Oslo Norvégia fővárosa

Oslo Norvégia fővárosa

A fővárost a skandináv Snorre saga szerint III. Harald norvég király alapította 1049-ben. A „sagák” tulajdonképpen a korabeli történésekről szóló elbeszélő költemények.

V. Haakan volt az első király, aki uralkodása (1299-1319) alatt ide telepítette teljes udvartartását, és Oslo-t fővárossá emelte. Évszázadokon keresztül megtartották az Oslo nevet, majd 1624-ben IV. Keresztény dán és norvég király átkeresztelte a várost Christianiának. A történelem folyamán Norvégiát hosszú időn keresztül uralták a dánok vagy a svédek, ilyenkor a főváros Koppenhága vagy Stockholm volt.

Miután 1814-ben Norvégia elszakadt Dániától, a város nevét Kristianiára változtatták, mert ez norvégosabb hangzású. A városi polgárság azonban visszakövetelte az Oslo elnevezést, melyet 1924-ben a norvég parlament véglegesített. 

A város elkezdte visszanyerni vezető szerepét a kereskedelem és a kultúra terén, sorra épültek a mai arculatot meghatározó épületek.

A város az Oslo-fjord torkolatánál fekszik csodálatos környezetben. A hatalmas terület nagy részét erdők, parkok és csillogó tavak teszik ki.

Az alig több mint 600 ezer lakosú Oslo a világ egyik legdrágább városa, vásárlás helyett érdemes a természet szépségeit csodálni.

A Városháza:

A monumentális városháza 1933 és 1950 között épült, hatalmas tömbjei uralják a városképet. Az Oslo fjord felől érkezők elsőnek ezt az épületet pillantják meg, mely a város szimbólumává vált.

A két magas torony középen található Európa egyik legnagyobb órája.  Itt működik a főváros tanácsa, a főváros közigazgatási hivatala és több kulturális szervezet.

Az óriási méreteknek megfelelően a belső terek is hatalmasak, amelyeket az ország legjobb művészeinek freskói és képei díszítenek, melyek Norvégia történelmét, kultúráját és művészetét mutatják be.

A városháza előtt szökőkúttal díszített szabad tér nyílik a tengeröböl partjáig.

A nagyteremben kerül sor a Nobel Békedíj ünnepélyes átadására, minden év december 10-én. A tudományos és a kulturális Nobel Díjak átadása a stockholmi városházán történik.

Egy kis visszatekintés Nobel Alfréd életére:

Mint tudjuk Nobel hírnevét és vagyonát a dinamit feltalálása alapozta meg. Állítólag véletlenül jött rá, hogy a könnyen robbanó nitroglicerint kovafölddel kell felitatni, így ütésre nem robban. 

Persze ez sem ment simán, néhányszor felrobbantotta a szomszédjait, ezért kísérleteit csak egy bárkán folytathatta.

Nobel végakarata szerint, a díjak odaítélésénél, az ötletek eredetiségét, a kreativitást kell értékelni.
A rossz-nyelvek még azt is mondják, hogy Nobel csak a négy alapműveletet ismerte. Mindenesetre a találmányának kirobbanó sikere volt.
Még egy kis pletyi: a fáma szerint a matematikusokat azért nem lehet a díjban részesíteni, mert egy matematikus elszerette Nobel kedvesét.

Az Akerhus erőd: 

A vár meredek, sziklás dombon fekszik, védve a kikötőt. A város az erőd köré épült a XI.-ik században Az erődöt magas tornyok védték, külső részeit földalatti folyosókon lehetett megközelíteni. 

Egy hatalmas középkori tűzvészben az erőd is megrongálódott, ezért később reneszánsz stílusban átépítették, de hadászati jelentősége csökkent. Az évszázadok során volt királyi lakhely, gabonaraktár, katonai bázis és börtön is. Ma állami fogadásokat tartanak itt, illetve múzeumként működik.

Királyi palota:

A Királyi Palota (Det Kongelige Slott) 1825 és 1848 között épült Károly János uralkodó megbízásából. A palotát hatalmas park veszi körül. A király nem érhette meg a palota befejezését, még azelőtt meghalt. 

Bernadotte svéd király, II. János Károly néven lett norvég király is, ma szobra ott áll az oslói királyi palota előtt, és a város egyik főutcáját is róla nevezték el.

Egy érdekes királyi story: 

Az 1880-as évek elején, amikor XIII. Károly fia meghalt, a svéd országgyűlés külföldön keresett egy energikus uralkodót, akitől azt várták, hogy visszahódítja Finnországot. A választásuk Jean Baptiste Bernadotte-ra, Napóleon egyik tábornokára esett. 

