Izland
Izlandon a főzés is könnyebb, hiszen a szabadban, a föld melegét felhasználva készítik el az ételeket. A tojást elég beledobni a fortyogó vízbe vagy iszapba, néhány perc múlva kész a főtt tojás. Az edényeket beássák a talajba, és úgy fő meg bennük az étel. A forró talajba süllyesztve sütik a gejzír kenyeret.
Az izlandi konyha bővelkedik különlegességekben, de ezek megkóstolását csak sokat próbált gourmandoknak ajánlom.
A bálnazsír, a bálna steak, a fókahús és a jávorszarvas orrából készült kocsonya még nem is hangzik annyira durván, de a hat hónapra elásott cápahús már gyomor próbáló.
A hákarl-lal (rohasztott cápahús), csak a kínai 100 napos tojáson edződött, és a svéd surströmming-en (rohasztott hering) már gyomorgörcs nélkül túljutott ínyencek kísérletezzenek.
A cápák kiválasztó szervrendszere elég fejletlen, a vizeletét a bőrén keresztül adja le, ezért a húsa erősen az ammónia szagú, ezt próbálják rohasztással csökkenteni, de a rothadt hús bűze, húgyszaggal vegyítetve, egyszerűen borzasztó. A rothasztott húsnak fehér és vörös változata is létezik, ez utóbbitól, finoman fogalmazva, gyakrabban ásítanak egy színeset, pedig az izlandiaknak edzett a gyomruk.
Aki még ezek után is további gasztronómiai kalandra vágyik, kóstolja meg a hrútspungurt (aludttejben érlelt koshere). A kényes gyomrúak számíthatnak rá, hogy idejük javarészét a jól felszerelt izlandi toalettekben töltik.
Szerintem az ilyen ételeket nevezik búvárkajának, „lemegy, körülnéz és visszajön”. Ha szerencsésen sikerült legyűrnöd, akkor is napokig érzed a szádban, a vizeletben párolt rohadt hal ízét, amire feltétlenül inni kell.
A rohasztott cápahús
Az izlandiak nemzeti itala, a Brennivín, jelentése: égetett bor. Krumplipüréből készül, de köménnyel ízesítik. Úgy tűnik az északi népek, szeretik a kömény ízét, mert a dánok kedvelt pálinkája is ezzel van ízesítve (Aquavit).
Ezt az égetett szeszt a cápahús elfogyasztása után isszák, hogy elnyomja a rohadó ammóniás hús bűzét, de szerintem nincs olyan ital a világon, ami erre képes lenne.
A boltokban csak alacsony alkoholtartalmú sörök kaphatóak (2,25%). Az igazi sört csak 1989. március elseje óta lehet kapni, Izlandon ez a „Sör napja”, amit nagyszabású ivászattal ünnepelnek.
Egyébként nagyon érdekes a viszonyuk az alkoholhoz. Ha hét közben étkezéshez megiszol egy sört vagy egy pohár bort, egyszerűen alkoholistának tartanak, hiszen hétköznap iszol. A hét végén szinte eszméletlen részegre isszák magukat, és ezt természetesnek tartják, hiszen hétvége van. Sajnos ez a nőkre is igaz. A városi buszok vasárnap csak délben gördülnek ki a garázsból, mert a szombat éjszakai vedelést a sofőrőknek is ki kell pihenni.
Az is érdekes, hogy 23 év alattiak nem fogyaszthatnak alkoholt, de 18 éves kortól már házasságot köthetnek, így az a paradox helyzet állhat elő, hogy nem koccinthatsz a saját esküvődön. Általában az italaik borzasztó ízűek, de ezek közül is kiemelkedik az „Opal” fantázianevű, medvecukor likőr.
Füstölt kosfej, és izlandi ínyenc-tál
Norvégia
Ha szereted a különféle halakat, akkor itt dúskálhatsz a kulináris élvezetekben. A piacokon ömlesztve árulják a friss halakat, rákokat és a tenger más gyümölcseit. A szárított tőkehal is fontos exportcikk, bár látványától nem fut össze a nyál a számban.
A húskészítmények különlegességei a rénszarvas és a jávorszarvas szalámi, de az igazi egzotikum a bálna szalámi.
Ennél is meglepőbb, a friss, hazai gyümölcskínálat. Az itt termesztett növények alkalmazkodnak a viszonylag rövid nyárhoz, és a sok napsütés beérleli a termést. Ne felejtsük el, hogy nyáron 20 órán keresztül nem megy le a nap.
Norvégiában inni csak módjával ajánlott, hiszen olyan elvadult árak vannak, hogy egy korsó sör 3000 Ft. egy átlagos étteremben, de a boltokban is meghaladja az 1000 Ft.-ot. Rövid italt csak az erre kijelölt üzletekben lehet kapni, melyekből még a fővárosban is csak 1-2 található.
Egy érdekes italt azért meg kell kóstolni, mivel ehhez egy monda is kapcsolódik. A hajósok a hosszabb tengeri utakra mindig vittek egy-két hordónyi szeszes-italt.
Ez általában gabonából vagy burgonyából készült „aquavit” volt, melyet köménnyel ízesítettek, de még így is borzasztó íze volt.
Egy alkalommal, amikor a déli tengereket is megjárták, hazatérve a hajó gyomrában találtak a hordócskát.
Csapra verve megkóstolták a benne lévő italt, ami nagyon finom volt. Ekkor jöttek rá, hogy trópusi érleléssel az aquavit íze jelentősen feljavítható.
A ma kapható „Linia aquavit” azt jelenti, hogy az ital megjárta az egyenlítőt. Aranyos történet, bár a madeira borról is hasonló legenda olvasható.
Jó étvágyat!
