Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hungary. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hungary. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 25., csütörtök

Barangolás Palócföldön


Barangolás Palócföldön

Egy palócföldi kirándulás felér egy időutazással, hiszen a Cserhát hegység völgyeiben élő, kedves vendégszerető emberek ma is őrzik évszázados kultúrájukat. 
Jellegzetes települések, aprócska falucskák, festői várromok és kastélyok várnak az idelátogatókra.
A palócság létszámát egykor 600.000 főre becsülték, de a történelem viharainak hatására ez a létszám mára jelentősen lecsökkent. A palócok alatt a Mátrától és a Bükktől északra fekvő területek, illetve a Nógrádi medence és az Ipoly völgye magyar lakossága értendő.
Palócföldön a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás mindig erős volt, a magyar nyelv legízesebb tájszólásával is itt találkozhatunk.
A palóc népviselet változatos színeivel, kiegészítőivel többet árul el a viselőjéről, mint a személyi igazolványa. A palóc anekdoták és a palóc humor Mikszáth Kálmán műveiben jelenik meg teljes valóságában.


Palócföldi látnivalók:
A tereskei templom:
A falucska neve először az 1200-as évek elején tűnik fel, később 1383-ban a falu „Thereske” alakban szerepel.A Boldogasszony tiszteletére szentelt bencés apátságot és a román  templomot is említik a korabeli feljegyzések.
A kolostor az 1400-as évek második harmadában még lakott volt, valószínűleg ebben az időben készülhetett a négyszögletes szentély és a sekrestye. A templomban Szent László legendáját ábrázoló freskómaradványok láthatóak.
Altemplomából földbe vájt alagút vezet a falon kívülre.


Szécsény:
Már évszázadokkal ezelőtt is jelentős városka ura, Károly Róbert király bizalmasa, Szécsényi Tamás volt. 
A Szécsényiek támogatták a ferences szerzetesek letelepedését is, akik már 1332-ben hozzákezdtek a ma is álló gótikus templom építéséhez.
Ekkor kezdtek hozzá a vár építéséhez melyet Mátyás király látogatása után erősítették meg.
1690 után a vár falainak felhasználásával kezdték el építeni a Forgách-kastélyt, mely a magyar vidéki barokk építészet értékes emléke.

A Rákóczi szabadságharc idején, 1705-ben Szécsényben tartották az országgyűlést, melyen vezérlő fejedelemmé választották Rákóczit, és kimondták Erdély unióját az anyaországgal.

Szklabonya, Mikszáth-falva:


A település a nagy magyar íróról, a „jó palócról” kapta mai nevét. Sajnos szülőházát lebontották, a képen látható ház egyfajta emlékház, melyet tábla is jelez.



Az emlékház korhű bútorokkal van berendezve.


A házzal szemben pontosan a temető fekszik, és itt van Mikszáth Mariska  - Mikszáth húga - sírja is, aki 17 évesen tüdőgyulladásban meghalt.



A sírkőhöz is fűződik egy érdekes történet. A katolikus hívők nehezményezték, hogy az ő temetőjükben a protestáns síron nincsen kereszt, ezért beperelték a családot, akik kénytelenek voltak utólag keresztet tetetni a sírkőre.
A pert vesztett család, igazi „mikszáthi” megoldással, egy lyukat fúratott a magas gránitkő tetejébe, és mivel a szimbólum nagysága nem volt az ítéletben meghatározva, akkora keresztet tetetett a lyukba, mint két egymásra fektetett varrótű. És ez egy igaz történet, bár ma már szabad szemmel nehezen fedezhető fel a miniatűr kereszt.

Mikszáth „különös házasságai”:

A nagy palóc író kétszer kötött házasságot, és mindkétszer ugyanazt a nőt, Mauks Ilonát vette feleségül. 
Érdekes történet, hogy 1873-ban Mikszáth gyakorlatilag megszöktette leendő feleségét, mert annak apja nem akarta hozzá adni. Pestre költöztek, nagy szegénységben éltek, az írói karrier nem indult be igazán ezért felesége haza költözött a szüleihez. „A tót atyafiak „ és „A jó palócok” című regényei valamint két novellagyűjtemény végre meghozta számára a régóta várt sikert, így újra összeházasodott volt feleségével.
Mikszáth Kálmán írásaiban a palóc emberek mindennapjait mutatja be humorba ágyazott szeretettel. Saját életének emlékei mellett, a nógrádi emberek szokásait örökítette meg. Írásai abból a környezetből gyökereznek, melyben élt. 
Az író tiszteletére, szülőfaluja nevét 1910-ben Mikszáth-falvára változtatták.


Alsósztregova:
Ezt a települést is elnevezhették volna Madách-falvának a híres író emlékére. Madách Imre Alsósztregován született, itt élt és alkotott, majd viszonylag fiatalon  itt is halt meg. 
Fő műve, „Az ember tragédiája”, a magyar irodalom klasszikus alkotása. Az eredeti Madách-kastély 1717-ben leégett, az egykori kastély helyén ma egy rokokó-klasszicista épület áll.  