A később sikeres uralkodónak magas volt a vérnyomása, és az akkor divatos terápia szerint az udvari orvos eret vágott a felséges karon, és mai szóhasználattal, majdnem dobott egy hátast, amikor meglátta a király tetoválását: „Mort aux rois”, azaz, halál a királyokra.

A Vigeland park: 

Gustav Vigeland norvég szobrász életműve látható az impozáns parkban. Több mint 150 szobor van kiállítva. Vigeland az élet minden fázisát ábrázolta a kisgyerekkortól az öregségig. 

Varázslatos és hátborzongató alkotásai meglehetősen monumentálisak, a szocreál stílusra hajaznak. A szoborcsoport csúcsa, az egy tömbből faragott monolit. A teljes park jóval nagyobb a szoborparknál, kávézók, pavilonok tarkítják.

A Székesegyház: 

Az Oslói székesegyház (Domkirke) J. Wigger tervei alapján épült és 1697-ben szentelték fel, majd a későbbiekben kibővítették és átalakították, a múlt század közepén nyerte el mai formáját. A templom belseje gazdagon díszített barokk stílusú.

A modern Operaház: 

A jellegzetes formavilágú, szögletes épület a tengerből kiemelkedő jéghegy formáját mintázza. Az épület kialakításából adódóan, hogy nyugodtan felsétálhatunk a lejtős tetőre, ahonnan remek kilátás nyílik a kikötőre és a városra.

A Nemzeti Színház: 

Az épület előtt áll a híres norvég író Henrik Ibsen és a kevésbé híres, de irodalmi Nobel-díjas Bjornswtierne Bjornson szobra. Érdekes, hogy még egy norvég írónő, Sigrid Undset is kapott Nobel-díjat, de a világhírű Ibsen pedig nem.

A Fram Múzeum: 

A múzeum a sarkkutatás történetét, jelentős eseményeit és eszközeit mutatja be. A Fram az Északi-sark felfedezésére épített hajó neve, jelentése: „Előre.” Amundsen eredetileg az Északi-sarki expedícióra készült, de mivel Peary időközben elérte az Északi-sarkot, Amundsen titokban a Déli-sark felé indult.

A sarkkutató szkúnert teljesen be lehet járni, közelről láthatjuk a fedélzetet, a kormányállást, a vezérlőt, Amundsen kapitány kajütjét és a hajó többi részét. 

Néhány szó a Déli-sark felfedezéséről:

Amundsen 1911. december 14-én éri el elsőként a Déli-sarkot, Scott 1912. január 17-én. A vontatás módja sorsdöntő volt a felfedezők életében. Scott végzetes hibát követett el, amikor motoros szánokat és pónikat vitt magával, mert a motorok lefagytak, a pónik pedig elpusztultak a szélsőséges időjárásban. Amundsen eszkimó szánhúzó kutyáinak nem okozott nehézséget a hóviharokkal nehezített út. 

Scott és csapata lelkileg összetörve pillantotta meg a norvég zászlót a sarkon, a kimerültség, a csalódottság és az éhség végzett velük a visszafelé tartó úton.

Itt látható még a Gjöa nevű hajó, amivel Amundsen az Északnyugati-átjárón eljutott az Atlanti óceánról a Csendes óceánra.

 A Viking hajók Múzeuma:

A gyűjteményben számos híres és díszes viking hajót állítottak ki, amelyek közül a leghíresebb az 1903-ban talált Osebergit. Érdekes, hogy a hajót temetkezési célra építették, nem hajózásra szánták. 

Az Osebergit közel egy évezredig pihent egy agyagdomb alatt és tele volt gyönyörű korabeli faragott tárgyakkal.

Képek a városról:

Az első fotó az a szökőkutat ábrázolja, ahol egy nagy mutatóujj jelöli ki azt a pontot, ahol az 1624-es óriási tűzvész után IV. Keresztély király parancsára, újjá kellett építeni a várost.

Érdekesség, hogy a szoborra kiírt pályázatot egy magyar művészházaspár nyerte meg, így az ő alkotásuk látható a régi városháza előtti téren.

„The Giant Pointing Finger Fountain"

További képek:

Egyéb érdekességek:

Nem nagyon látni a vezető divatmárkákat, a kirakatokat is eredeti norvég igénytelenséggel rendezik be. Egy tehetséges, kreatív kirakatrendezőre biztos állás vár.

Igazi multikulti város, tanúja voltam, hogy egy norvég egy „afronorvégtól” kért útbaigazítást.

Nézzünk meg egy videót:

https://www.youtube.com/watch?v=Bu9qTcbMfSQ

       2016 augusztus                                                Készítette: vinpet