Translate

2011. január 21., péntek

Moszkva

                       

     Moszkvai séták a múlt században


Előzmények:

Gyermekkorom óta érdekelt ez a hatalmas ország, és különösen a fővárosa, Moszkva. Rengeteg szovjet-orosz regényt olvastam a cári időkről, a Szovjetunió történelméről, különös tekintettel a Nagy Honvédő Háború történéseit és hőseit bemutató művekre.
A 60-as évek elején a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásában vetélkedőt hirdettek a Szovjetunióról, és sorsolással az első díjat nyertem. Az első díj egy „Spidola” típusú táskarádió volt, ami akkoriban egy csúcsmodellnek számított. 
Annyira vételérzékeny készülék volt, hogy amikor a Magyar Rádió székházában ünnepélyes körülmények között átadták, és az egyik jelenlévő neves riporter elkezdte csavargatni a beállító gombot, és hirtelen elég nagy hangerővel tisztán megszólalt a Szabad Európa adása. Ijedtében majdnem eldobta a készüléket. 


Később a nagyvállalat, ahol dolgoztam, szervezett egy vetélkedőt a Szovjetunióról, ahol az első díj egyhetes moszkvai utazás volt. 
A helyi újságban hónapokon keresztül tartó kérdésözön után a legjobb hat játékos nyilvános vetélkedőben mérte össze a tudását. 

A több kérdéscsoport után következett az eredményhirdetés, ahol 5 ponttal lemaradva a második helyre soroltak. Gyorsan átnézve a válaszaimat kiderült, hogy egy idézett versrészlet alapján eltaláltam a mű címét, de az érte járó 5 pontot nem kaptam meg. 
A zsűri elfogadta az észrevételemet és holtversenyt állapított meg, amikor jelentkezett a korábban elsőnek kihirdetett versenyzőtársam, hogy neki 1 ponttal több jár. Volt ugyanis, egy olyan kérdés, hogy ki tud egy perc alatt több szovjet vagy orosz írót felsorolni. Ő többek között írta Arkagyij Tolsztojt és ezt reklamálta, amit a zsűri elutasított, mert Alekszej és Lev Tolsztoj volt csak. 
Villámkérdések következtek, melyek után én nyertem a moszkvai utat. Versenyzőtársam akkor kapott kis híján gutaütést, amikor a zsűriasztalnál nézegette a válaszokat, és látta, hogy én csak annyit írtam, hogy A. Tolsztoj és L. Tolsztoj.

Egy kis történelmi visszatekintés:

Moszkva viharos története szorosan összefonódik az orosz nép történelmével. 
Érdemes elolvasni Edward Rutherfurd: Ruszka című, több nemzedéken átívelő, nagyszerű könyvét. A várost először 1147-ben említik először az orosz krónikák. Egy fából készült kremlt (városerőd) építettek a Moszkva folyó partján és e köré épült város, mely a XIV. századra már egy virágzó fejedelemség fővárosa lett.   

Véres harcokat vívtak a tatárokkal, „Tél tábornok” segítségével legyőzték, a felégetett városba bevonuló Napóleon seregét, / részletesen lásd Tolsztoj: Háború és Béke című regényében /, később Hitler hadserege is hiába ostromolta a várost. 
A volokalamszki országútnál 8 km.-re megközelítették Moszkvát, és a győzedelmes „Moszkvai csatában” onnan verték vissza a németeket. Ezt a fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyenruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik, hősiességük a spártai hősökhöz mérhető.


            A hős védők emlékműve, és az ismeretlen katona sírja a Kreml falában

  
Vucsetics: Anyaföld című alkotása, a világ egyik legmagasabb szobra a II. világháborúban elhunyt hősöknek állít emléket.  / Volgográdban az egykori Sztálingrádban látható /


Hallgassuk meg Csajkovszkij 1812-es nyitányának befejező részét:

http://www.youtube.com/watch?v=u2W1Wi2U9sQ


Moszkvai séták:

Moszkva szellősen épített, itt minden óriási, az épületek, a széles sugárutak, a metróhálózat, egyszóval minden. 
 Állítólag a Rosszíja hotel prostijai is legalább 190 cm. magasak. Sok a zöld terület, hatalmas parkok, sétányok vannak az egész városban.  

 A városképet a vegyes stílusú, „hét nővérnek” becézett, sztálini toronyépületek uralják. A lakóházakat tipizáltan építették, a lakásokat részben már az épület összeállítása előtt berendezték. 

Viktor Rozov népszerű művéből készült szovjet film ezt a jelenséget figurázza ki: a történet szerint egy férfi véletlenül Leningrádba utazik Moszkva helyett, elmegy a lakása címére, ami Leningrádban is létezik, bemegy a lakásba, természetesen a kulcsa nyitja, és nem is veszi észre tévedését, míg a lakás valódi tulajdonosa haza nem tér.




                                                         Moszkvai látkép




                       A Lomonoszov Egyetem a Lenin hegyen (ma Veréb hegy)

A Vörös tér:

Hol is kezdhetnénk egy moszkvai sétát, ha nem a Vörös téren. 
Így nevezték már a régi cári időkben is, mivel a krasznaja szépet is jelentett. Azt mondják, hogy aki látta a Vörös teret, képet kapott az orosz történelemről, művészetről, kultúráról, és az orosz emberek mentalitásáról.




                                  A Vörös tér nappal és éjjeli fényben

Vaszilij Blazsennij székesegyház

A csodásan díszített hagymakupolás katedrális a Vörös tér ékszere, Moszkva egyik jelképe. A jellegzetes, nyolc színes hagymakupolát hordozó templom az ortodox templomépítészet egyik legcsodálatosabb remeke.
A tatárok felett aratott győzelem emlékére épült templom egyedülálló remekmű. A templom építőmesterét Posztnyik Jakovlevet, a legenda szerint "Rettegett" Iván megvakíttatta, hogy ne építhessen még egy ilyen gyönyörű templomot.




A tér másik végét a Történelmi Múzeum vörös-téglás, ezüst tetejű palotája zárja.


A Kreml
A szovjet időszak alatt újra Moszkva lett a főváros, és a Kreml fokozatosan az új rendszer szimbólumává vált. 
A főbb tornyok csúcsain a cári kétfejű arany sasokat rubin vörös csillagokra cserélték. A Kreml területét 1955-ben nyitották meg a látogatók előtt, amely 1961 óta, múzeumként is működik. 
A Kremlt gyakran egész Oroszország központi tereként is emlegetik, szimbolikusan, mivel Moszkva fő útjai innen sugároznak ki az ország minden irányába. A Kreml, ma a Világörökség része.




Gum áruház (Gosudarstvennyi Universalnyi Magazin), a szovjet Állami Áruház.   
A díszes, háromszintes áruház lényegében három hatalmas, üvegkupolás, egymással párhuzamos árkádsorból áll. 
A GUM áruházba minden Moszkvába látogatónak el kell menni. Itt is óriási mindig a tülekedés, ami nem csoda, hiszen a nadrág-élvasalótól, a szputnyikos mütyürig és a matrjoska babákig minden kapható volt. 
A gyakorlatlan sorbanállót egy pillanat alatt kipenderítik a sorából. Amikor már én következtem volna, hátulról megveregették a vállam, udvariasan hátrafordultam, mire felocsúdtam, már négyen előttem voltak.




A Lenin mauzóleum is kötelezően megtekintendők közé tartozik, melyet 1924-ben építették és rövid időn belül a szovjet birodalom vitathatatlan középpontjává vált. 
Évtizedek óta, minden nap tömegek állnak sorba, hogy mintegy fél percre láthassák Lenint. Sztálint, halála után Lenin mellé helyezték el, úgy feküdtek egymás mellett, mint két békés öregember az elfekvőben. 
Nyolc évvel később, addigra változott Sztálin megítélése, kitették és mauzóleumból és a Kreml tövéhez temették egy márványlap jelzi a sírját. 


A Vörös téren tartották a nagy felvonulásokat és dísz-szemléket is. A párt és állami vezetők a mauzóleum mellvédjéről integettek a felvonulóknak. 




Nézzünk meg egy 360°-os panoráma felvételt a Vörös térről: 


Az Arbat, Moszkva Váci utcája, az orosz Montmartre, a legrégibb moszkvai utca, a helyiek szerint, egy kis Moszkva Moszkvában.
Korábban a művészet és az irodalom központja volt, ma inkább színes, mozgalmas bolhapiac. A név eredetéről több verzió is van. 
Az egyik elmélet szerint az arab rabad, vagyis a külváros, szóból ered, egy másik szerint a krími tatárok itt ütöttek tábort és ők nevezték el Arbatnak, melynek Ribakov is maradandó emléket állít a világhírű: „Arbat gyermekei” című regényében.




                                  Az Arbat nyáron és télen

Moszkvában sétálva, kis túlzással, minden utcasarkon találhatsz egy múzeumot. 
Nehéz a választás, de feltétlenül nézd meg a Puskin múzeumot, ahol eredeti Van Gogh, Gaugain, Cézanne, Degas, Monet, Manet, Renoir festmények láthatók, és a Tretyakov Képtárat, amely a világ egyik leghíresebb művészeti múzeuma, itt láthatod többek között az orosz festészet legszebb alkotásait. 


                        Repin: Hajóvontatók a Volgán


                                 Repin: Rettegett Iván és fia

A döbbenetes erejű kép azt a történelmi jelenetet ábrázolja, amikor a cárevics összevitatkozott apjával, hogy indítsanak-e sereget Pszkov felszabadítására. 
Iván esztelen dühében meglengeti vasalt botját, és a cárevics bezúzott halántékkal zuhan a földre. Iván egy pillanatig dermedten áll véres botjával a kezében, majd az élettelen testre borul, és megpróbálja elállítani a koponya sebének vérzését. 
A festményt üveg védi, mert egy látogató beleőrült a kép bámulásába, és megpróbálta összeszabdalni.

Ne hagyd ki, továbbá a Borogyinói panorámát. Napóleon 1812-ben 120 ezer katonával nagyszabású hadjáratot indított Oroszország ellen. Borogyinó volt az utolsó állomás a Moszkváért vívott küzdelemben. 
A borogyinói csatában mintegy 90.000 ember halt meg. Kutuzov a borogyinói csata után a felperzselt föld taktikáját alkalmazta. 
Feladta Moszkvát, de megóvta a hadsereget. A tél, a megóvott orosz reguláris csapatok támadásai és a partizánakciók miatt Napóleonnak szinte egész hadserege odaveszett, csak 18.000 embere maradt meg. A panorámában a borogyinói csata eseményeit követhetjük, fantasztikus festményeken.

                                      
                                A Borogyinói Panoráma / részlet /


A nagysikerű film ezt a történelmi eseményt dolgozza fel Tolsztoj regénye alapján

Még rengeteg érdekes látnivaló van Moszkvában, a számomra legnagyobb élményt nyújtó helyeket próbáltam bemutatni, ha van időd, látogass el valamelyik moszkvai színházba / Bolsoj, Taganka stb./, ne hagyd ki az orosz cirkuszt, sétálj a Gorkij Parkban, nézd meg a Népgazdasági kiállítást, és még sorolhatnám a nevezetes helyeket..

Egyéb érdekességek:

A közlekedés: rengeteg autó van, többnyire leharcolt állapotban. 
Kissé otthon érezheted magad a sok Ikarus busz és troli láttán. Moszkvában a gyalogosnak még a járdán sincs elsőbbsége, a jelzőlámpákat csak információnak tekintik. 
Ha Moszkvában közlekedsz, a legjobb, amit tehetsz, hogy ott és akkor futsz át a széles úttesten, ahol, és amikor a helyiek. Aztán egy idő után ráérzel, vagy nem. 


A Metró egy külön világ Moszkvában, semmiképpen se hagyjuk ki a föld alatti csodavilág meglátogatását. 
Mindegyik állomás egy külön világ, pl., ha az 1953 előtti időszakban átadott vonalak néhány állomása, a Szovjetunió akkori tagköztársaságainak életét mutatja be, de van olyan állomás is, ahol az orosz ikonművészet formavilágára jellemző mozaikábrázolásokat vagy a középkori katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ólomüveg díszítéseket csodálhatjuk meg.




                              Arbatszkaja és a Komszomolszkaja állomások






                                 Faliképek a metróállomásokban

Vásárlás: ha szeretsz órákon keresztül sorban állni, és azt sem tudod, hogy miért, akkor Moszkvában a helyed.   
Egyetemisták gyakran vállalnak bér-sorbaállást, egy kis mellékesért. Az üres húsbolt előtt is áll a sor, hátha jön majd árú. Egy rövid story a sorbaállásról:

- Iván sétál a Gorkij utcában, és azt látja, hogy ott hatalmas sor áll, az emberek várakoznak türelemmel. Kíváncsi lesz, hogy mit osztanak itt, ezért odalép a sor végén álldogáló emberhez, és megkérdezi:
-         Mondja, mit osztanak itt?
-         Nem tudom, még csak fél órája állok sorba.
A választ hallva még tovább erősödik benne a kíváncsiság, ezért amint halad tovább a sor mellett, megint csak odalép valakihez érdeklődni.
-         Mondja, mit osztanak itt?
-         Nem tudom, még csak két órája állok itt.
Iván egyre fokozódó kíváncsisággal halad tovább, majd a választ keresve odalép egy másik emberhez, aki jócskán a sor derekán álldogál.
-         Mondja, mit osztanak itt?
-         Nem tudom, de biztosan jó lesz valamire.
Iván már nagyon kíváncsi, ezért a sor mellett elhaladva odalép a sor elején állóhoz, és felteszi a kérdését:
-         Mondja, miért áll itt ez a sor?
-         Nem tudom! Én csak azt tudom, hogy tegnap este piszkosul berúgtam, és hazafelé ballagva itt letámaszkodtam, elaludtam, és mire magamhoz tértem nem sokkal ezelőtt, akkor már itt álltak mögöttem.


                                     A húsbolt előtt álló sor


                                    Erre számítanak a sorba állók


                                   Ez volt a valóság

Nyáron mindig kapni kvaszt, ami egy erjesztett kenyérből készült savanykás italt, sok helyen frissen csapolják egy teherautóról, általában bódékból árulják. 
Természetesen az erjesztett kenyeret elsősorban vodka készítésére használják. 5-10 literes befőttes üvegbe engedik a lepárlóból, közben egy vizespohárból, folyamatosan kóstolgatják. Az általánosan elfogadott mérce az éttermekben is, a „szto gramm”, ami egy decinek felel meg. 

Evés előtti étvágycsinálónak fejenként egy félliteres üveggel simán megisznak. Azt mondják, az orosz ember az első két pohár vodkát felhajtja, a harmadik pohár után, megszagolja a kenyeret, a negyedik után az uborkát is, majd az ötödik pohár után kezdődik az ebéd vagy vacsora. Néhányan közülünk kipróbálták az orosz módszert, de miután mindent kiadtak magukból, két napig aludtak. 

Az orosz ember becézi a vodkát, a fővárosáról, nemzeti hősökről és az államelnökökről nevezi el. 
Azt vallják, ha a vodkától nem tudsz dolgozni és a családoddal élni, akkor hagyd ott a munkádat és hagyd ott a családodat.






                                                   
                                A házi készítésű vodka és a hatása
 
A vásárláshoz tartozik a fizetés is. Na, ez sem egyszerű dolog, mivel nagyon sok helyen, az „abakusz” orosz változatát, szcsotit használják, pénztárgép helyett. 
A pénztárosok ördöngös ügyességgel, és szemmel alig követhető gyorsasággal lökdösik a különböző golyókat, majd beállítva a végeredményt, mutatja, hogy ennyit kell fizetned. Természetesen az egyszerű turistának fogalma sincs, mit mutat a készülék, ilyenkor hosszas magyarázkodás következik, főleg, ha csak annyit tudsz oroszul, amit itthon az általánosban tanultál. 


                                                Itt a csodamasina

Ha már a vásárlásnál tartunk, néhány érdekesség:

-         A szovjet műszaki cikkek rendkívül tartósak. Egy Szaratov hűtőszekrény, vagy egy Rakéta porszívó 20 évig simán működik, nem beszélve a Szokol rádióról, melyhez, ha befőttes gumival hozzáillesztettél egy laposelemet, kiváló minőségben hallgathattad a kiválasztott adót, érdekes módon, a frekvencia soha nem mászott el. 

-         Az oroszok télen is nyalják a fagyit az utcán, pezsgőt sok helyen vásárolhatsz, de sör szinte sehol sincs. A Gorkij utca egyik előkelő szállodájának éttermében, amikor ragaszkodtunk a sörhöz, hátrainvitáltak a mosogatóhelyiség előterébe, és ott nyomtak a kezünkbe néhány üveggel, nehogy mások észrevegyék.

-         A telefon 2 kopejka, akkori hazai áron, ez 34fillérnek felelt meg.

 
Egyéb:

Egy story a végére:

 A 80-as évek közepén, üzleti úton voltunk Moszkvában, és a cégünk helyi, kereskedelmi kirendeltsége, megkért bennünket, hogy egy ládányi vegyszert, ami a hazai gyártáshoz nélkülözhetetlen, hozzunk el, igaz, hogy nem szívesen engedik fel a repülőre, mivel, ha nedvesség éri, hőt fejleszt, de semmi baj, Vologya, a sofőr majd bejön velünk, és ha valami probléma van, akkor visszaviszi az anyagot. 
Mikor beálltunk a sorba feladni a csomagokat, észrevettük, hogy Vologya lelépett. Az anyag a katonai kézigránát rekeszhez hasonló faládában volt, kicsit aggódtunk, hogy mi lesz, mert nem szerettünk volna, néhány év szibériai kerülővel hazaérni. 
Szerencsénkre, ekkor érkezett egy magyar turistacsoport, ahol szinte mindenki, a miénkhez hasonló ládát cipelt. 
Taktikusan előreengedtük őket, és vártuk a fejleményeket. Kiderült, hogy mindegyik ládában asztalos szerszámkészlet volt, úgy látszik, ahol voltak, csak ezt lehetett kapni. Mire sorra kerültünk, a vámos már beleunt a ládák nyitogatásába, némi túlsúly kifizetése után mehettünk a gépre. 
Vártuk a felszállást, de a gép nem indult, kb. 2 óra elteltével néhány fegyveres katona szállt fel, és izgatottan magyarázva indultak hátrafelé. 
Mondanom sem kell, ismét Szibéria képe jelent meg előttünk Szolzsenyicin kisregénye alapján – Iván Gyenyiszovics egy napja -, de szerencsére elmentek mellettünk. 
A késés okát azóta sem tudjuk, de a ferihegyi vámos sűrűn szentségelt, amikor kiderült a papírokból, hogy 75.000$ értékű europiumoxidot csempésztettek át velünk.

Ennyit a moszkvai élményeimről és benyomásaimról, melyeket 1965 és 85 közötti utazásaim során szereztem.  Moszkva csodaszép város, hűen tükrözi az orosz nép történelmét és mentalitását.


                                           Moszkva-parti esték

Egy kis humor:

Magyar tévések kimentek Moszkvába forgatni egy hétre, és egy elég fapados hotelben szálltak meg. Első nap, semmi dolguk nem lévén, végig itták a bár itallapját többször is, oda-vissza. 
Mikor este elég illuminált állapotban visszamentek a szobájukba, egyiknek azaz ötlete támadt, hogy keressenek lehallgatót, mert biztos van. Elkezdtek keresni, egyszer csak az egyik észrevette, hogy a szőnyeg alatt valami dudorodik. Feltekerték a szőnyeget, és egy bazi nagy anyacsavart találtak. Kicsavarták, az alattuk levő szobában meg leszakadt a csillár.


http://www.youtube.com/watch?v=d8gP-aPKAAs    

itt meg is nézheted és hallgathatod.

és egy kis különlegesség: 

http://www.youtube.com/watch?v=VpzZGO_1lUg



                                           “Умом Россию не понять...”

                  Oroszországot ésszel felfogni nem lehet
                                     (közmondás)


                                                                             Moszkva 1965-85

1 megjegyzés:

  1. Ez valami mesés ! Nagyon szépen köszönöm , a lehetőséget.

    VálaszTörlés