Bari,az olasz csizma ékessége

Bari,az olasz csizma ékessége

Az ókori Apulia – a mai Puglia – tartomány fővárosa Bari, Dél-Olaszország egyik legnagyobb városa, melyet tréfásan dél Milánójának is szoktak nevezni.  

Az ókori történetírók szerint a város nevét egy illír katonai vezetőről, Barionusról kapta. 

A település már a normann időszakban virágzott, de fénykorát a Hohenstaufen-dinasztia idején élte, amikor II. Frigyes egyszerre ült a dél-itáliai királyok és a német-római császárok trónján.

A történelmi óváros (Barivecchia) egy kis félszigeten helyezkedik el, amely egy sas fejéhez hasonlít, ezért l’aquila barese (jelentése bari sas) néven is emlegetik. Az óváros olyan, mint Nápoly útvesztői, a látogatók szerint, Bari olyan, mint Barcelona és Nápoly eltitkolt gyermeke.

A Corso Cavouron érünk a város ősi központjába, melyet Barivecchiának, vagy egyszerűen Centro Storicónak neveznek.  Barivecchia szűk, kanyargós utcái és zegzugos sikátorai, az 50-es évek olasz neorealista filmek hangulatát idézi.

Az impozáns méretű kikötő élénk kereskedelmi és turistaforgalmat bonyolít. A pálmafákkal szegélyezett és az erődítmény fala mellett húzódó tengerparti sétány minden napszakban szép látvány.

Látnivalók:

A Szent Miklós templom:

A város védőszentjéről, Szent Miklósról elnevezett bazilika (Basilica San Nicola), az európai kereszténység egyik legjelentősebb egyházi építménye. A román stílusú zarándoktemplom a XI. században épült a Törökországból zsákmányolt Szent Miklós ereklyéinek megőrzésére.

De, hogy kerültek ide Szent Miklós ereklyéi a törökországi Myrából? Egyszerűen ellopták! Történt ugyanis, hogy 1087-ben, az olasz kereskedők által felbérelt kalózok a csontok egy részét és a sírban lévő ereklyéket Bariba vitték, feltételezve, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai megvédik az olasz flottát az ellenségtől és a viharos időjárástól. 

Más legenda szerint Miklós egy Bari városában élő papnak jelent meg álmában, és kérte, hogy ereklyéit szállítsák a városba.

Bari polgársága három hajót küldött Myrába, ahol meg is találták a korábban elrejtett tetem maradványait, mivel azok csodálatos rózsaillatot árasztottak. 1087. május 9-én értek vissza a hajók Bariba, ahol a Szent tiszteletére építették a S. Nicola-templomot, és az oltárán aranykoporsóban helyezték el az ereklyéket. 

Azóta itt nyugszik Szent Miklós, az igazi Mikulás, hiszen a finnek által kitalált Lappföldi Mikulásfalván élő Joulupukki – Santa Claus village –, csak turista szemfényvesztés.

A bazilika napjainkban jelentős keresztény zarándokhely, a római és a görög katolikusok körében egyaránt. Szent Miklóst az ortodox vallás is mélyen tiszteli, mint a hajósok, a kereskedők és a szűzek védőszentjét. Csütörtökönként orosz rítus szerinti misét tartanak a katedrálisban.

Különlegesség, hogy az egyik díszes ereklyetartót a mi Nagy Lajos királyunk adományozta a templomnak. A négy oroszlán-lábon álló, tornyos ezüst ládikát a magyar címer díszíti.

Egy gyönyörű Szent Miklós ikont is láthatunk.

A San Sabino katedrális (Cattedrale di San Sabino) :

A város másik jelentős temploma a város eredeti védőszentjéről, Szent Sabino-ról elnevezett székesegyház.

Később Szent Miklós is védőszent lett, így Bari városa kettős védelemmel rendelkezik. A katedrálist egy korábban lerombolt bizánci templom helyére építették, és 1292-ben szentelték fel.

Érdekesség, hogy a rózsaablak úgy van kialakítva, hogy az ablakon beszűrődő napsugarak, nap-éj egyenlőségkor, a templom padlójára a rózsaformát vetítik.

A katedrális kriptájában egy csodálatos bizánci Madonna-képet láthatunk.

Castello Normanno-Svevo:

A katedrálishoz közelében található a Castello Normanno-Svevo vár, mely 1132-ben épült, de a helyiek néhány évtized múltán lerombolták, majd 1233-ban újjáépítették. Azóta többször restaurálták, ma szinte új állapotában látható. 

A védelmi funkció után, az építmény börtön, majd jelzőállomás volt. Három oldalról várárok veszi körül, északi oldaláról pedig a tenger határolja. 

Nevezetességek:

A régi és új Városháza

További nevezetességek:

Séta a városban:

Gasztronómia:

Bariban járva, feltétlenül keressük meg a „tésztakészítők utcáját”, ahol az utcára nyíló helyiségekben és kint az utcán is szorgos kezű olasz mamák gyártják a fülcimpa vagy kagyló alakú helyi tésztát, az orecchiettét. Szinte oda sem nézve, villámgyors mozdulatokkal készül a különlegesség.

Állítólag brokkolival a legfinomabb. Majd kipróbáljuk.

Ha már az étkezésnél tartunk, meg kell mondani, hogy nem könnyű meleg ételhez jutni. Ha az egésznapos városnézés után 6-7 óra felé szeretnél vacsorázni, kiderül, hogy minden étterem zárva van. 

Ha mégis találsz nyitott ajtót, sűrű olasz szöveg kíséretében azonnal elküldenek, az angollal hiába is próbálkozol, itt csak este 8 után kezdődik az élet.

Érdekességek:

Feltétlenül hozz magaddal eurót, mert itt pénzt váltani szinte lehetetlen. Utcai pénzváltók nincsenek, és a bankokból is elküldenek. Főleg az angol turisták vannak bajban.

A Piazza Mercantile-on egy furcsa kőszobor látható. Egykor ehhez kötözték a csalókat és a tolvajokat, a piaci forgatag népe pedig büdös hallal és rothadt zöldséggel dobálta őket. Egy ehhez hasonló nyilvános megszégyenítést a korrupt politikusok is megérdemelnének. 

Az oszlopon látható bemélyedéseket a láncok és bilincsek okozták. Az oroszlán az igazság szimbóluma, ha megsimogatod a fejét, szerencséd lesz.

A városi strand, a Pane e pomodoro (“kenyér és paradicsom”), mert ez volt a szegényebb fürdőzők eledele a strandon, mint nekünk gyerekkorunkban a zsíros deszka. A tenger  sajnos nem túl tiszta.

Bari egyedülálló történelmével számos különleges látnivalót és programot kínál, a város és a régió is várja az érdeklődő turistákat.

Nézzünk meg egy videót:

https://www.youtube.com/watch?v=H5KqDDWb3XE&

                                                                                                     by vinpet

                                                                                                   forrás: internet