Travelblogger: Városlátogatások: Mandrogi az orosz falu

Mandrogi az orosz falu

A település a Szvir folyó mentén, a Ladoga és az Onyega tavak között fekszik. A folyó az Onyega tóból ered és a Ladoga tóba torkollik.

Régebben a hajózást a torkolatban zátonyok nehezítették, a monda szerint itt még Nagy Péter cár hajója is zátonyra futott. El is nevezték rögtön „Cári zátony”-nak.

Egy másik legenda szerint a zsiványok egy világítótoronyban laktak, és a Ladoga felől érkező hajókat kirabolták.

Egyszer hatalmas viharba kerültek, és félelmükben mindent megígértek, még azt is, hogy becsületesek lesznek és építenek egy kolostort. Annyi bizonyos, hogy a XVII. századig valóban állt ott egy kolostor.

A folyó ma már biztonsággal hajózható, az árakat látva, rablóktól csak a kikötőkben kell tartani.

A folyó partján fekvő Mandrogi tipikus észak-orosz skanzen jellegű középkori falu, az eredeti formájukban helyreállított faházakban a korabeli mesterségeket mutatják be.

Számomra kicsit giccsesnek tűnt, angol neve „Giccs village” lehetne.

A falu neve finn-ugor törzsi nyelven zuhogót jelent, utalva a szeszélyes folyóra.

A II. világháború után a település elnéptelenedett, a századforduló táján egy orosz üzletember a turisták számára létrehozta ezt a falumúzeumot.

Itt a látogatók megismerkedhetnek az orosz vidéki élettel, kóstolhatnak hagyományos orosz ételeket, és megcsodálhatják a vodka múzeum óriási választékát.

Sok épület olyan mintha egy meséből lépett volna ki, színes díszeik a mézeskalács házra emlékeztetnek.

Szerencsére vasorrú banya nélkül.

Ha megéheztél, irány a sasliksütő hely!

Ebéd után jólesik egy kis sétakocsikázás, ahol egy szép orosz lány ül a bakon.

Vodkamúzeum:

Ha mindent jól megnéztünk, akkor menjünk a Vodkamúzeumba, ahol mintegy 2500 különböző típusú orosz vodkát láthatunk.

Ha ezt soknak találod, gondolj arra, hogy ez körülbelül csak fele az országban kapható vodkáknak, és akkor még nem beszéltünk a házi főzésről.

Mielőtt belefognánk a kóstolgatásba, ismerkedjünk meg az orosz nemzeti ital történetével.

A vodka története:

Egy orosz mondás szerint éhezni hetekig képes az ember, víz nélkül három napot bír ki, a vizecske (vodka) nélkül pedig, legfeljebb néhány órát.

Régi orosz közmondás: „Porból lettünk, porrá leszünk, de addig is jól esik egy korty vodka”

Oroszországban január 31. nem hivatalos ünnepnapnak számít. Ez az orosz vodka születésnapja. 1865-ben a világhírű Mengyelejev megvédte a szesz és a víz elegyítéséről szóló doktori disszertációját.

Megtalálta azt az ideális arányt, amelynek köszönhetően megszületett a legendás 40 fokos erősségű ital. A Moszkovszkaja oszobaja (Moszkvai különleges) márkanevű nedűt 1894-ben szabadalmaztatták, mint orosz nemzeti italt.

A közvélemény Nagy Péter óta egyértelműen orosz italnak tartja. A klasszikus italfajta neve, Petrovszkaja vodka, szintén erre utal.

Nagy Péter nevéhez fűződik a „büntetőivás” fogalma. Ha valaki vétett a szabályok ellen, egy nagy pohár vodkát kellett innia.

A cári időszakban a vodkát pénzhelyettesítőként is alkalmazták, a parasztok vodkában kapták a fizetést. A cári adóbevétel 46%-a vodkából származott.

Hogy hol készítettek először vodkát, ez olyan vitatott kérdés lengyelek és oroszok között, mint nálunk a pálinka.

Linda Himelstein: A vodkakirály című művében megismerkedhetünk a jobbágyi sorból felemelkedett, Pjotr Szmirnov életével és a vodka részletes történetével.

A vodkáról még nagyon sokat lehetne írni, számos érdekesség fűződik az előállításához és a fogyasztásához egyaránt.

A későbbiekben ez majd egy külön blog lesz, most gyerünk és igyunk egy „szto gramm” vodkát.