Andalúzia, Granada

Granada

Alhambra:

Tarík ibn Zijad arab hadvezér a VIII. században, átkelt a Gibraltári-szoroson Hispániába, és néhány hét alatt elfoglalta Andalúziát. A Sierra Nevada nyáron is hósipkás hegyei által övezett termékeny dombok, a Darro folyó völgye, annyira megtetszett a hódítóknak, hogy letelepedtek. 

Hispániában az első és egyetlen mórok által alapított város: Granada. Egyesek szerint nevét a gránátalmáról kapta. Granadát fallal vették körül, virágzott a kereskedelem és a kézműipar. Andalúzia urai évszázadokon keresztül a mórok voltak, örökségük ma is szembetűnő, de a keresztény hódítók fokozatosan felülírták az arab ízlést. 

A termek díszítéseit bevakolták, a mennyezeteken saját reliefjeiket helyezték el, a berendezések egy részét megsemmisítették, vagy eltávolították.

Az Alhambrát eredetileg katonai célokra tervezték, de később a mór király és udvartartása rezidenciája lett. 
A katolikus királyok (Ferdinánd, Izabella) hatalomra jutása után Granada kalifátusa még 250 évig fennállt, mert adót fizetett nekik. Amikor nem fizettek adót, őket is elűzték.
Ma Granada kulturális és gazdasági központ, tartományi és püspöki székhely.

Az Alhambra épületegyüttese három részből áll

-         a mórok építette erőd, ezt nevezik Alhambrának

-         a katolikus királyok erődje, ez az Alcazaba

-         És a nyári lak a díszkertekkel, ez a Generalife

Az Alhambra:

A világhírű épületegyüttes neve - al hamra: vörös - a tornyok, mellvédek, paloták színére utal.

Több mint 500 év elteltével, Alhambra, Andalúzia leggyakrabban látogatott építészeti emléke.

Évente mintegy kétmillió látogatót vonz, ezért a mór palotákba csak korlátozott számú látogatót engednek be. A felsorolt, korlátozottan látogatható épületrészekben összesen 30 percig tartózkodhatunk.

A rengeteg turista, szinte lehetetlenné teszi az elmélyült nézelődést, nem is tudsz olyan fényképet készíteni, hogy ne lógjon bele valaki.

Az Oroszlános udvar, ahol a szökőkút medencéjét az arab építőművészetben egyedülálló módon tizenkét oroszlán tartotta, a restaurálást megelőző időben. 
Most egy elzárt teremben őrzik őket, még fényképezni is tilos, mivel iszlám tiltja az ember és állatábrázolást. Talán azért néznek ki olyan bambán az oroszlánok, hogy ha már megszegték a Korán parancsát, legalább ne legyenek élethűek. 

                                                 
                                         Oroszlános udvar így nézett ki korábban

A Sala de los Abencerrajes az Alhambra történetének tragikus helyszíne. A monda szerint itt ölette meg az Abencerrajes hercegi család harminchat tagját, Boabdil, Granada utolsó uralkodója, mert szemet vetett a vagyonukra, más források szerint a család egyik férfitagja elcsábította Boabdil kedvenc feleségét. 

  
Az Alhambra legszebb terme, a Két Nővér terme (Sala de las Dos Hermanas), melynek kupolája ötezer kis fülkeszerű mélyedésből áll, az arab sztalaktit (cseppkő) boltozat pazar példája. 

A Bor Kapu neve onnan ered, hogy a borkereskedők egykor itt rakták le árujukat.

Alcazaba:

A monda szerint, ha a harangot egy hajadon megkongatja, biztosan férjhez fog menni, ennek ellenére sokan nem a harangot akarták megszólaltatni, hanem meglehetősen bizarr módon, a harangkötelet tekerték a nyakuk köré, és úgy fotóztatták magukat.

A bejárat melletti fülkékbe gyertyákat tettek, hogy a vakok is tudják az imádkozás irányát.              

Generalife:

A Generalife a Nasrid szultánok nyári palotája volt. A palota, és a gyönyörű kertek XIII – XIV. században épültek. Csodálatos, szinte paradicsomi hangulat fogadja az ide érkező látogatót.

Szökőkutak, csobogók, medencék, falikutak, víz susogás, madárcsicsergés, nyíló virágok sokasága, egyszerűen elbűvöli az embert, nem akarsz tovább menni. 
Nincs elég idő, megcsodálni a vízmedencékben tükröződő oszlopsorok varázsos látványát. A formára vágott tuják arab kapuboltként díszelegnek a csodás kertben. Babér, jázmin és narancsfa illatozik mindenfelé.

