Nagymaros
A Duna partján fekvő Nagymaros egy csendes, békés
hangulatú kisváros. A folyó másik oldalán Visegrád büszke fellegvára magasodik.
Nagymaros és Visegrád történelme számos ponton összeforrott.
Nagymarost, pontosabban akkor még Marost 1285-ben IV. László a visegrádi várhoz
csatolta. Ma a környék legforgalmasabb kompjárata köti össze a két várost. Maros
1324-ben Károly Róbert idején kapott városi rangot, és a király Budával azonos
kiváltságokat biztosított a városnak, szabad bíró- és lelkészválasztási jogot,
önálló törvényhatóságot és vámmentességet. A király által adott kiváltságlevél
egyik követelménye volt, hogy a kifogott vizák egynegyedét a mindenkori királyi
udvarnak ajándékozzák. A Károly Róbert által adott kiváltságjogokat a későbbi
királyok is megerősítettek, 1432-ben pedig Maros szabad királyi város lett.
A település lakossága is megfogyatkozott, az 1709-10-es pestisjárvány következtében pedig teljesen elnéptelenedett, német telepesek úsztatták le fából ácsolt tutajszerű csónakjaikat, majd Marosnál kikötve szétszedték és házakat építettek belőlük. Ulmi skatulyának nevezeték ezeket az úszó alkalmatosságokat. Kicsinyített mása a kikötőnél látható.
A Duna árvizei Nagymarost sem kíméltek.
Néhány kép a városról:
Nagymaros büszkesége a Szent Kereszt Magasztalása plébániatemplom, mely a ma is működő középkori egyházi műemlékek közül az egyetlen a Dunakanyarban. Az eredetileg gótikus templomot barokk stílusban építették át.
A templom története
A város 1324-es kiváltságlevelében is találunk utalást a templomra. A település fejlődése és növekedése a templomra is kihatott, ezért a XIV. században a hajóját kibővítették. A XV. század végén került sor a templom tovább bővült, ekkor az épület hajóját meghosszabbították, és szentélyt, valamint sekrestyét is építettek hozzá. A Mátyás kor végén kezdődött meg a gótikus átépítés, mely során megépült a nyugati torony, és a torony pompás, csúcsíves kapuja. A háborúk során a templomnak elpusztult a tetőszerkezete, és a torony felső szintje, a Canonica Visitátio 1713-ban a templomot romosnak minősítette. A település lakossága is megfogyatkozott, az 1709-10-es pestisjárvány következtében pedig teljesen elnéptelenedett.
A teljes újjáépítésre 1771-72-ben került sor. Az 1910-es években Sztehlo Ottó tervei szerint állították helyre az épületet, de csak 1951-ben a találták meg és emelték ki a gótikus déli kapuzat köveit. 1958-ban, majd az 1973-as években feltárták és helyreállították az összes középkori nyílást, visszahelyezték és kiegészítették a déli, középkori kapu köveit. A 2001-es utolsó felújítás során megtörtént a toronysisak rézlemezfedése, a tetőhéjazat és az ereszcsatornák teljes cseréje. A felújítás alkalmával sor került a templom tetején lévő kereszt levételére. Elképesztő, de a keresztben találtak egy időkapszulát, amelyet a legutóbbi renoválás alkalmával helyezett el benne az akkori katolikus közösség. A levélben olvashatunk egy akkori helyzetleírást, kik töltik be a tisztségeket, ki újíttatta fel a templomot stb. Ezen felbuzdulva a kereszt vissza tétele során a nagymarosi katolikus közösség egy új levelet helyezett el az utókor számára.
Nézzünk meg egy videót!
https://www.youtube.com/watch?v=juhhXPekCGg
vinpet
Forrás: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése