Travelblogger: Városlátogatások: A Selyemút ősi városa: Bukhara

A hajdani Selyemút mentén fekvő Üzbegisztán ősi városa Bukhara, az egykori kánok birodalma, Ázsia közepén.

Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=Wc5_8-JoWys

Khivából a Kizil-Kum sivatagon keresztül juthatunk el Bukharába. Az út rendkívül rossz minőségű, szinte csak lépésben lehet haladni, ráadásul néhány helyen hófúváshoz hasonlóan beborítja a sivatagi homok.

Elég nagy a kamionforgalom is, mert erre viszik Afganisztánba a segély (fegyver) szállítmányokat is.

A sivatag tele van csenevész bokrokkal és eldobált szeméttel. A távolban látható az ókori Oxus, a mai Amu Darja folyó.

Az ötezer éves múltra visszatekintő város történelmi központja, ma a Világörökség része.

Marco Polo apja és nagybátyja voltak az első európaiak, akik itt jártak.

Bukhara egykor a Selyemút egyik legfontosabb állomása volt, forgalmas kereskedelmi központ. Rengeteg áru cserélt itt gazdát, selyem, porcelán, elefántcsont, fűszerek stb.

A karavánok nem mentek végig a Selyemúton, egy-egy nagyobb város karavánszerájában lerakták az árut, és elcserélték az ellenkező irányból érkező karavánokkal.

A városfallal körülvett település kapuit esténként bezárták, így a napszállta után érkezők a karavánszerájokban éjszakáztak. Érdekes módon, a város szűk utcái miatt, tevék nem mehettek be a városba.

A Kalyan mecset és a minaret, vagy Halál-torony a város egyik jelképe. Itt végezték ki a bűnözőket, egyszerűen lehajították őket a mintegy 45 méteres toronyból.

A nagyszerű építmény még Dzsingisz kánt is lenyűgözte, aki leromboltatta a város épületeit, a minaretet azonban épen hagyta, a monda szerint, amikor felnézett a minaret tetejére, leesett a sapkája, és mai szóhasználattal azt mondta, hogy az építmény előtt le a kalappal.

Itt láthatjuk Ismail Samoni mauzóleumát is, aki több mint 40 évig uralkodott, sőt a legenda szerint, még halála után is.

A síremlék nyers-téglából formált geometriai mintájú homlokzatokkal különleges építészeti megoldás.

Ha az emberek szerettek volna bajaikra megoldást találni, eljöttek a mauzóleumba, letették a sírra a probléma leírását és imádkoztak.

A következő napon megkapták a választ a megoldásra. Ez Közép-Ázsia legöregebb épülete.

Az épület másik különlegessége, hogy március 21-én éjszaka a Hold bevilágít a mecset ablakain keresztül és különböző állatok árnyképeit vetíti a földre.

A Bolo mecset a XVIII. század elején épült. A dzsámiba már imához készülődtek, de mi bemehettünk, mert az idegenvezető ismerte a készséges egyházfit. Mint kiderült, néhány évet ideiglenesen hazánkban állomásozott, Székesfehérvárott volt katona és nagyon megszerette a magyarokat.

Érdemes megcsodálni az épület külső, homlokzati oszlopait és a gazdagon díszített imafülkéket (mihrab).

Az egyik legszebb épületkomplexum az „Ark”, a fellegvár. Az erődítmény jellegű épület az emír téli palotája volt.

Lovon csak az emír mehetett be a palota kapuján. A trónusán ülve fogadta a látogatókat, akik hátrálva távoztak, mert nem volt szabad hátat fordítani az uralkodónak.

A nyári palota melletti háremhez tartozott egy fürdőmedence, ahol a háremhölgyek meztelenül fürödtek.

Az emír a kerti pavilonból figyelte őket, miközben almát eszegetett. Akit kiválasztott éjszakai partnerének, annak dobott egy almát, és ha a lány beleharapott az almába, a program le volt fixálva.

Olyan állítólag nem fordult elő, hogy valamelyik lány ne élt volna a felkínált lehetőséggel, sőt versenyeztek, hogy ki kapja el az almát. Te kinek dobnál almát?

A leendő emírt mindig hordszéken vitték be a palotába a koronázásra. Ha útközben megbillent a hordszék, az rossz előjel volt, arra utalt, hogy az uralkodása sem lesz stabil.

A nyári palota helyét úgy választották ki, hogy az erőd négy kapuján kiterelték a birkákat, és megnézték, hogy hová gyűlnek össze, mert az a legjobb hely a pihenésre.

A Jób forrás /Csasma ’Ajjúb/, ma is a legtisztább vizet adja a városnak. A monda szerint a helyiek sokat szenvedtek a vízhiánytól.

Jób leszúrta a botját, melynek nyomán bővizű forrás fakadt. Ma a helyi vízművek található az emlékhely szomszédságában.

A városban sok szép mecsetet és medreszét (iszlám iskola) találhatunk, a városközpontban jelenleg nagyszabású felújítási munkák folynak.

Itt a Nádir Divánbegi khánaka (dervisszálló)-ban szállt meg annak idején Vámbéry Ármin, aki dervisnek öltözve merészkedett ide. A kitűnő álcázásnak, na és a tökéletes nyelvtudásának köszönhetően még az emír is fogadta, és nem fejvesztve távozott a palotából.

Bukharában élt a bölcs Naszreddin hodzsa (tanító), akit több Közép-Ázsiai nemzet is a saját fiának tart. A hodzsa (tanító, mester; tiszteletre méltó férfi, aki járt már Mekkában.

Nasreddin Hodzsa szellemes történeteivel a népet szórakoztató tréfamester, akit még ma is szívesen idéznek. Naszreddin történetei humorosak, és általában valamilyen bölcseletet, erkölcsi példázatot fogalmaznak meg, gyakran nagyon ellentmondásos, sokszor abszurd formában.

Nasreddin mindig szamárháton közlekedett, előszeretettel ábrázolják úgy, hogy fordítva ül a szamáron, utalva ezzel a furfangos megközelítésű példázataira.

Generációkon keresztül szájról szájra terjedtek Naszreddin történetei, melyek beépültek a helyi folklórba

Nasreddin néhány története:

A hodzsa két, szőlővel teli kosarából kóstolót ad a gyerekeknek. Kivesz egy fürtöt, s minden gyereknek ad egy-egy szőlőszemet. „Olyan sok szőlőd van, de alig adsz belőle” – méltatlankodnak a gyerekek. „Semmi különbség, ha egy teli kosár szőlőd van, vagy csak egy szemed, mert az íze ugyanaz” – hangzik a Hodzsa válasza.

Azzal állít be egy paraszt a hodzsához, hogy rühes lett a kecskéje.
- Hodzsa efendi, - mondja a paraszt, - azt javallják a szomszédjaim, hogy kátránnyal kenjem be a kecskémet. Ha megtennéd, hogy ráolvasnál, attól hamarabb gyógyulna meg.

Azt feleli neki a hodzsa:
- Szívesen megteszem a te kedvedért, ráolvasok a betegedre. De ha azt akarod, hogy egészen kigyógyuljon a kecskéd, a ráolvasás előtt még egy kis kátránnyal is kend be.