A kastélyban megtekinthető az író dolgozószobája, ahol a híres mű született. A kastély eredeti bútorokkal és az író életét és munkásságát szemléltető személyes tárgyaival van berendezve.

Egyéb érdekességek:
Hugyag község neve mosolyt fakaszt, pedig a régi magyar nyelvben csillagot jelentett, először 1332-ben említi egy pápai tizedjegyzék. A honfoglalás után a magyar szállásterület gyepűje és északi átkelőhelye volt ez a vidék.
A palócok hite szerint minden ember halálát egy lefutó csillag jelzi az égen. A haldokló lelkének, hogy könnyebben szabadulhasson, ablakot nyitnak
A palóc embert derült, vidám kedélye akkor sem hagyja el, ha nehéz sorsban kell élnie, akkor is így biztatja egymást:

„Komám, ne szomorkodjeék, ez a világ a mijenk a másik is az laesz meeg”.

Palóc szépség:


Nézzünk meg egy videót: 

https://www.youtube.com/watch?v=HCcNcyc2yK8

                                                                           Készítette: Péter

2013. június 1., szombat

Siklós

Siklós

Siklós városa a Dráva medencében, Tenkes-hegy lábánál, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Történelmi belvárosa, hangulatos utcácskái ma is sajátos középkori hangulatot árasztanak.
A várost, az első hivatalos okirat 1190-ben említi. Történelme során többször is gazdát cserélt, számos magyar főúri család birtokolta.
A vidéket uraló várerőd, az ország egyik legjelentősebb magyar reneszánsz stílusú építménye, melyről már 1294-ben említést tesznek az annalesek.
Siklós, ma a térség gazdasági és kulturális életének központja, kitűnő bortermő vidék, a Villányi Borút fontos állomása. Itt elsősorban fehérborokat készítenek, a legelterjedtebb szőlőfajta, az olaszrizling.
A települést, mi elsősorban a nagy-sikerű, Tenkes kapitánya című sorozatból ismerjük. A leleményes Eke Máté (Zenthe Ferenc) a környék szegénylegényeivel sok borsot tört a siklósi labanc ezredes orra alá.
Ki ne emlékezne Buga Jakabra (Szabó Gyula) vagy Siklósi bácsira (Molnár Tibor), nem is beszélve Rózsáról (Pécsi Ildikó), a gyönyörű cigány-lányról. (Figyelem! 1963-at írunk)

Emlékszünk erre az aranyos kis dalocskára: 


      "És akkor jött a Tenkes kapitánya,
    Ő odacsap, hol sanyargatni lát,
     És emiatt az ember úgy imádja,
Ezt az irtó klassz kapitányt.”


A vár története:
Mottó: Ezredéves múltja során Siklós és a siklósi vár nagy jelentőségű hely volt, mindig egy darabja a magyar történelemnek. (Dr. Fejes János)
A siklósi vár erődjének első falait még a XIII. század közepén rakták le. Az első írásos emlék 1297-ből való és a pécsi káptalan irattárában megtalálható.
1394-ben a Gara család tulajdona lett a vár. Gara László nádor volt és jelentős szerepet játszott Hunyadi László kivégzésében.
Ekkor épült a gótikus várkápolna,melyet később, a Perényiek idején, reneszánsz stílusban bővítettek.
Perényi Imre felesége volt Kanizsai Dorottya, akinek szobra a várárokban áll. Kanizsai Dorottya és férje temettették el a mohácsi csata elesett katonáit. 
A török időkben erődnek használták a várat.
Egy időre, Mátyás király fia, Corvin János is birtokolta a várat. A XVIII. században a Batthyány család barokk stílusban átalakította és kiegészíttette a várat, amely a XIX. századra elveszítette katonai jelentőségét.
A siklósi vár utolsó birtokosa a Benyovszky család volt, melynek legismertebb tagja, gróf Benyovszky Móric Madagaszkár királya.
Ma a siklósi önkormányzat a vár tulajdonosa.


Nézzünk meg egy kis videót a várról: 


Néhány felvétel a városról:


                                                              vinpet
                                                                                                                                                 

2013. május 31., péntek

A Villányi borvidék


A Villányi borvidék


A villányi hegység lankáin a szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza.
A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata szerint a rómaiak telepítették az első szőlőket a kellemes klímát nyújtó hegy lábához.
A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg, mert a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték.
A mohácsi vész idején az elpusztult magyar falvakba a törökök szláv és rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a „kadarka” fajtát, és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját.

A megfogyatkozott lakosságot a XVII. század végétől folyamatosan pótolták főleg német nemzetiségűekkel. Betelepülésük jelentős változásokat okozott a szőlőtermesztésben és a borászatban. 
Magukkal hozták a ” Kékoportó” szőlőfajtát is. A falvak közelében ekkor épültek a pincesorok.
A XIX. században filoxéra pusztította el Villányban is, mint egész Európában a szőlőket. 

Teleki Zsigmond villányi szőlőnemesítőnek köszönhető az ültetvények megújítása. Az ő nevéhez fűződik azoknak a fajtáknak a kinemesítése, melyek segítségével a filoxéra után megkezdődhetett a szőlőültetvények újratelepítése Európa-szerte.

Néhány szó erről a katasztrófáról:

A filoxéra, a levéltetvek közé tartozó, a szőlő gyökerein élősködő rovar. A kártevő bonyolult, több nemzedéken keresztül tartó szaporodását nehezen ismerték ki a szőlészek, ezért a védekezésre is lassan találtak hatékony módszert.
Először a szénkéneggel sikerült megállítani a filoxéra terjedését. A záptojásszagú, színtelen és illékony gáz a talajba fecskendezve elpusztítja a rovart.
A másik védekezési módszert szintén egy francia gazda dolgozta ki, aki saját félig elpusztult ültetvényét vízzel árasztotta el.
Folytatták a kereséseket, s megtalálták a megoldást: a vadszőlőbe oltott új vesszőket. A talaj maradhatott akár fertőzött is, az oltványok gyökérzete ellenállt, ugyanakkor a felszínen lévő vesszők és a lombozat veszély nélkül fejlődhetett.
Jó védekezési lehetőség volt a homoktalajokon történő szőlőtelepítés is. A homoktalaj megakadályozta a filoxéra lárvájának és a rovarnak a mozgását, mivel annak járatai beomlottak, ugyanakkor a kadarka gyökérzete hosszú és szerteágazó, így jó vízkereső és vízfelvevő, ezért a homokon jól fejlődik.

A „kadarka”
A neve az albániai Shkodra város szerb-horvát "Skadar" nevéből ered. Magyarországra a Balkán-félszigetről került a XVIII. században.
A mára már teljes egészében magyarnak tekintett fajtával minden olyan borvidéken találkozunk, ahol számottevő vörösborkészítés van, így Villányban és Egerben is.
A kadarka az utóbbi évtizedben szinte nemzeti üggyé vált, a magyar fogyasztók nagy előszeretettel vásárolják.
A tokaji aszú és a bikavér mellett a kadarka a harmadik nagy bor-hungarikum.

Kikerics a villányi borok védjegye.


A kikerics egyedülálló, kizárólag a Szársomlyó hegy déli oldalán, a meleget elsőként megháláló, a legkorábban nyíló virágunk. 
A villányi bor is ilyen, mert a Szársomlyó és a Villányi hegység hegyoldalaiban, dombtetőin és völgyeiben, a legtöbb meleget élvező szőlőültetvények terméséből készül.

Villány:
A történelmi borvidék névadó települése, a bor városa, itt minden a borról szól. Egymást érik a híres pincészetek, több mint 200 család foglakozik a borászattal.
Azt szokták mondani, hogy a borvidéki ember is úgy ide gyökerezett, mint a szőlő! Mélyen!
Villány ősidők óta lakott település. Először a kelták, majd a rómaiak és a rácok lakták e vidéket.
A Villányi hegység klímájában a mediterrán hatás érvényesül, aminek köszönhetően évi 2000 óra fölött van a napsütéses órák száma.
Villány 1987-ben egy nemzetközi zsűritől megkapta a "Szőlő és bor városa" címet. 1988-ban megalakult a Villányi Borrend "Custodes Vinorum de Villány" néven. Már többen is elnyerték az „Év borásza” kitüntető címet.
Villány főutcáján, a történelmi pincesoron végigsétálva megkóstolhatod a híres borfajtákat, mire a végére érsz, garantált a jó hangulat.
Nézzünk meg néhány fotót a pincékről és a villányi dombokat a kilátóról! Tanácsosabb először a kilátóra felkapaszkodni, és csak utána menni a pincék közelébe.


Villánykövesd:

Villánykövesd, a Fekete-hegy keleti lábánál fekvő Árpád korabeli település, a villányi borút egyik legszebb és leglátványosabb állomása.
Villánykövesd nevezetessége a háromszintes, műemlék pincefalu. A több mint 50, szorosan egymáshoz simuló pincében megnézhetjük a szőlőfeldolgozás és a borkészítés eszközeit, megismerhetjük a gyakorlatát és megkóstolhatjuk a zamatos borokat.
A hatalmas hordók, és a gúlákba rakott borospalackok látványa is lenyűgözi a látogatókat.
Ha mindent végignéztél, sokfajta bort megkóstoltál, akkor bizony jólesik egy kis tartalmas ennivaló.
Itt erre is fel vannak készülve, válogatott finom étkeket kínálnak, melyekre ismét inni kell.
Az olasz templomépítő mesterek által alkotott Batthyány-pincében tartják minden év szeptemberének második felében az Európai Bordalfesztivál megnyitóját. 


Palkonya:
A Palkonya, jellegzetes „egy utcás” falu legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalra épített, 53 présházból álló pincesor. Palkonyán a lakóházak fele helyileg védett műemlék.


A falu katolikus templomát a Batthyány család építette. 
A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebbike.


Nézzünk meg egy videót a borvidékről:


https://www.youtube.com/watch?v=MsQHRatn9yo

 
A villányi borúton végigmenve (nem dülöngélve), a nap végén egy pohár borral a kezedbe, igyál az itt élő szőlőtermelők és borászok egészségére is. 

Megérdemlik!