Dunaföldvári Csonka-torony

Dunaföldvári Csonka-torony

Földvár neve először 1199-ben bukkan fel „Monasterium de Felduar" alakban, ahol Vak Béla király Szent Péter tiszteletére alapított apátságot. A vár első név szerinti említését az 1543-as hadjárat történetét leíró török krónikás Szinán Csausz munkájából ismerjük.

Török (Csonka)-torony:

Az Öregtorony, Csonka-torony, vagy Töröktorony néven ismert négyszögletes alaprajzú várépület építéséről írásos dokumentumok nem maradtak fenn. A részben kőből, részben téglából épült torony tetőkialakítása gúla alakú. Az erős palánk és a szép torony azonban az építést követően még negyed századot sem ért meg épségben. 

1686 őszén a Buda felmentésére későn érkező török nagyvezér csapatai visszavonultukban minden elhagyott települést leromboltak, minden kiürített várat felgyújtottak.

A Rákóczi-szabadságharc alatt többször cserélt gazdát, egyszer a császáriaké, másszor a kurucoké volt. 

A békeévek beköszöntével külső védőműveit lebontották, de a vaskos öregtornyot uradalmi börtönként, majd magtárként hasznosították. 1858-ban Dunaföldváron hatalmas tűzvész pusztított, a torony teteje és belső faszerkezete is teljesen leégett. Utána „csonkán” építették újjá.

Kiváló megfigyelőpont volt a dunai hajóforgalom ellenőrzésére. A középkorban a mai híd közelében gázló volt.

Az épület ma, múzeumként üzemel.

A torony mellett látható szobrot Magyar László, a neves Afrika-kutató születésének 170. évfordulójára emelték, aki Dunaföldváron töltötte gyermekkorát, az itteni iskola padjai közt szerezte az első ismereteit Afrikáról.

A Várkapu:

A kézzel faragott várkapu Csepeli István dunaföldvári fafaragó népi iparművész munkája.

A toronyból gyönyörű a kilátás:

Egy érdekes történet a török időkből:

A törökök a 14-18 éves fiúkat, lányokat egy gályára terelték, el akarták vinni őket Törökországba janicsárnak, illetve háremhölgynek. Este az asszonyok rimánkodni kezdtek az agának, hogy engedje el a gyerekeket. 

Azt mondta nekik, ha az előttük lévő fehér kötény feketévé változik, akkor elengedi a gyerekeiket. Az asszonyok erre bodza bogyók levével feketére festették kötényeiket. 

Vitték nyomban az agához, de az csak nevetett rajtuk. Erre a földvári legények éjszaka megtámadták a gályákat, a rabokat kiszabadították az őröket pedig a gályába zárták és leengedték a Dunán. 

Ennek emlékére a mai napig a népviseletbe öltözött menyasszonyok köténye is fekete.

Nézzünk meg egy videót:

https://www.youtube.com/watch?v=P8RBYwmWt3E

    2015 június                                    Készítette: vinpet (forrás: internet)

Simontornya

Simontornya

A város története a szokásos módon kezdődik: „a terület már az ősidők óta lakott”. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a településnek a rómaiak a Fortiana nevet adták

A honfoglalás  után a térség Árpád fejedelem birtoka volt, aki az egykor ádáz ellenfelünknek számított besenyőket telepítette erre a vidékre. 

A Sió jobb partján volt a „Menend" nevű falu, vele szemben, a mocsárral körülvett „Sziget” község és mindkettőjüktől észak-nyugatra „Bord" nevű település egyesüléséből jött létre Simontornya.

Nevét a Döröcske nemzetiségbeli Salamon fia Simon alországbíró után kapta, aki az első várat építette ezen a helyen.

A mai Simontornya belterülete egy nagyobb sziget volt, amelyet a 18. sz. végéig csak két hídon át lehetett megközelíteni.

Az egykori torony: a névadó Simon-tornya ma már nem létezik, csupán a pincében láthatók közel 2 méter vastag alapfalai. 

A vár története:

Simon halála után a vár különféle főúri családok tulajdonába került, akik szinte mindig alakítottak rajta valamit.

Lackfi István erdélyi vajda és leszármazottai fél évszázadon át birtokolják a várat. Utánuk a Kanizsaiak szerzik meg, akikkel 1424-ben Ozorai Pipo elcseréli a sárvári várért és ezen felül 1500 forintért. 

Jó kis üzlet lehetett!

Néhány évvel később Ozorai Pipo halála után a Garai család vásárolja meg, majd Mátyás király halála után felesége Beatrix királyné élt a várban, amíg a magyar főurak el nem üldözték.
A török időkben közel másfél századon át a Simontornyai szandzsák székhelye és a bég palotája.

