Travelblogger: Városlátogatások: Simontornya

Simontornya

A város története a szokásos módon kezdődik: „a terület már az ősidők óta lakott”. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a településnek a rómaiak a Fortiana nevet adták

A honfoglalás után a térség Árpád fejedelem birtoka volt, aki az egykor ádáz ellenfelünknek számított besenyőket telepítette erre a vidékre.

A Sió jobb partján volt a „Menend" nevű falu, vele szemben, a mocsárral körülvett „Sziget” község és mindkettőjüktől észak-nyugatra „Bord" nevű település egyesüléséből jött létre Simontornya.

Nevét a Döröcske nemzetiségbeli Salamon fia Simon alországbíró után kapta, aki az első várat építette ezen a helyen.

A mai Simontornya belterülete egy nagyobb sziget volt, amelyet a 18. sz. végéig csak két hídon át lehetett megközelíteni.

Az egykori torony: a névadó Simon-tornya ma már nem létezik, csupán a pincében láthatók közel 2 méter vastag alapfalai.

A vár története:

Simon halála után a vár különféle főúri családok tulajdonába került, akik szinte mindig alakítottak rajta valamit.

Lackfi István erdélyi vajda és leszármazottai fél évszázadon át birtokolják a várat. Utánuk a Kanizsaiak szerzik meg, akikkel 1424-ben Ozorai Pipo elcseréli a sárvári várért és ezen felül 1500 forintért.

Jó kis üzlet lehetett!

Néhány évvel később Ozorai Pipo halála után a Garai család vásárolja meg, majd Mátyás király halála után felesége Beatrix királyné élt a várban, amíg a magyar főurak el nem üldözték.
A török időkben közel másfél századon át a Simontornyai szandzsák székhelye és a bég palotája.

A Rákóczi szabadságharc alatt fontos erődítményként szolgált, Vak Bottyán dunántúli hadjáratának egyik fontos támaszpontja volt. Rákóczi szabadságharcának bukása után a vár elveszti jelentőségét.

Napjainkra a vár egykori épületeiből a déli a kaputorony, öregtorony és a lépcsőház tömbje, valamint a keleti oldalon az egykori palotaszárny helyreállítása történt meg.

A sokféle arculatából a teljesség igényével egyet sem állítottak helyre. A vár nem reneszánsz, nem Anjou-kori lovagvár, és nem is kuruc végvár, hanem egyszerre mindegyik.

Tegyünk egy sétát a várban:

A palotaszárny első emeleti termében kapott helyet a nemesi ősgalériák állandó kiállítás.

A megyei múzeum tulajdonát képező képzőművészeti gyűjtemény nagy részét a főnemesi, köznemesi családi galériák arcképei alkotják.

Érdemes megfigyelni a festmények szimbolikus jelentéseit is. A ruhákról látszik, hogy mindkét hölgy gazdag, a baloldali jártas a tudományokban is, de még érdekesebb, hogy a bal kezében tartva a rózsát, a kisujját maga felé görbíti. Ez azt jelenti, hogy eljegyzett menyasszony.