Legismertebb és egyik legszebb része a Medence-udvar, ahol a csipkés boltívek tükröződnek a medence vízében.

Allah mondása szerint, a „Paradicsom” egy falakkal körülvett gyönyörű kert, ezt itt sikerült megvalósítani.

Ha kíváncsi vagy az Alhambra titkaira, olvasd el Irving Washington: Az Alhambra meséi, című művét.

Az Alhambra ezzel a spanyol mondással fogadja és búcsúztatja a turistát:

Uién no ha visto Granada no ha visto nada azaz: "Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit".

Nézzünk meg egy videót: 

                                                                                         Made by vinpet

Andalúzia, Marbella

Marbella

Marbella az andalúz tengerpart, a Costa del Sol koronagyémántja, a gazdagok és hírességek, legelegánsabb üdülőhelye.

A közelmúltban itt nyaralt az amerikai elnök felesége, és most esküdött Julio Iglesias örök hűséget öt gyermeke anyjának. /úgy látszik, nem szereti elkapkodni a dolgokat/

Marbella soha nem volt szegény kis halászfalu, hanem mindig is egy viruló kereskedelmi város volt. Híres színészek is szívesen nyaralnak itt, Antonio Banderasnak itt van a háza, itt van egy étterme és egy diszkója. Banderas nagy népszerűségnek örvend egész Andalúziában.

Ha itt szembe jön veled valaki, aki hasonlít egy híres filmsztárra, az nem hasonmás, hanem személyesen a híresség.

Marbella az egész világról idevonzza az igényes és választékos ízlésű nyaralóvendégeket.

A városnak két jellegzetes arculata van, az egyik, a főúttól a tengerpart felé eső Promenade La Alameda, mely régi időket idéző sétány , évszázados fákkal, pineákkal és eukaliptuszokkal, és azulejo csempékből készített pihenőpadokkal ellátott, árnyas mediterrán liget.

A sétány tengerparthoz közelítő részén Salvador Dali köztéri szobrait láthatjuk. Sokan megpróbálják kitalálni, hogy melyik mit ábrázol, de ez nem mindig sikerül.

Pompa és fényűzés minden mennyiségben, és sajnos az árak is ehhez igazodnak.
A tengerparton végigfutó sétány, mely teli van kávéházakkal és éttermekkel, találtunk egy magyar éttermet is, fiatal vállalkozók próbálják megszerettetni a magyar konyhát az idelátogatókkal.

Marbella másik arca, a gyönyörűen karbantartott óvárosi rész, ahol kanyargós, szűk utcácskákat, hangulatos tereket és régi, római, valamint mór műemlékeket fedezhetünk fel.

Plaza de los Naranjos: A narancsfák terén, a természet és korabeli építészet varázslatos szimbiózisa tolmácsolja Marbella óvárosának romantikus hangulatát. 

A mór stílusban épült házak és a környéken lévő szűk, kacskaringós, néhol pedig meredek utcácskákban, egymást érik az éttermek, a kis üzletek, ajándéktárgyakkal, ruházattal, ékszerekkel, és minden árucikkel.

A középkori várfalakat meghagyva, a várat lakásokkal beépítették. A festői óvárosban a kanyargó, szűk utcákon sétálva, a gyönyörű tereken megállva az eredeti, andalúz atmoszféra fogad. Marbella legöregebb háza, az 1552.-ben épült kormányzó, vagy magisztrátus háza.

Marbella a Costa del Sol legelegánsabb és legfelkapottabb üdülővárosa. Ehhez bizonyára hozzájárul az arany mérföld, mely a Marbella Club Hotel és a szaudi királyi rezidencia között húzódik.

Marbella legillusztrisabb vendége Fahd szaudi király volt, aki miután 1974-ben a monte-carlói Casinóban bankot robbantott, felfedezte magának Marbellát, s 2005. évi haláláig 1000 fő fölötti kíséretével költötte az olajdollárokat, mellyel kétségkívül a város virágzásához jelentősen hozzájárult.

Hozzávetőleges becslések szerint a király itt-tartózkodásai alkalmával a lokálokban, ékszerészeknél, vitorlás clubban 40- 60 ezer dollárt költött naponta, s igen bőkezű adományokban is részesítette a várost is.

A királyi szintű kereslethez igazodtak az árak is, az egyszerű turistának itt csak nézelődni érdemes.

Marbella-t a Costa del Sol Saint Tropezeként is szokták emlegetni.

Nézzünk meg egy videót: 

                  Marbella 2010                                    Készítette: Vincze Péter