Genova
Genova, az ismeretlen tengeri hatalom, mint egy rejtélyes
kincsesláda, várja, hogy felfedezzük. A Földközi-tenger uraként évszázadokon át
virágzott, és a kereskedelemben megkerülhetetlen volt. Mégis, amikor Genova
neve elhangzik, sokaknak Velence jut eszébe, pedig Genova is méltán büszke
múltjára és gazdagságára.
Egy kis történelem
Genova területét időszámítás előtt a görögök lakták, de kikötője feltehetőleg már korábban is működött. A Római Birodalom bukása után önálló városállam lett, melyet évente választott konzulok vezettek, bár névleg a Német-Római császár fennhatósága, és a genovai püspök irányítása alatt állt. A Genovai Köztársaság Földközi-tenger térségének egyik legnagyobb flottájával rendelkezett, hatalma Szardíniára és Korzikára is kiterjedt. Hadi és kereskedelmi flottája jelentős volt, és címere ma is díszíti az olasz flottát.
Fénykorát a 13. században érte el, amikor Pisát és az örök rivális Velencét is legyőzte. Később francia, majd milánói uralom alá kerültek, elvesztették Szardíniát és Korzikát is. Genova csak a 16. században virágozhatott fel ismét. Ebben az időszakban számos művész élt és alkotott itt, többek közt Rubens, Caravaggio és Van Dyck. Francesco Petrarca a „La Superba” (magyarul „nagyszerű, gazdag, büszke”) jelzővel illette Genovát: „Nemes város, a tenger partján az Alpok láncainak támaszkodva, büszke falakkal körülvéve, gazdag férfiakkal, a tenger uraival.” A város történelme tele van fordulatokkal, pusztításokkal és újjászületésekkel.
Olaszország legnagyobb és Marseille után a Földközi-tenger második
legnagyobb kikötője. Itt még egy nagy hajót sem könnyű megtalálni.
Kolumbusz szülővárosában, Amerika felfedezésének 500 éves évfordulójára, a régi
kikötő helyén egy szórakoztató központot is létesítettek, mely megtartotta régi
nevet, a Porto Anticót.
A régi kikötő mellett emelkedik, a 117 méter magas La
Lanterna, a világ legrégebbi, máig működő világítótornya, amely Genova
jelképe.
Eredetileg egy hegyen állt, de mára csupán egy szikladarabon egyensúlyozik.
1543-ban építették újjá, mert egy felkelésben megsemmisült.
Fénye tiszta időben 36 tengeri mérföldre világít el, ez több mint 60 km-nek
felel meg.
A Piazza de Ferrari nyüzsgő tere a modern és az ősi Genova
találkozási pontja. Északi végében a Carlo Felice Színház, más néven az Opera
magasodik, nyugati szegletében a Dózsepalota (Palazzo Ducale) áll. Itt
találhatjuk azt a házat is, ahol a város híres szülötte, Kolumbusz
Kristóf született.
A történelmi belváros, a Centro Storico, mely Európában a legnagyobb,
óriási és dúsan díszített középkori épületekkel, melyeket egykor a város gazdag
kereskedőcsaládjai emeltek, sikátoros utcácskáival várja a látogatókat. A
városrész jelenleg bevásárló negyedként funkcionál.
Genova székesegyháza a Via San Lorenzón álló San Lorenzo-katedrális.
A francia templomok hatását tükröző templom építését a XII. században kezdték
meg. Kincsestárának 1892-ben külön múzeumot is szenteltek, melynek falai és
padlója is szürke, köszönhetően a helyi mészkőnek, amiből készültek.
Genova egyik legfeltűnőbb palotája a San Giorgio, melynek építése
szintén a 13. században kezdődött, majd évszázadokon át változott, így a
középkori és a reneszánsz építészet stílusjegyeit is megtaláljuk a gyönyörű
épületen.
A város ma is büszkén viseli a „büszke” jelzőt, és az utcákon sétálva még mindig érezhető a múlt pompája és gazdagsága.
Genova – ahol a múlt és a jelen találkozik, ahol a tenger és a hegyek összeérnek, és ahol minden sarkon újabb kalandok várnak. Ha valaha erre jársz, ne hagyd ki ezt a varázslatos várost!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése