Matera a barlanglakások városa

Matera

A mélyszegénység szimbólumaként ismert egykori barlanglakások, ma turistalátványosság, az UNESCO által védett, támogatott terület, a Világörökség része, Olaszország legnagyobb szabadtéri múzeuma.

A város nevének eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyes feltételezések szerint a meta (jelentése szikla), vagy a materies (jelentése faanyag) szavakból származik, de egyes kutatók a Mater Hera, azaz Gaia, a földanya latin nevéből is származtatják.

A barlanglakások története:

A barlanglakásokban már az őskorban is laktak. A puha, tufakőzetből álló sziklafalba épült, egységes házak úgy festenek, mintha a sziklák közül nőnének ki. Gyakran egymás tetejére építették, majd labirintusszerű lépcsősorokkal, sikátorokkal és utcácskákkal kötötték össze őket.

A XX. század elején Materának körülbelül 17 000 lakosa volt, közülük 13 000-en éltek a város történelmi központjában elhelyezkedő Sassi di Matera nevű részen. A város vízellátását ekkor mindössze egyetlen városi kút biztosította.

A település akkor lett ismert a világ számára, amikor Carlo Levi, olasz író, Krisztus megállt Ebolinál című könyvében felhívta a figyelmet, hogy Matera lakosainak túlnyomó része még barlangokban lakik az állataikkal közös légtérben, áram, ivóvíz és csatorna nélkül rettenetes higiéniai körülmények között.

Az olasz kormány felszámolta az Olaszország legnagyobb nyomornegyedének számító barlangvárost, a lakosokat átköltöztette a város modern negyedeibe. Azt hinnénk, hogy mindenki örömmel fogadta a változást, pedig nem így volt. 

Sokan ragaszkodtak a barlangokban megszokott életmódjukhoz, ezért az olasz kormány elrendelte az összes barlanglakás befalazását, megakadályozva ezzel a visszatelepüléseket. A barlangvárost a Világörökség cím elnyerése óta szépen rendbe hozták. Ezzel együtt olyan érzése van az embernek, mintha a középkori, vagy még régebbi időutazás részese lenne. Mel Gibson is itt forgatta a Jézus életéről szóló, Passió című filmjét, de Paolo Pasolini világhírű filmje, a Máté evangéliuma is ezen a helyszínen készült.

Érdemes benézni egy korabeli eszközökkel berendezett barlanglakásba, amely ma, múzeum.

Érdekességek:
A barlanglakásban láttunk egy pecsétet is. Vajon mi célt szolgált? A magyarázat nagyon egyszerű. A helyi pék hetente egy nap sütött kenyeret, ezért minden barlanlakó a saját pecsétjével m,egjelölte a kenyerét, hogy sütés után könnyű legyen megtalálni.

Nézzünk meg egy videót is a városról:

https://www.youtube.com/watch?v=m9Eah8A-zZA

                                                                                                        by vinpet