A Rákóczi szabadságharc alatt fontos erődítményként szolgált, Vak Bottyán dunántúli hadjáratának egyik fontos támaszpontja volt.  Rákóczi szabadságharcának bukása után a vár elveszti jelentőségét. 

Napjainkra a vár egykori épületeiből a déli a kaputorony, öregtorony és a lépcsőház tömbje, valamint a keleti oldalon az egykori palotaszárny helyreállítása történt meg.

A sokféle arculatából a teljesség igényével egyet sem állítottak helyre. A vár nem reneszánsz, nem Anjou-kori lovagvár, és nem is kuruc végvár, hanem egyszerre mindegyik.

Tegyünk egy sétát a várban:

A palotaszárny első emeleti termében kapott helyet a nemesi ősgalériák állandó kiállítás.

A megyei múzeum tulajdonát képező képzőművészeti gyűjtemény nagy részét a főnemesi, köznemesi családi galériák arcképei alkotják.

Érdemes megfigyelni a festmények szimbolikus jelentéseit is. A ruhákról látszik, hogy mindkét hölgy gazdag, a baloldali jártas a tudományokban is, de még érdekesebb, hogy a bal kezében tartva a rózsát, a kisujját maga felé görbíti. Ez azt jelenti, hogy eljegyzett menyasszony. 

Kilátás a várból:

Nézzünk meg egy videót:

https://www.youtube.com/watch?v=Flu2M6Cb21E

   2015 június                                  Készítette: vinpet  (forrás: internet)

Siklós

Siklós

Siklós városa a Dráva medencében, Tenkes-hegy lábánál, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Történelmi belvárosa, hangulatos utcácskái ma is sajátos középkori hangulatot árasztanak.

A várost, az első hivatalos okirat 1190-ben említi. Történelme során többször is gazdát cserélt, számos magyar főúri család birtokolta.

A vidéket uraló várerőd, az ország egyik legjelentősebb magyar reneszánsz stílusú építménye, melyről már 1294-ben említést tesznek az annalesek.

Siklós, ma a térség gazdasági és kulturális életének központja, kitűnő bortermő vidék, a Villányi Borút fontos állomása. Itt elsősorban fehérborokat készítenek, a legelterjedtebb szőlőfajta, az olaszrizling.

A települést, mi elsősorban a nagy-sikerű, Tenkes kapitánya című sorozatból ismerjük. A leleményes Eke Máté (Zenthe Ferenc) a környék szegénylegényeivel sok borsot tört a siklósi labanc ezredes orra alá.

Ki ne emlékezne Buga Jakabra (Szabó Gyula) vagy Siklósi bácsira (Molnár Tibor), nem is beszélve Rózsáról (Pécsi Ildikó), a gyönyörű cigány-lányról. (Figyelem! 1963-at írunk)

Emlékszünk erre az aranyos kis dalocskára: 

      "És akkor jött a Tenkes kapitánya,

    Ő odacsap, hol sanyargatni lát,
     És emiatt az ember úgy imádja,
Ezt az irtó klassz kapitányt.”

A vár története:

Mottó: Ezredéves múltja során Siklós és a siklósi vár nagy jelentőségű hely volt, mindig egy darabja a magyar történelemnek. (Dr. Fejes János)

A siklósi vár erődjének első falait még a XIII. század közepén rakták le. Az első írásos emlék 1297-ből való és a pécsi káptalan irattárában megtalálható.

1394-ben a Gara család tulajdona lett a vár. Gara László nádor volt és jelentős szerepet játszott Hunyadi László kivégzésében.

Ekkor épült a gótikus várkápolna,melyet később, a Perényiek idején, reneszánsz stílusban bővítettek.

Perényi Imre felesége volt Kanizsai Dorottya, akinek szobra a várárokban áll. Kanizsai Dorottya és férje temettették el a mohácsi csata elesett katonáit. 

A török időkben erődnek használták a várat.

Egy időre, Mátyás király fia, Corvin János is birtokolta a várat. A XVIII. században a Batthyány család barokk stílusban átalakította és kiegészíttette a várat, amely a XIX. századra elveszítette katonai jelentőségét.

A siklósi vár utolsó birtokosa a Benyovszky család volt, melynek legismertebb tagja, gróf Benyovszky Móric Madagaszkár királya.

Ma a siklósi önkormányzat a vár tulajdonosa.

Nézzünk meg egy kis videót a várról: 

https://www.youtube.com/watch?v=k0EQJ3KfSPg

Néhány felvétel a városról:

                                                              vinpet