Német városok
Essen
Essen a német gazdaság egykori zászlóshajója, a Ruhr-vidék központjában, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban fekszik.
A nehézipart fokozatosan visszafejlesztették, bár az ipari jelleg megmaradt, de elsősorban szolgáltatóipari és kiállítási központ.
A város madártávlatból
A nehézipar fennmaradt épületeit átalakították kulturális intézménnyé alakítani, olyan sikeresen, hogy a Bányaüzemi Vámegylet ( Zeche Zollverein) épületét, a világörökség részévé nyilvánították.
Ma a Zollverein Szénbánya kulturális központként működik. Itt található "A szén útja" kiállítás az egykori kazánházban. Az egykori kokszoló üzemet kortárs művészeti kiállító teremként hasznosítják.
Szintén a kokszoló üzem területén található a Zollverein Kaszinó nevű kávézó és vendéglő.
Az esseni bányatelep egykor és ma
Essen, Németország egyik legszínesebb, legtöbb bevándorlót befogadó települése, az európai sokszínűség egyik szimbóluma.
A városban több nemzetiség él együtt, törökök, az arabok, az iszlám és a fekete-afrikai országok, valamint a balkáni menekültek.
Élénk a kulturális élet, a városnak saját operaháza, színháza van, számos kiállítási csarnok és más különféle intézmények várják a látogatókat.
Nagy elismerés az esseniek számára, hogy a város, Pécs és Isztambul mellett, elnyerte 2010-re, az Európa Kulturális Fővárosa címet.
Az Astra mozi
Essenben több bevásárlóközpontot, és áruházat találunk, ahol bőven lehet költeni a pénzt. Év végén nagyszabású karácsonyi vásárt is rendeznek.
Egy kis retró történet:
A vásárláshoz kapcsolódott a Mehrwehrsteuer, a bűvös szó magyar megfelelője az ÁFA,
de hát akkor még nálunk híre sem volt az ilyesminek.
A rutinos utazók tudták, hogy a hifi center vagy más egyéb akkori csodamasina adóját az ország elhagyásakor visszaadják.
Én is vásároltam egy hifit, állvánnyal stb., szóval jó tekintélyes csomag volt. Alig vártam, hogy a reptéren megszabaduljak tőle, azonnal feladtam, és utána mentem intézni az adó visszatérítést. A kollégám egy kisebb rádiót vett, és természetesen ő is feladta.
A vámosoknál sorba kellett állni, az én izgága kollégám állandóan okoskodott, noha egy árva szót sem beszélt németül.
Sorra kerülvén minden gond nélkül lepecsételték a papírom, és mehettem a pénzért. A kollégámtól kérték az árut, hogy mutassa be, végül is ez volt a szabály, szerencsére velem kivételt tettek.
Szegény hőbörgő sorba állt vagy ¾ órát, de pénzt nem kapott.
A sok bevásárlóközpont egyike
Akkor még ezzel fizettünk, bár többnyire kisebb címleteink voltak.
by vinpet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése