne romoljon az étel a lakások jégszekrényeiben.

Tímár Péter Csinibabájából ismerhetjük leginkább a telepet. A kezdő képsorokat a házak gyűrűjében, a Ki mit tud?-os jeleneteket pedig a színházterem előterében vették fel. Aztán a telep elkezdett szép lassan átalakulni. 1970-ben megszüntették a házmesteri állásokat. Helyettük létrejött a közös gondnokság. Az egykori uszodában ma már csak hűlt helyét láthatjuk az oroszlánfejes vízköpőnek. 
Az elmúlt évtizedekben lépcsőket bontottak el, bejáratokat és oszlopközöket falaztak be, és széthordtak mindent, ami mozdítható volt. A hajdani pompára csak az úri kaszinó faburkolata, tükrei, csillárjai és díszes falikarjai utalnak.

Selyemúton a Ganz-MÁVAG-ba:
A kínai kereskedők kirajzása a nyolcvanas évek végén kezdődött, először a Szovjetunióba, majd egyre nyugatabbra. 1989-től néhány éven át több tízezer kínai érkezett hazánkba az 1992-ig tartó vízummentességnek köszönhetően.

Sokan ugródeszkaként tekintettek Magyarországra, nyugat felé, sokan a pesti külvárosokban, a „KGST-piacok” megszűnése után kínáltak lehetőséget az olcsó áruk beszerzésére.

Motorizált formában újraéledt az ősi Selyemút. A Peking-Moszkva- Budapest vasútvonal vagonjai tömve voltak kínai árukkal, sokszor a fél szerelvényt lefoglalták olcsó ruhaneműkből és cipőkből álló csomagjaikkal. Természetesen jöttek szép számmal a kínai kereskedők is. 

A hivatalos adatok szerint tízezren, más becslések szerint akár húsz-harminc ezren is élhetnek és dolgozhatnak Magyarországon.

Tanúi lehettünk a gyarapodásuknak, hiszen eleinte télen ők dideregtek a piaci sátrak pultjainál, később már épületeket béreltek, és alkalmazottakat foglalkoztattak.

Érdekes módon, Budapesten nem alakult ki „kínai negyed”, inkább a külvárosban próbáltak több helyen is megtelepedni, így lett a „Második Selyemút” egyik végpontja a lepusztult Ganz-MÁVAG területe.

Mára, piaci viszonylatban rendezett körülményeket teremtettek, sok épületet rendbe hoztak.

A piac területén szinte minden kínai: kínai írásjegyek, kínai nyelvű újság, kínai étlap, kínai tévéadás, kínai nyüzsgés, a féket és indexet nemigen ismerő háromkerekűek, és fehér áruszállító furgonok mellett egyre több a luxusautó.
 

 

Ez egy olyan világ Budapesten belül, ahol a zárt közösségen belül a saját törvényeik uralkodnak.

A kínaiaknak nincs igazán szükségük a barátkozásra vagy a magyar nyelvre. Itt a raktárbázis és elsősorban nagykereskedelmi jellegű elosztó piac környékén mindent el tudnak intézni a saját nyelvükön, még külön orvosi rendelőik, utazási irodáik is vannak. Bár ennek ellenére elég sokan megtanultak egy „kicit” magyarul is.

Jellegzetes kínai szórakozóhely az egyik raktárépület mögé eldugott Bermuda, ahol külön kaszinóterem van, és lépcsőkön, folyosókon keresztül bérelhető karaoketermekbe lehet bejutni.

A két nép közti keveredésre a tősgyökeres kínaiak esetében nincs sok esély. Azon túl azonban, hogy kereskednek a magyarokkal, vagy kiszolgálják őket az étteremben, nem vágynak kapcsolatra.

Az itt felnőtt gyerekek, a második generáció azonban már kevésbé ragaszkodik a hagyományokhoz. Ezeket a fiatalokat az idősebb kínaiak általában „banánnak” csúfolják, mert azt tartják róluk csak kívülről sárgák, belül fehérek.

Az éttermekben eredeti kínai alapanyagokat használnak: szójabab, chili, fokhagyma, osztrigaszósz, kétszer csípős szecsuani bors, gyömbér, szezámolaj és lathau, ami íz-világában a hazai Erős Pistához hasonló.

Egyéb:

Miért nincsenek kínai temetők nálunk? Egyrészt ennek több oka is van, másrészt pedig elvétve azért, de előfordulnak kínai sírok is.

Nézzük az okokat!

A tömegesen ideérkező kínaiak, többségében vállalkozó szellemű, 20-30-as korosztályba tartozók, akik szerencsét próbálni, vállalkozni jöttek. Akik húsz éve érkeztek ide, azok kevés kivétellel még ma is csak a 40–50-es éveikben járnak. Ahogy kínai sírokat nemigen látunk, ugyanúgy idős, beteg kínai embereket sem.
 
Ha egy kínai mégis súlyosan megbetegszik, akkor igyekszik hazautazni Kínába, mert jellemzően jobban bízik a kínai gyógyászatban, mint a magyar egészségügyben.
Ha pedig gyógyíthatatlan beteg, akkor a hagyományoknak megfelelően hazautazik meghalni, a szeretteihez közel, de ha mégis itt hal meg – például autóbalesetben –, akkor hamvait a családja általában hazaszállíttatja.
 Ilyent nálunk még nem látni. Kínai temető Malajziában.
 

Befejezés:

A kínai emberek rendkívül szorgalmasak, céltudatosan dolgoznak és főleg családon belül mindig segítik egymást.

Kínai koldust még nem láttam!!!

A pusztulásra ítélt egykori gyáróriás területét is folyamatosan fejlesztik, felújítják és átalakítják, de aki járt már az újpalotai Ázsia Centerben, az felmérheti az elmúlt negyedszázad kínai erőfeszítéseinek az eredményét.

Nézzünk meg egy kis videót is: https://www.youtube.com/watch?v=4ruaTNPcoE8

       2014 május                                                                         Made by vinpet