Szardínia
A sziget nevének eredetéről több változat is fellehető. Az egyik hipotézis szerint az elnevezés a görög mondavilághoz kapcsolódik, mely szerint Herkules egyik fia, a titokzatos Sardus vezetett ide egy líbiai népcsoportot.
A másik
feltételezés szerint a sziget lábnyomhoz hasonlatos alakja miatt az ókori Sandalyon nevéből származik. A
konzervdobozba préselt halacskák elnevezése a Szardínia hatására jött létre, de
a legendával ellentétben semmi köze nincs az olasz szigethez.
A szardínia
név valójában több különböző halfajt is takar. A kódexekben összesen 21 fajta,
max. 25 cm-es halacska szerepel „szardínia konzerv” címszó alatt.
A legvalószínűbb, hogy a mai elnevezés a shardanák népének, a „tengeri embereknek” nevéből ered. A szárd őslakosok hagyományosan pásztorkodással és halászattal foglalkoznak.
Francesco Másala szárd költő: A pásztor éji dala c. verséből egy rövid idézet:
„Ez a mi földünk , ide
születtünk, ide , a sósízű szélbe”
Szardínia kiváló földrajzi adottságának köszönhetően különböző kultúrák találkozási helye volt. Ősi kőemlékek, sziklába vájt temetkezési helyek, több ezer éves erődítmények, barlangrajzok, ékszerek, bronzból készült használati tárgyak, a sziget számos pontján megtalálhatók. A sziget belsejében még ma is találhatunk középkori falvakat, ahol még élnek a helyi népszokások.
Szardínia, Korzika nagyobbik olasz "testvére". A sziget mediterrán éghajlata, természeti szépsége, valamint történelmi és kulturális kincsei igazi kikapcsolódást nyújtanak a pihenést kedvelőknek. A smaragdzöld lagúnák, a kristálytiszta tenger, a víz alatti élet változatossága, a szikrázóan fehér homokos tengerpart, a vadregényes táj felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatóknak. A turisták millióit vonzza ide az aktív pihenés ígérete és "az édes semmittevés".
Kontinensünk egyik legérintetlenebb területe, egyedülálló szépsége, gazdag, jellegzetes állatvilága a távoli szigetvilágokéval vetekszik, ezért gyakran Európa Polinéz szigetének nevezik.
Olbia, kedves hangulatú kikötőváros, Szardínia legnagyobb forgalmú személykikötője. A turisták túlnyomó kirándulóhajóval vagy komppal érkezik. A kikötőből 1,5 km hosszú töltésen a Viale Isola Bianca vezet a partra.
A műemlékek
közül kiemelkedik a Szent
Simplicius-templom, mely Szardínia legrégibb, ma is redetiormáában álló
középkori temploma. A román stílusú templom teljes egészében gránitból épült.
Szent Simplicius volt a 47. pápa a történelem során.
Érdemes megnézni a Szent Pál-templomot. Főhajójának egyik vésete szerint már 1421-ben állt egy kápolna ezen a helyen. Említésre méltó a velencei stílusú, faragott szószéke.
A látnivalók
közé tartozik a pun nekropolisz, és a feltárt pun település épületmaradványai.
A romantikus
utcákban számtalan kávézó, étterem és ajándékbolt várja a látogatókat. A jó
hangulatról utcazenészek is gondoskodnak.
A szárazföldön és a tengerben is különböző alakú köveket láthatunk.
Ez egy bálna formájú kő, a megkövült „Moby
Dick”.
Búcsúzzunk a szigettől, és kóstoljuk meg a helyiek kedvenc italát, a mirtuszlikőrt.
Készítettem Olbiáról egy kis videót is:
http://www.youtube.com/watch?v=uMzzkv-O-Qc
vinpet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése